Mindenkitől azt kérdeztük, hogy mit jelentett számára ez a nagy hokis világesemény, illetve hogyan értékeli a romániai csapat teljesítményét?
Ambrus Levente, a romániai válogatott kapusa: „Nagyon különleges érzés mindig válogatott színekben jégre lépni, és az csak egy lapáttal rátett, hogy itt Karcfalván sokunknak hazai jégen folyt ez a torna. Nagyon nagy lehetőség volt, úgy érzem, megmutassuk, igenis van helyünk a nagyok között, és igenis fel tudjuk venni velük a versenyt, még ha senki nem gondolná azt.
Próbáltunk stabil teljesítményt nyújtani az összes mérkőzésen, és úgy gondolom, hogy ez inkább többé, mint kevésbé sikerült. Persze mindig tudsz jobb lenni. Büszke vagyok, hogy ilyen teljesítménnyel zártuk ezt a tornát, még akkor is ha az érem nem lett meg”.
Márk Róbert, hátvéd, a romániai válogatott csapatkapitánya: „Egy hatalmas megtiszteltetés, hogy hazai jégen, ilyen csapatok ellen játszhattam. Csíkkarcfalva közel áll a szívemhez, mert itt kezdtem a jégkorongot, mivel csíkszenttamási vagyok.
Nagyon meg vagyok elégedve a csapat teljesítményével, természetesen szerettem volna egy érmet a nyakamba, úgy még szebb lett volna, de úgy gondolom, így is tisztességesen helyt álltunk. Mindenki megpróbálta a legjobbat nyújtani, mindenki küzdött, akart és harcolt, szerintem ez a legfontosabb.
Összességében elégedettek lehetünk, sikerült legyőzni Kanadát, egy hatalmas jégkorong múlttal rendelkező csapatot, ugyanúgy Csehországot is megvertük. Ezek mind hatalmas tapasztalatok és élmények voltak. Az Amerikai Egyesült Államokkal, aki a tornát nyerte, egy nagyon szoros eredményt tudtunk elérni, ami szintén dicséretre méltó. A végén elmaradt Szlovákia ellen a győzelem, amivel az i-re fel tudtuk volna tenni a pontot, de összességében tényleg elégedettek lehetünk”.
Horváth Pál, csatár: „Egyrészt ez az esemény egy pozitív visszajelzés volt arra vonatkozóan, hogy az élsport és a tanulás párhuzamosan folytatható tevékenységek, és ez a mi térségünkben is egyre nagyobb hangsúlyt kap. Másrészt egy olyan színvonalú eseménynek lehettem részese, amelynek minden meccsén öröm volt jégre lépni.
Úgy érzem, a csapatunk több mint tisztességesen helyt állt, többször is tudtuk borítani a papírformát. Természetesen nagyon szerettünk volna dobogós helyezést elérni, de kiváló ellenfelekkel játszottunk és végül erről lecsúsztunk. Ennek ellenére számos tapasztalattal gazdagodtunk, és büszke vagyok, hogy a csapat részese lehettem”.
Gecse Olivér, csatár: „Számomra ez az esemény egy nagy élmény volt és tele lehetőséggel, arra hogy megmutathassuk mire is vagyunk képesek. Más hokikultúrákból érkező, azonos életkorú játékosokkal mértük össze a tudásunkat, és az öt játéknap végére bátran kijelenthető, hogy helytálltunk, nem vallottunk szégyent.
Szerintem, egy mondatban: az elvárt teljesítményt sikerült teljesíteni és felülmúlni is”.
Márton Koppány, csatár, a karcfalvi egyetemi jégkorong világkupa legértékesebb játékosa (MVP): „Számomra nagyon sokat jelentett ez az esemény. Színvonalas csapatok ellen tudtunk játszani hazai közönség előtt, telt házas mérkőzéseken. Szerintem mindenkinek egy felejthetetlen élmény marad.
Az első két mérkőzésen meglepetést tudtunk okozni, megmutattuk, hogy erősek vagyunk, együtt, csapatként. Úgy gondolom, hogy szép eredménnyel zártunk, összességében elégedettek lehetünk. Nyilván mindenki boldogabb lett volna egy bronzéremmel, de sajnos ahhoz nem volt elég az aznapi játékunk”.
A hétvégén a Hargita megyei labdarúgó-bajnokságokban minden mérkőzés egyperces néma csenddel kezdődik, így adóznak a Gyimesközéploki Loki SE tragikus hirtelenséggel elhunyt csapatkapitánya, Tankó Barna emléke előtt.
Elhagyta az FK Csíkszeredát Jozef Dolny, aki korábban meghatározó játékosa volt a székelyföldi együttesnek. A 34 éves szlovák támadó a 2. Ligában a feljutásért küzdő Nagyváradi Bihar FC-hez igazolt.
Egy Hargita megyei férfi holttestét találták meg szerdán a tengerben Costinești közelében, miután a turista kedden eltűnt a román tengerparton.
Traktor alá szorult és életét vesztette szerdán Damian Diniș, a Hunyad megyei Boica (Băița) község polgármestere. Az 58 éves elöljáró a település közelében dolgozott, amikor a munkagép felborult.
Ötszáz lej első látásra komoly segítségnek tűnik az iskolakezdéshez, ám a hazai árak alapján legfeljebb az alapvető tanszerekre és egy olcsóbb iskolatáskára lehet elég.
A fiatal román állam, ha tetszik, történelmi pillanat előtt áll. Szembe tud-e nézni önmagával? Fel tudja-e dolgozni rövid életének egyik legsötétebb szakaszának sötét ügyeit? Fel tud-e nőni a feladathoz?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!