Hirdetés

Anya és lánya egy csapatban – különleges történet a felcsíki jégkorongban

Kosz-Dobos Renáta tizennégy éves lányával, Barbarával együtt lép jégre
Fotó: Borbély Fanni

A jégkorong nemcsak sport, hanem családi örökség is Kosz-Dobos Renátáéknál. A felcsíki női csapat játékosa ma már tizennégy éves lányával együtt lép jégre. Különleges kapcsolatukról és a női hoki mindennapjairól beszélgettünk.

2026. november 22., 18:01

– Honnan ered a jégkorong iránti szeretete?

– A sport szeretete már a nagyapámtól ered. Ő ugyan nem volt sportoló, de rendkívül szerette a sportot, rengeteg sportközvetítést nézett. Ha kellett, éjszaka is felkelt, hogy megnézzen egy-egy ökölvívó-mérkőzést. Mi ebben a légkörben nőttünk fel. Édesapám, Gábor János testnevelő tanár, aki évtizedek óta a csíkkarcfalvi általános iskolában tanít. Nagyon sokat tett a felcsíki jégkorongért, és jelentős szerepe volt a csíkkarcfalvi műjégpálya megépítésében is. Úgy gondolom, Kurkó János György mellett neki is nagyban köszönhető, hogy Karcfalván jégkorongpálya épült. Gyermekként mi is részesei voltunk ennek a folyamatnak. Hetedik-nyolcadikosok voltunk, amikor elkezdődtek a munkálatok, és mindenből kivettük a részünket, a jég taposásától a pálya öntözéséig.

Tulajdonképpen együtt nőttünk fel a jégpályával. Nyolcadikos voltam, amikor megalakult az első női jégkorongcsapat.

Akkoriban még szabadtéri pályán hokiztunk. Később azonban egy időre megszakadt a kapcsolatom a jégkoronggal, mert Csíkszeredába kerültem középiskolába. Ott már nem hokiztam.

Hirdetés

– Hogyan és mikor tért vissza a jégkoronghoz, miként került a felcsíki női csapathoz?

– Befejeztem az iskolát, családot alapítottam, megszülettek a gyermekeim. A jégkorong akkor került ismét közel hozzám, amikor a nagyobbik lányom elkezdett hokizni. Eleinte szülőként álltam a palánk mellett, de később ennél jóval nagyobb szerepet vállaltam. A Covid-járvány után két évig a felcsíki női csapat edzője voltam, miközben magam is folyamatosan hokiztam. A női felnőttbajnokságban csak a 14. életévüket betöltött játékosok szerepelhetnek. A nagyobbik lányom már korábban is velünk edzett, de a korhatár miatt mérkőzéseken még nem léphetett pályára. Most betöltötte a tizennégy évet, így ez az első idény, amikor már ő is játszhat a felnőttek között. Hála a Jóistennek, ez megadatott nekünk, és elmondhatom, hogy rendkívül jó érzés együtt lenni a jégen a lányommal.

–Mit kell tudni a felcsíki női jégkorongcsapatról? Kik alkotják a keretet, és milyen körülmények között készülnek a mérkőzésekre?

–A kezdetekben még nem szerepeltünk a román bajnokságban, de négy éve már rendszeresen részt veszünk a küzdelmekben. Amatőr csapat vagyunk, amelynek gerincét elsősorban édesanyák alkotják. Mindannyiunknak van munkahelye, a fiatalabbak pedig iskolába járnak, így a jégkorongot a mindennapi teendőink mellett, szabadidőnkben űzzük.

A tehetségesebb fiatalok, akik komolyabban szeretnének foglalkozni a jégkoronggal, idővel továbblépnek, Csíkszeredában vagy Gyergyószentmiklóson folytatják pályafutásukat.

