Széteső keret, edzőváltások, túlterhelés – a Csíkszeredai Sportklub idényének értékelése
Már a Péter Róberttel való találkozást megelőző telefonbeszélgetések során kiderült, nem egy szokványos interjúra kerül sor. Ezt előrevetítette az a tény is, hogy a Sportklub vezetőedzője két laptoppal az asztalon fogadott, és elárulta, meg szeretné mutatni, miként készült az általa vezetett szakmai stáb a csapat számára tartott értekezletekre.
A kék-fehérek korábbi sikeredzőjétől, Kevin Constantine-tól tanulták ezt a módszert, amely hatékony támogatást nyújt a mérkőzések előtt és után egyaránt.
A szakmai munka kulisszatitkai
A különböző precíz szoftverek segítségével részletes elemzések készíthetők, felhasználva a mérkőzés teljes videó anyagából kiollózott részleteket és a különböző, aprólékos statisztikai anyagokat.
„A lefújást követően legalább két alkalommal nézem vissza a teljes mérkőzést, majd ezt követően a kivágott részleteket újfent megtekintem. Ebben a munkában nagy segítségemre van Antal István másodedző és Ruczuj Gellért kapusedző is, akikkel a meccs után éjszaka 2, de adott esetben akár fél 4-ig is bent maradtunk az elemző szobában” – kezdett bele. Itt még mindig nincs vége az előkészítésnek, másnap még 4–6 órai teendő vár a szakvezetőkre, hogy felkészíthessék a fiúkat az előttük álló újabb feladatra.
Arra a kérdésre pedig, hogy ennek a precíz, részletgazdag munkának mikor van vége, egyértelmű volt a válasz:
Mindemellett ugyanakkor azt is kihangsúlyozta a kék-fehérek egykori játékosa, hogy „senkit nem érdekel, mennyit dolgozol, csak hogy nyersz vagy veszítesz a következő mérkőzésen.”
Mialatt a különböző munkafolyamatokba nyújtott betekintést, látni lehetett az arcán, hogy mindezt valóban szívvel-lélekkel végzi, és csak egyetlen cél lebeg mindig a szeme előtt, hogy a játékosait a legmegfelelőbb módon készíthesse fel a következő akadályok legyőzésére.
A 2025/2026-os szezon nem alakult a legideálisabban a csíkszeredai jégkorongcsapat számára. Az idényt több kulcsjátékos távozásával kezdték, majd egymást követték az újabb és újabb játékoscserék.
„A legnagyobb nehézséget egyértelműen az jelentette, hogy nem tudott időben kialakulni egy stabil keret. Az állandó játékosmozgás, a folyamatos jövés-menés sem szakmailag, sem emberileg nem tesz jót egy csapatnak.
Egy játékosnak idő kell ahhoz, hogy megtanulja a rendszert, megértse a taktikai elvárásokat, felvegye a csapat ritmusát, kiismerje a társait, és ők is megismerjék őt. Ez nem egy-két edzés alatt történik meg. Sokszor 6–8 hét is kell ahhoz, hogy valaki igazán belekerüljön a játékba és természetesen tudjon működni a rendszerben. És itt nemcsak arról van szó, hogy tudja-e, hova kell állni, hanem arról, hogy ösztönszinten működjenek a döntések.
Egy jól működő csapatban a játékos nem gondolkodik minden helyzeten, hanem reagál, mert már érti a társait, érzi a ritmust, ismeri a struktúrát. Ha viszont év közben folyamatosan új emberek jönnek-mennek, akkor mindig lesznek olyan játékosok, akik már tudják, mit akarunk játszani, és olyanok is, akik még csak tanulják. Ebből pedig óhatatlanul törések keletkeznek a játékban” – vélekedett a szezont másodedzőként kezdő, majd vezetőedzővé előlépő Péter.
