Kozma Mihály: nem a magyarok, a székelyek nyerték az utolsó udvarhelyi futsalaranyat

– Jól vissza kell mennünk a múltba, 2008 június elején ünnepelt a város, bajnok lett az akkor a Sport Klub nevet viselő teremlabdarúgó-együttes. Annak a kispadján ön ült. Ez a harmadik aranyérem volt, azóta pedig egyben az utolsó is Székelyudvarhelyen.

– Nekem nagy élmény volt ott dolgozni. Sokkal többet jelentett egy edzői állásnál, vagy a pénznél, amit ott kaptam. Identitást tudtunk adni a székelyeknek, azzal, hogy minden héten egy-egy román csapattal küzdöttünk meg, nyertünk ellenünk a pályán.

Látható ellenszélben is tudtunk eredményt elérni.

Érezhető volt a városban az a szeretet, ami fogadott bennünket. Kifejezetten büszke vagyok arra, hogy sikerült a bajnokságot elhódítani, mert nekem ez lelkileg is fontos volt. Aztán elkerültem Győrbe, ott bajnokcsapatot kellett építenem. Mindig olyan helyen voltam, hogy vagy aranyat vártak tőlem, vagy pedig a kiesés elkerülését tűzték ki. Ez meg is viselt engem, mert nagyon szerettem a játéknak azt a részét, amikor edzést tartok és tanítok.

2008-ban a szurkolókkal együtt ünnepelt a csapat
Fotó: Balázs Attila

– Véleménye szerint a játékot megértetni kell és nem betanítani.

– Székelyudvarhelyen is ez volt a gondom. Félévem ráment, hogy egy komoly védekezési rendszert tanítsak meg. Ami aztán elég jól sikerült.

Mindenki azt hitte, hogy a magyarok nyerték meg azt a bajnokságot. Pedig nem. A székelyek nyerték meg. Mondanom sem kell, hogy Szőcs Lacika három gólt rúgott a döntőben.

Sajnálom, hogy azóta nagyon sok idény lement, az ezüst- és bronzérmeket halmozta Székelyudvarhely, de a bajnoki címet nem sikerült megkaparintaniuk. Az előző két bajnoki döntőn is ott voltam, tervezem, hogy most is ott leszek a lelátón.

– Nem szakadt el a várostól, jó párszor találkoztunk az utcán. Felidéztük ekkor is a nagy győzelmeket.

– Folyamatosan járok Székelyudvarhelyre. Jelenleg a debreceni sportiskolának vagyok a szakmai igazgatója, 280 gyerek van itt beiskolázva, 20 edző tartozik ide. A 10–11 éves korosztályoknak, akik szeretnének kiszabadulni a szülői nyomás alól, szeretném megmutatni, hogy mekkora is volt ez a Magyarország. Egész nap utazunk a busszal, amíg odaérünk, ott szembesülnek vele a gyerekek, hogy miért beszélnek ennyire távol ugyanúgy magyarul az emberek. Mert sajnos ez a szülők és az iskola hiányosságai, hogy nem tanítják meg ezeket.

Fotó: Balázs Attila

– Követte az udvarhelyi futsal további sorsát. Hogy látja, jó úton jár, jófelé halad?

– Az utánpótlása jó a csapatnak. A kérdés az, hogy elcsalják-e őket idő előtt nagypályára, vagy nem. Nem látok olyan sok pénzt most az udvarhelyi futsalban, így a fiatalok inkább a labdarúgást fogják választani. Igazából a részleteket nem tudom.

Egyre kevesebb a klubok száma, a bajnokságban sem népes a mezőny. A mostani már nem hasonlít arra, amikor még nekünk a brazilokkal és portugálokkal felálló Marosvásárhelyet kellett legyűrnünk, ahol ráadásul a rendfenntartók könnygázzal is lefújtak bennünket.

Nyilván játszottunk egy szoros eredményt, de nyertünk.

– Nincsenek napjainkban ezek a háborúk. Székelyföldi központú lett a futsal, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön is olyan erősségű a csapat, hogy bejutottak a felsőházba.

– Amikor ott voltam, akkor ez várható, borítékolható volt. Akkor olyan volt a teremlabdarúgás vezetése szövetségi szinten, hogy az utánpótlásba senki sem fektetett be semmit. Azért volt utánpótlás-válogatottjuk, mert elő volt írva. Összeszedtek egy pár gyereket. Ez most visszaüt.

Magyarországra is elég sokan eljöttek játszani. Tudták őket pótolni. Nagyon erős lenne Udvarhely, ha ezek egyszer egy csapatban, otthon összejönnének futsalozni.

Többször visszajár Székelyudvarhelyre
Fotó: Pál Árpád

– A 2008-as aranyérmet a megítélése szerint nem a magyarok nyerték meg. Hogy látja, amennyiben újból lenne egy olyan szituáció, hogy a mostani magyar válogatott gerince Székelyudvarhelyen játszana, akkor képes lennének román bajnoki címet nyerniük?

– Az a helyzet, hogy a futsal nagyon megváltozott. Akkor a játék igazán játék volt. Szellemes megoldások tömkelege. Ma már a rombolás az elsődleges. A fizikai erő, a birkózás.

Az az igazság, hogy akkor volt velünk egy pár korszakos zseni. Ott volt Lódi Tamás, akinek nem sok mindent lehetett mondani a taktikáról, de hihetetlen szinten vette le a dolgokat a játékintelligenciájával. Ezeket a típusú sportolókat öli meg a játék. Magát a szépségét veszi ki. De a nagypályán is ez a helyzet. A pénz teljesen gyarmatosította a futballt és a futsalt. Kevés a szép mérkőzés. Viszont így a magyar válogatott is eredményesebb tud lenni.

– Ott volt eddig is, most is tervezi, hogy a székelyudvarhelyi sportcsarnok lelátóján lesz a döntő mérkőzéseken?

– Ez természetes. Megígértem, hogy bármikor bejutnak a fináléba, én a helyszínen leszek, a legjobban szeretném, hogy elérjék az aranyérmet. Szóval, találkozunk a lelátón!

Fotó: Kádár Zoltán

A három győzelemig tartó döntőt idén a Galaci United és az FK Székelyudvarhely játssza. A csata Galacon indul, május 26-án és 27-én, azaz hétfőn és kedden egyaránt 19 órától. Aztán a harmadik, és ha kell a negyedik meccseket Székelyudvarhelyen rendezik a városi sportcsarnokban. Ezeket június 1-jére és 2-ára tűzték ki. Utóbbiak esetében nincs pontos kezdési időpont, ezt majd a tévétársaság ütemezi be.