Nem azért, mert nálunk ne éreznék jól magukat, hanem mert mi nem tudunk olyan felkészülési és fejlődési lehetőségeket biztosítani számukra, amilyenekre szükségük lenne. Kevés a rendelkezésünkre álló jégidő, és támogatókból sincs elegendő, ami jelentősen megnehezíti a fejlődésünket. Hetente mindössze egyetlen jégedzésünk van, ennyit sikerült kiharcolnunk. Előfordul, hogy beállunk a fiúk edzésére, máskor egy amatőr csapatot kérünk meg, hogy engedjenek minket is jégre, és együtt edzhessünk velük a nagypályán. Jelenleg papíron én vagyok a csapat vezetőedzője, a gyakorlati munkát pedig Gyenge Andrea irányítja. Mindketten játékosok is vagyunk, tehát egyszerre vagyunk csapattársak és edzők. Sok nehézséggel kell megküzdenünk, de egyvalami mindannyiunkban közös: nagyon szeretjük a jégkorongot, és szívvel-lélekkel csináljuk.

•  Fotó: Borbély Fanni Galéria

Fotó: Borbély Fanni

–Hogyan került képbe a Bomilact név, miként lett a felcsíki női jégkorongcsapatból Csíkmadarasi CSHC Bomilact?

–A felcsíki női jégkorongcsapat eredetileg a Csíkszentdomokosi CSHC Márton Áron nevet viselte. Csíkszentdomokoson azonban idén Márton Áron-emlékévet ünnepeltek, és a falu visszaigényelte a klubot. Így mi klub nélkül maradtunk, márpedig egyesületi háttér nélkül nem lehet benevezni a bajnokságba. Szerencsére a Csíkmadarasi CSHC Bomilact befogadott bennünket, így az ő színeikben folytathatjuk a szereplést.

–A lánya, Barbasra hogyan ismerkedett meg a jégkoronggal? Könnyű volt megszerettetni vele ezt a sportágat?

–Eleinte nem is igazán akart hokizni. A nagyapja, akit mi Tatának szólítunk, volt a leglelkesebb. Barbi volt az első unokája, és bár nem fiú született, ahogyan talán remélte, mindenképpen szerette volna, hogy hokis legyen belőle. Barbi azonban sokáig ellenkezett. Az sem könnyítette meg a helyzetét, hogy kezdetben nem voltak lány csapattársai, csak fiúkkal edzett. Ez még inkább elvette a kedvét.

Aztán amikor jöttek az első sikerek, és a fiúk között is kezdett kitűnni, egyre jobban megszerette a jégkorongot.

Szülőként nehéz eldönteni, meddig szabad erőltetni valamit, és mikor kell inkább hagyni, hogy a gyermek maga döntsön. Most viszont, hogy már nagyobb lett, azt mondja nekem: „Anya, olyan jó, hogy erőltettetek!” Ennél nagyobb visszaigazolás talán nem is kell.

–Milyen érzés édesanyaként és csapattársként együtt játszani a lányával? Mennyire változtatta meg ez a kapcsolatukat?

–Csodálatos érzés, és úgy gondolom, ezt sok szülőnek meg kellene tapasztalnia. Barbi ma már az egyik legjobb játékosom, és ezt nagy örömmel mondom. Egykor én voltam az edzője, de mostanra már túl is szárnyalt engem. Nagyon büszke vagyok rá. Ráadásul a jégkorong az anya-lánya kapcsolatunkat is különlegessé tette. Egy tinédzser lánnyal nem mindig könnyű megtalálni a közös hangot, nekünk azonban ott van a hoki, amely még közelebb hoz egymáshoz.

Együtt vagyunk a jégen, együtt éljük meg a sikereket és a kudarcokat, és ami a legfontosabb, folyamatosan biztatjuk egymást.

Én nagyon örülök minden sikerének, ő pedig ugyanígy mellettem áll. Sokszor mondja: „Anya, te is jó vagy, gyere te is, nem baj, ha lassú vagy!” Ha valamelyikünk hibázik, nem teszünk szemrehányást egymásnak, hanem bátorítjuk a másikat. Nincs veszekedés, nincs hibáztatás, csak kölcsönös biztatás és öröm. Úgy érzem, ez a közös sportolás olyan kapcsolatot alakított ki közöttünk, amelyet másként talán nem is tapasztalhattunk volna meg.