Instabil keret, folyamatos változások
A szakember kiemelte az öltöző fontosságát is, hiszen egy csapat nemcsak a jégen épül, hanem az öltözőben is. „A bizalom, a szerepek, a kapcsolatok, a kommunikáció mind idővel alakulnak ki. Ha állandóan változik a keret, akkor ezt sem lehet stabilan felépíteni. Mindig újra kell kezdeni valamit, új embereket kell beilleszteni, új egyensúlyt kell találni, és ez hosszú távon nagyon sok energiát vesz el. Összességében tehát nem önmagában csak az volt a probléma, hogy játékosok távoztak, jöttek-mentek hanem, hogy a helyükre érkező játékosok nem tudtak hozzá tenni a csapat teljesítményéhez” – emelte ki.
Ami mindezek mellett, éppúgy a csapat szimpatizánsainak, mint a semleges szurkolóknak pozitívum, hogy
a csapatban rendre több szerepet kaptak a fiatalabb hazai játékosok is, többen közülük fontos momentumokban is élvezhették a szakmai stáb bizalmát.
„A fiatal játékosokkal való munka számomra mindig kihívás és egyben motiváció is. Edzőként mindig érdekel, hogy egy-egy játékosból mit lehet kihozni, meddig lehet elvinni, milyen fejlődési utat tud bejárni. Voltak olyan fiatalok, akiknél láttam fejlődést, láttam jó reakciókat, voltak teljesítmények, amikor úgy éreztem, hogy ott tényleg felcsillan valami, és hosszabb távon lehet belőlük építkezni. Ezek fontos visszajelzések voltak, és ezek adtak reményt arra, hogy van értelme a befektetett munkának” – mondta.
Amennyiben mégis meg kellene nevezni egyetlen negatívumot a fiatal titánok versenyeztetésével kapcsolatosan, az a motiváció hiánya. „Sok esetben nem láttam azt az állandó belső késztetést, azt az éhséget, ami nélkül nehéz igazán nagyot előrelépni. A tehetség önmagában nem elég. Egy bizonyos szintig elvisz, de onnantól a fejlődést már a hozzáállás, a munkamorál és az önmagaddal szembeni igényesség fogja meghatározni. Talán ez az, amiben szerintem még sokkal többet kell előrelépni. Mert fiatal játékost fejleszteni szakmailag lehet, de azt a belső tüzet, hogy valaki valóban többet akarjon magától, azt nem lehet helyette megélni” – folytatta.
A Csíkszeredai Sportklub legénysége Péter Róberték irányítása alatt kezdte meg a nyári alapozást, amely folyamatban nagyon sokat segített a Székelyföldi Jégkorong Akadémia és vezetője, Nagy Attila. Antal Zsombor pedig erőnléti edzőként szerepet vállalt abban, hogy megfelelő szakmai irány mentén tudjon a stáb dolgozni. Ez sokat jelentett, mert így a fiúk fizikailag jó állapotban tudtak nekivágni a szezonnak.
„Az igazsághoz hozzátartozik, hogy
Emiatt különösen fontos volt, hogy ebben az időszakban külső segítséggel, jól szervezetten tudjunk dolgozni” – összegzett a tréner.
Edzőváltás és törés a szezon közben
Az idény kezdetekor csatlakozott a csapathoz a tavalyi Erste Liga-szezon során a klubot döntőig vezető észak-amerikai edző, Kevin Constanine, vele igyekezett a csapat folytatni az előző évben elkezdett szakmai munkát. „Tisztán tudtuk, hogyan akarunk játszani, milyen irányba akarjuk vinni a csapatot, és ebben hittünk is. Ezt próbáltuk továbbépíteni” – emelte ki az akkor másodedzőként tevékenykedő szakember.
Aztán hatalmas bombaként robbant a hír, miszerint a csapatot irányító Constantine tavaly november 7-én aláírt az ICEHL-ben érdekelt Vienna Capitals-höz. Az ő pótlására érkezett a lett Peteris Skudra, aki korábban a KHL-ben és a szlovák élvonalban is megfordult.
