Korai búcsú, pontot tesz játékoskarrierjére a csíkszeredai jégkorongozó

„Vegyes érzések dúlnak bennem, nagyon csalódott vagyok, mert úgy érzem, valamit félbehagytam, mégis kénytelen voltam meghozni eddigi életem legnehezebb döntését. Bízom benne, hogy idővel könnyebb lesz, dolgozom rajta. Sajnos a sorozatos sérülések hátráltattak abban, hogy kihozzam magamból a legtöbbet” – fogalmazott a Székely Sportnak Részegh Zsolt, akit keresztszalag-szakadás, illetve vállsérülés miatt többször is műtöttek.

– tette hozzá.

Zsolt édesapja és bátyja nyomdokaiba lépve ötévesen húzott először korcsolyát, és csakhamar otthonosan érezte magát a jégen. „Arra emlékszem, amint kezeslábasban korcsolyázgattam a nagyobbak között, akik mind felszerelésben voltak. Eleinte kevés sikerélménnyel tettem mindezt, de aztán egy-két év múlva már fordult a kocka, és alig akartam leszállni a pályáról” – idézte fel a támadó, aki 18 éves kora óta játszott profi szinten.

A Csíkszeredai Sportklub játékosaként debütált az Erste Ligában és a román pontvadászatban, első idényében a felnőttek között 12 pontot összesített. Megfordult a Sapientia U23-nál, illetve juniorként Svédországban is kergette a korongot. A Sportklub színeiben sérülések hátráltatták, innen igazolt 2023-ban a Háromszéki Ágyúsokhoz, ahol minden versenysorozatot figyelembe véve 29 mérkőzésen tizenhárom gólt szerzett és kiosztott hét gólpasszt.

Szentgyörgyön volt szerencsénk jó pár teltházas meccset játszani, bízom benne, hogy a folytatásban is megmarad ez a lelkesedés és a csapattársaim tovább írják a háromszéki hokitörténelmet” – folytatta.

Legkedvesebb emlékei közt őrzi a 2017-es dél-koreai divízió 2/A-s világbajnokságon elnyert aranyérmet, illetve a Sportklubbal kiérdemelt két Erste Liga-elsőséget, és azt mondja, legjobban a jég és az öltöző egyedi hangulata fog hiányozni számára.

„Az évek során megszokja az ember, hogy egy 20–25 fős öltözőbe jár dolgozni minden egyes nap, ami azért páratlan tud lenni, de az edzések és a mérkőzések hangulata, sőt még az utazások is nagyon fognak hiányozni.

– öntötte szavakba az érzéseit.

Zsolt rendkívül szerencsésnek tartja magát, mivel a jégkorongnak köszönhetően sok ismeretséget, barátságot köthetett, elmondása szerint a legjobb barátai közül is sokan a sportágból kerültek ki.

Egyelőre még nem tudja, mivel tölti ki a hoki hiánya okozta űrt, de abban biztos, hogy nem fog messzire eltávolodni imádott sportágától.

„Még nagyon friss ez a téma, nem volt alkalmam átgondolni a következő lépést, viszont a sport eddig is életem szerves részét képezte, és biztos vagyok benne, hogy ez ezentúl is így lesz. Nem fogok eltávolodni a jégkorongtól, főleg mivel úgy érzem, még sok minden bennem van, amit nem tudtam megmutatni.

– hangoztatta.

És, hogy kinek fog szurkolni ezentúl? Saját szavaival élve: a barátainak.

„Szurkolok továbbra is az Ágyúsoknak, természetesen, de Szeredához is köt a szívem, meg ott van a testvérem is, aki nemrég Brassóba igazolt.

– vélekedett.