•  Fotó: Borbély Fanni Galéria

Fotó: Borbély Fanni

–Ritkaságszámba megy, hogy édesanya és lánya ugyanabban a jégkorongcsapatban játszik. Tudnak hasonló példáról?

–Nem hallottunk még olyan esetről, hogy édesanya és lánya ugyanannak a csapatnak a tagjaként együtt hokizzon. Volt egy csapattársunk, Zsombor Gabriella, akinek a lánya a Csíkszeredai Sportklubban játszott. Ők is találkoztak a jégen, de ellenfélként, egymás ellen küzdöttek. Gabriella lánya idén ősszel külföldre ment hokizni, az édesanyja pedig abbahagyta a játékot.

–A kisebbik lánya is követi a családi hagyományt?

–Van még egy lányom, aki négy évvel fiatalabb Barbinál, jelenleg negyedik osztályos. Ő most nem hokizik, bár korábban többször is megpróbálkozott vele.

–Hány játékosból áll jelenleg a felcsíki női csapat? Sikerül megfelelő létszámmal kiállniuk a bajnoki mérkőzésekre? Kapusposzton hogyan állnak?

–Elég szűkösen vagyunk, de a mérkőzésekre általában sikerül összegyűlnünk annyian, hogy meglegyen a kötelező két sor. Nincs nagy merítési lehetőségünk, így minden játékosra szükség van. Szerencsére nagyon jó kapusunk van, talán vele van a legnagyobb szerencsénk. Jácinta csíkjenőfalvi származású, de Csíkszeredában edz. Nagyon tehetséges, eredményes kapus, akire mindig számíthatunk.

–Mire lenne leginkább szükség ahhoz, hogy a felcsíki női jégkorongcsapat fejlődni tudjon, és eredményesebben szerepeljen?

–Már az is nagyon nagy segítség, hogy most itt vagyunk, beszélgetünk a felcsíki női jégkorongról, és ezáltal többen hallhatnak rólunk.

Nekünk nincsenek olyan eredményeink, amelyekkel felhívhatnánk magunkra a figyelmet, ezért különösen fontos, hogy megismerjék a csapatunkat, és lássák, mennyire szeretjük ezt a sportágat.

Annak ellenére, hogy nem tartozunk az élmezőnyhöz, minden alkalommal ott akarunk lenni a jégen, játszani szeretnénk, és fejlődni. Számunkra már az is siker, ha egy idényben kevesebb gólt kapunk, mint az előzőben. Ezekből az apró eredményekből építkezünk.

•  Fotó: Borbély Fanni Galéria

Fotó: Borbély Fanni

–A jégkorong köztudottan költséges sportág. Hogyan oldják meg a felszerelések beszerzését és a bajnoki mérkőzésekre történő utazásokat?

–A felszerelést mindenki saját maga vásárolja meg, ami bizony komoly anyagi megterhelést jelent. Csak egy példát mondok: idén a lányomnak 350 lejért vettem egy mezt. Egy női mellvédő körülbelül 1200 lejbe kerül, és akkor a felszerelés többi részéről még nem is beszéltünk. Az utazásokat is többnyire magunk oldjuk meg. Ha Gyergyószentmiklósra vagy Csíkszeredába megyünk mérkőzésre, saját autókkal utazunk. A bukaresti kiszállásokhoz szerencsére kapunk mikrobuszt a Székelyföldi Jégkorong Akadémiától, ami nagy segítséget jelent számunkra.

–Ön már hosszú évek óta részese a női jégkorongnak. Hogyan látja, mennyit fejlődött ez a sportág Romániában, illetve Székelyföldön?

–Egyértelműen fejlődött, és ennek nagyon örülök. A legszembetűnőbb változás, hogy ma már sokkal több kislány hokizik, mint évekkel ezelőtt. A szülők is bátrabban engedik jégkorongozni a lányaikat. Amikor Barbi kezdte, az ő korosztályában még jóval kevesebb lány volt. Akkoriban sok szülő tartott attól, hogy a jégkorong túl kemény sportág a lányoknak, féltek a sérülésektől, az ütközésektől. Ma már másként tekintenek erre.