Szakmai tapasztalata és pedigréje ellenére azonban, nem sikerült beváltania a reményeket.
„Kevin távozása után gyakorlatilag minden megváltozott. A klub egy olyan szakembert igazolt, aki nem illett bele abba a rendszerbe és abba az irányba, amit addig próbáltunk építeni. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy amerikai szakmai vonal után hirtelen teljesen más gondolkodásra, más hoki kultúrára, más metodikára vált egy klub évközben.
Én éppen a felnőtt romániai válogatottal voltam Litvániában, és telefonon közölték velem, hogy megvan az új szakember. Én akkor is csak annyit kértem, hogy várjunk egy kicsit, és próbáljunk olyan edzőt keresni, aki a klub és a játékosok érdekeit szolgálja, akinek a szakmai iránya illeszkedik ahhoz, amit addig építettünk.
Összességében azt gondolom, hogy nem önmagában az edzőváltás ténye volt a legnagyobb probléma, hanem az, hogy ez nem egy átgondolt folyamat részeként történt, hanem egy hirtelen tűzoltást volt. Egy csapat életében pedig az ilyen töréseknek mindig ára van, és ezt végül a pályán is megfizeti a csapat” – hangsúlyozta.
Kevesebb mint egy hónapot követően, december elején, a vezetőség menesztette Skudrát, feladatait pedig Péter Róbertre bízták.
Nem volt könnyű dolga, hiszen, mint megjegyezte, lényegében vissza kellett építenie azt, ahogyan addig dolgoztak Kevinnel, rendszer szinten, taktikailag és érzelmileg egyaránt.
Nemcsak arról volt szó, hogy átvette a vezetőedzői szerepet, hanem arról is, hogy újra vissza kellett állítania egy olyan irányt, amit a csapat már ismert, és amiben korábban volt hite. ,,A feladatköröm annyiban változott meg igazán, hogy onnantól kezdve teljesen abba az irányba mentünk, ahogyan én vezettem a csapatot.
Ilyenkor már nemcsak a szakmai részt kell vinni, hanem az öltöző hangulatát, a mentális oldalt, a napi működést is egyben kell tartani. Ebben viszont nagyon sokat segített Ruczuj Gellért kapusedzőként és Antal István másodedzőként is. Köszönettel tartozom nekik az alázatos munkájukért és a hozzáállásukért. Nagyon sokat jelentett, hogy mellettem álltak ebben az időszakban, és hogy partnerként lehetett velük dolgozni” – emelte ki Péter.
Ezek után adott volt a kérdés, miként oszlottak meg a feladatok a három szakember között. ,,Számomra fontos volt, hogy világos szerepek legyenek, ezért igyekeztem egyértelműen meghatározni, ki miben felelős, ki mire fókuszáljon a napi munka során. Egy profi stáb csak akkor tud jól működni, ha nemcsak szakmailag erős, hanem a felelősségi körök is tiszták, és mindenki tudja, mi az elvárás vele szemben.
A gyakorlatban ez soha nem áll meg ott, ami papíron egy-egy munkakörhöz tartozik. Egy szezon során, főleg nehezebb időszakokban, mindig vannak plusz feladatok, váratlan helyzetek, olyan szakmai vagy emberi kérdések, amelyekre reagálni kell. Ebben nagyon sokat jelentett, hogy a stáb tagjai nemcsak a saját kötelező feladatukat végezték el, hanem ennél jóval többet is hozzátettek a közös munkához. Gelli és Isti is rengeteget dolgozott. Nemcsak abban voltak partnerek, ami formálisan az ő területükhöz tartozott, hanem sokszor plusz energiát, időt és figyelmet tettek bele abba is, hogy a csapat működése egységes maradjon.
– emelte ki a szakvezető.
A Péter Róbert által elmondottakból egyértelműen kiderül, Kevin Constantine olyan szakmai alapot helyezett el a Sportklubnál, amire bátran támaszkodhattak és építhettek. „Gyakorlatilag szinte mindent, amit szakmailag hasznosnak láttam, próbáltam továbbvinni és alkalmazni. Hittem abban a rendszerben, és úgy éreztem, a játékosok is pontosan tudták, hogy abban a struktúrában mit várok el tőlük. Ez önmagában már nagyon sokat jelentett, mert egy csapat akkor tud stabilan működni, ha a játékos nem bizonytalan, hanem pontosan érti a szerepét, a feladatát és a döntési helyzeteket.
Ami nálam inkább változott, az a hangnem és a kommunikáció módja. Például a meetingek hosszát drasztikusan lecsökkentettem. Én abban hiszek, hogy egy játékos figyelme korlátozott, és nagyjából 8–10 percig lehet igazán érdemben fenntartani. Utána már nem az történik, hogy többet adsz át neki, hanem inkább az, hogy elkezd elveszni a figyelme.
Egy edző kezében ma már számos eszköz van: statisztika, videó, adat, rengeteg információ. Az én feladatom az, hogy abból annyit adjak át, amit a játékos valóban meg tud érteni, meg tud jegyezni, és vissza is tud vinni a jégre. Mert végső soron nem az számít, hogy én mennyit mondtam el, hanem az, hogy ő mit hallott meg belőle, és mit tud belőle alkalmazni” – magyarázta.
Túlterhelés és rendszerszintű problémák
Az eredmények azonban mégsem olyan mértékben jöttek, miként azt sokan elvárták a csapattól. Ennek okait boncolgatta Péter, egyúttal levonva az idei szezon tanulságait, a csíki csapat szemszögéből. ,,Amikor átvettem a csapatot, már nem egy normál helyzetet vettem át, hanem
Ebben a helyzetben nagyon sok játékos jégideje megduplázódott, sőt volt, aki korábbi szerepéhez képest teljesen más terhelést kapott. Ezt lehet kívülről úgy nézni, hogy fejlődési lehetőség, de az igazság az, hogy ez sokszor nem tudatos építkezés volt, hanem kényszermegoldás, mert egyszerűen nem volt más játékos, akit jégre lehetett küldeni.
És itt jön a lényeg:
Például egy játékost lehet jól építeni, fokozatosan fejleszteni, megfelelő helyzetekben használni. De amikor minden szituációban jégre kell küldened, mert nincs más, akkor benne van a hibázás, és utána kívülről mindenki csak annyit lát, hogy tavaly jobb volt. Nem, nem volt jobb, csak jobb helyzetben volt.
Edzőként az én felelősségem az, hogy a játékost a tudásszintjének megfelelő szerepbe tegyem, a megfelelő jégidővel és a megfelelő szituációban. Ha ezt nem tudod megadni, mert a keret nem teszi lehetővé, abból törvényszerűen elégedetlenség lesz.
A másik fontos tény, hogy idén a légiósaink érdemben nem tudtak hozzátenni a csapat teljesítményéhez. Ez megint csak olyan tényező, amit nem lehet megkerülni.
Azt is ki kell mondani, hogy a két bajnokság párhuzamos terhelése ezzel a kerettel nem volt fenntartható állapot. Ez nem vélemény, hanem tény. Tavaly még volt annyi mélységünk, hogy bizonyos játékosokat pihentetni, rotálni tudtunk, így kezelve a terhelést. Idén erre gyakorlatilag nem volt lehetőség.
Összességében a tabellahelyezés és a gólkülönbség alapján nem szakadt le a csapat, a tavalyhoz képest, de ez csalóka tud lenni. Mert belülről pontosan látszott, hogy ez a modell így nem fenntartható. Túl sok szoros meccsen mentek el pontok, túl sokszor kellett tűzoltást végezni, és kevésszer tudtunk valóban építkezni, úgy dolgozni ahogy szerettünk volna.
A pozitívum az, hogy a legjobb hazai játékosaink sokat tettek hozzá, és ennek köszönhetően versenyben tudtunk maradni. De ha az összképet nézzük, akkor egyértelmű, hogy ez a szezon megmutatta:
– hangsúlyozta.