A női jégkorongban is előfordulnak kisebb ütközések, de a szabályok tiltják a testre irányuló szabályos ütközéseket, így a játék kevésbé kemény, mint a férfiaknál.

Örömteli látni, hogy egyre több kislány választja ezt a sportágat, és a szülők is egyre inkább támogatják őket.

Mit mond Barbara?

Kosz-Dobos Barbara a csíkszentdomokosi Márton Áron Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulója. Alig volt négyéves, amikor először korcsolyát húzott, és megismerkedett a jéggel. Kezdetben korcsolyázni tanult, majd egyre rendszeresebben látogatta a jégkorongedzéseket. Eleinte fiúkkal együtt edzett és játszott, később pedig a női csapatba került, ahol már édesanyjával együtt hódolhat közös szenvedélyüknek, a jégkorongnak. Barbara centerként, azaz középcsatárként szerepel, ezen a poszton pedig nemcsak a támadásokban kell jeleskednie, hanem a játék szervezésében is fontos feladat hárul rá. Úgy érzi, a pályán történteket jól átlátja, a korongvezetésben viszont még fejlődnie kell.

Látom, hogy vannak nálam jobb játékosok, és szeretnék én is egyre ügyesebb lenni. Úgy gondolom, a játékot sikerül jól átlátnom, de természetesen még sokat kell tanulnom és fejlődnöm. Egyelőre nagyon élvezem a jégkorongot”

– fogalmazott Barbara.

A fiatal hokis életében hamarosan fontos döntés következik, hiszen nyolcadikosként középiskolát kell választania. Tervei szerint Csíkszeredában szeretné folytatni tanulmányait, miközben a jégkorongról sem kíván lemondani.

szóljon hozzá!
Hirdetés
Hirdetés
Ajánljuk még

Megismerte ellenfelét a magyar és a román válogatott a Nemzetek Ligája osztályozóján

Pénteken Nyonban kisorsolták a labdarúgó Nemzetek Ligája osztályozóinak párosításait: az A divízióba való feljutásért a magyar válogatott Szerbia ellen játszik, míg a B-ben maradásért Románia ellenfele Észtország lesz.

Súlyos büntetést kapott az UEFA-tól a román szövetség

Részleges stadionbezárással és közel 100 ezer eurós pénzbírsággal sújtotta az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) a Román Labdarúgó-szövetséget (FRF) a Lengyelország elleni, 2–1-re megnyert Nemzetek Ligája-mérkőzésen történt szurkolói rendbontások miatt.

Székelyhon

Ettől a hétvégétől már gazdag: bement a lottótársasághoz a csaknem egymillió eurós főnyereményért

Jelentkezett a Román Lottótársaság központi székhelyén tegnap a november 12-i Loto 6/49-sorsolás 5 226 582,80 lej (mintegy 980 ezer euró) értékű főnyereményének nyertese.

`
Krónika

Kiderült, milyen „kincsekre” bukkantak a régészek a magyar történelem fontos alakjához kötődő nagybányai házban

Számos, a 15.–20. századból származó leletet találtak a város legrégebbi polgári épületeként számon tartott nagybányai Hunyadi-házban végzett ásatások során – közölte a Máramaros Megyei Történelmi és Régészeti Múzeum

Krónika

Kulákgyerekként megbélyegezték, de nem adta fel, egész életét isteni ajándéknak tekinti a százéves Balogh Gizella (1.)

Kézdivásárhelyen született 1926-ban, átélte a front borzalmait, kuláklányként kitették az egyetemről, de nem adta fel, tanár lett. Két évtizeden át vezette a kolozsvári katolikus nőszövetséget. A százéves Balogh Gizellával beszélgettünk.

Főtér

A PSD-s főbojár megüzente: az RMDSZ írjon haza, ha nem tetszik neki a közigazgatási reform

Csoma Botond nem maradt adós a válasszal, szerinte süket duma zajlott eddig az átszervezésről. És az e heti cukiság: Nicușor Dan felpróbált egy VR-szemüveget, bár ő anélkül is pont ugyanúgy mozog.