A csalódást keltő szezon ellenére Péter Róbert úgy véli, a lehetőségekhez és a játékos kerethez képest kihozták az idényből, amit lehettet. Persze mindig lehet jobban csinálni – még akkor is, ha az ember mindent megnyer, akkor is marad olyan részlet, amiben fejlődni lehet.
A mindennapi munkában számára elsősorban a hazai mag adta a motivációt: miattuk és értük érezte azt nap, mint nap, hogy ezt érdemes csinálni. A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy elérje, higgyenek abban, amit kér tőlük, és végre is hajtsák azt. A nehézséget az adta, hogy túl jól ismerik egymást: sok játékossal együtt játszott, együtt nyert kupákat és bajnokságot a Sportklubnál, így rengeteg közös élmény és érzelmi kötődés van közöttük.
Számára az volt az egyik legnagyobb kérdés, hogy tudja-e őket úgy vezetni és kimozdítani a komfortzónájukból, hogy közben a kapcsolatuk ne romoljon meg. Úgy gondolja, ezt a részét sikerült megoldani.
„Ugyanakkor a nehézségek ellenére is nagy köszönettel tartozom a Sportklubnak, hogy megkaptam a lehetőséget, és vezetőedzőként dolgozhattam annál az egyesületnél, ahol felnőttem, hokissá váltam, kupákat és bajnoki címeket nyertem. Nagyon szeretem ezt a klubot, és nagyon erős az érzelmi kötődésem hozzá. Őszintén remélem, hogy lesznek még komoly sikerei az egyesületnek, mert
– fejtette ki reményeit.
A kék-fehéreknél nyújtott vezetőedzői feladatok mellett Péter Róbert a Székelyföldi Jégkorong Akadémia mentoredzője is. Mint mondja, az SZJA-nak és személyesen Nagy Attilának is nagy szerepe van abban, hogy visszasodorta a szél szülőföldjére, ugyanakkor mindenben számíthatott a szervezet segítségére, amely sokat hozzátett ahhoz, hogy ilyen módon tudja ellátni feladatait a megyeszékhely felnőtt csapatának kispadján. Ezért mindig is hálás lesz az akadémiának és annak vezetőjének.
A csíkszeredai központ mentoredzőjeként az egyik legfontosabb feladata, hogy iránymutatást adjon az utánpótlásban dolgozó edzőknek, igyekezve egységes szakmai elveket, értékeket és következetes kereteket képviselni, hogy a gyerekek fejlődése ne esetleges legyen, hanem tudatosan felépített rendszerben történjen. Fontosnak tartja ugyanakkor, hogy az edzők ne csak a napi munkában kapjanak támpontot, hanem abban is, hogyan lehet hosszabb távon gondolkodni egy játékos fejlődéséről.
Számára ez a munka nemcsak arról szól, hogy jobb hokisokat neveljenek, hanem arról is, hogy emberileg is építsék őket. A cél az, hogy ne csak technikailag és taktikailag fejlődjenek, hanem olyan fiatalok kerüljenek ki a rendszerből, akik felelősségteljesek, tudnak közösségben gondolkodni, és megértik, hogy a sport nemcsak teljesítményről, hanem tartásról,
hozzáállásról és értékekről is szól.
Hisznek abban, hogy egy jól működő utánpótlás alapja az egységesség és a következetesség.
Ha az edzők egy irányba húznak, hasonló elvek mentén dolgoznak, és ugyanazokat az
alapértékeket képviselik, az hosszú távon a gyerekek fejlődésében is meg fog látszani. Péter feladata ebben az, hogy ezt az irányt segítse, támogassa és képviselje.
A játékosként egyaránt sikeres szakvezető imádja a hokit, a nap huszonnégy órájában része az életének. Szeret emberekkel dolgozni, tanulni, fejlődni, és újabb meg újabb kihívásokkal szembenézni. Számára egy vereség sem elsősorban kudarc, hanem egy újabb kérdés, egy újabb kihívás arra, hogyan lehetnek jobbak. Neki ez nem egyszerűen munka, hanem szenvedély. Az egész mögött ott van az alázat a sport, a játék és a fejlődés iránt.
,,Én csak úgy tudok dolgozni, hogy teljesen beleállok. Félgőzzel ezt szerintem nem lehet csinálni. Ehhez viszont kell egy olyan háttér is, ami megtart. Ebben a feleségem szerepe nagyon fontos. Pontosan tudja, hogy milyen vagyok, és hogy mennyire teljesen el tud vinni ez a hivatás. Soha nem tudok neki elég hálás lenni azért a türelemért, támogatásért és megértésért, amit kapok tőle. Az életem nem tudna így működni, ha nem lenne mellettem egy olyan társ, mint ő. Mindenben támogat, segít, és nagyon sokat tesz azért, hogy én valóban a hokira tudjak koncentrálni. Ugyanígy köszönettel tartozom édesanyámnak is, aki mindig támogatott abban, hogy azt csináljam, amit igazán szeretek.
Mert nagyon sok ember úgy kel fel reggel, hogy nem szereti a munkáját, mégis mennie kell, mert el kell tartania a családját. Ha viszont az életben azt csinálhatod, amit valóban szeretsz, ami iránt szenvedélyt érzel, és még valahogy meg is tudsz belőle élni, akkor az szerintem az egyik legnagyobb ajándék.
Anyagilag egyszerűen nem éri meg, mert egy hazai edző fizetéséből legfeljebb annyit tudsz biztosítani, hogy étel kerüljön a család asztalára. Ráadásul nincs hétvégéd, nincsenek ünnepek, sem neked, sem a családodnak – csak a hoki.
Ez a munka ugyanis nem olyan, hogy egyszer csak vége van a napnak, és leteszed. Gyakran mondom, hogy ezt legfeljebb félre lehet tenni de befejezni nem lehet. Folyamatosan ott jár az ember fejében, akár meccs van, akár edzés, akár pihenőnap. A barátaim is tudják, hogy amikor elkezdődik a hokiszezon, onnantól gyakorlatilag eltűnök, mert teljesen beszippant a hoki.
– összegzett a Sportklub vezetőedzője.
Batzula meglőtte első gólját az élvonalban, újabb döntetlent játszott a Sepsi OSK (videóval)
Egészen jó mérkőzést játszott a Sepsi OSK és a Konstancai Farul a labdarúgó Szuperliga 6. fordulójának meccsén. Két fiatal játékos talált be, újabb döntetlen jegyzett a háromszéki alakulat.
Megpecsételte sorsát a korai kiállítás, pont nélkül távozik Botoșani-ból az FK Csíkszereda (videóval)
Reménykedve várhatta hétfő délutáni kiszállását az FK Csíkszereda, amely a hozzá hasonlóan nyeretlen FC Botoșani vendége volt. A Hargita megyeiek korán emberhátrányba kerültek, sokáig így is jól tartották magukat, végül azonban pont nélkül térnek haza.
Hatan kerültek kórházba a cekendi balesetet követően
Két autó ütközött össze szombaton hajnalban Homoródfürdő és Máréfalva között, hat személyt kellett kórházba szállítani – tudtuk meg a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányságtól.
„Benőtt a feje lágya” az RMDSZ szóvivőjének
Felhagyott az agglegényélettel az RMDSZ alsóházi frakcióvezetője, megnősült Csoma Botond parlamenti képviselő. A kolozsvári politikus Deák-Sala Rebekát, Kós Károly dédunokáját vette el feleségül.
Heidl György: ,,támogatásokat nem fogunk megszüntetni, hanem át akarjuk alakítani a rendszert”
Átláthatóbb és kiszámíthatóbb támogatási rendszert ígér a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára, Heidl György a Krónikának adott interjújában.
„Ne tapogasson engem, Groza úr!”
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