Ez is érdekelheti

„A győzelemvágy mindig is óriási bennem” – Kerekes Éva készen áll a hazai Európa-bajnokságra

Élete első felnőtt Európa-bajnokságára készül Kerekes Éva kézilabdázó, aki óriási győzelemvágytól hajtva várja a decemberi kontinenstornát. A zetelaki balszélső a lehetőséget kemény munkája gyümölcsének tekinti, és tudása legjavával hálálná meg.

EYOF: váltóban számít a legjobb eredményre a gyorskorcsolyázóktól Szőcs Renáta

Az elmúlt másfél évben elindult a megújulási folyamat a sokáig rendkívül nehéz helyzetben lévő korcsolyasportban. Az EYOF-ra készülő gyorskoris keret koordinátora, Szőcs Renáta szerint az éremszerzés álomnak számít, de megtesznek majd mindent érte.

A nagy stadionokról álmodott, most a román válogatott mezében mutatkozhat be Marius Corbu

Mindössze 12 évesen került a Székelyföld Labdarúgó Akadémiához Marius Corbu, aki meghívót kapott a román felnőtt labdarúgó-válogatott keretébe. A Ferencváros középpályása az akadémia első olyan neveltje lehet, aki bemutatkozik a nemzeti együttesben.

Senki sem akar hokizni az oroszokkal

Egyre nagyobb az ellenállás az orosz jégkorong-válogatottak nemzetközi visszatérése ellen. Már hat ország jelezte, hogy nem hajlandó pályára lépni ellenük a jövő évi férfi világbajnokságon. A szponzorok a támogatásuk megvonását helyezték kilátásba.

Közeledik a brassói EYOF, mire számíthatunk házigazdaként?

A téli Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon számos sportágban székelyföldi versenyzőktől várhatunk jó eredményt. Összeállításunkban megnéztük, kikre lesz érdemes odafigyelni.

Ultimátum helyett pontkényszer, a Sepsi OSK elnöke széthúzást lát az öltözőben

Az öt bajnoki óta nyeretlen Sepsi OSK elnöke, Diószegi László elégedetlen csapata játékával. Leszögezte, a gyenge eredmények miatt a jövőben elkerülhetetlenné válhat az edzőváltás. Szerinte a hátterében öltözői széthúzás állhat.

Meglepetésküldést kapott, a másodosztályban debütált a székelyudvarhelyi partjelző

Váratlan lehetőséget kapott a székelyudvarhelyi Molnos Imre: a 28 éves játékvezetői asszisztens az elmúlt hétvégén a labdarúgó 2. Ligában mutatkozott be. A Marosvásárhelyi ASA és az Unirea Slobozia mérkőzésén működött közre.

Levenné a fölösleges terheket a csapatvezetők válláról az újdonsült Hargita megyei focielnök

Egyöntetű szavazással Hompoth Dezsőt választották a Hargita Megyei Labdarúgó Egyesület elnökévé a következő négy évre. A székelyudvarhelyi sportvezetőt a terveiről és a megyei labdarúgás előtt álló feladatokról kérdeztük.

Tamás Zoltán átadja a stafétát: 27 év a Hargita megyei futball szolgálatában

Új elnöke lesz a Hargita Megyei Labdarúgó Egyesületnek. Tamás Zoltán az első mandátumának körülményeiről, a megyei labdarúgás fejlődéséről, az eredményekről és a még megoldásra váró feladatokról is beszélt. Nyugodt szívvel adja át a stafétát utódjának.

Válsághelyzetben vette át új klubját, de nem hátrál meg a kihívásoktól László Csaba

Pályafutása során sokadszor vállalta el mélyponton lévő csapat irányítását a rutinos székelyudvarhelyi szakember. László Csaba a Székely Sportnak elmúlt egy évnyi szünetéről és az albániai kinevezés hátteréről is mesélt.

Hirdetés
Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!