Balázs Zoltán a Sport Klub Székelyudvarhely kapusa volt, 2008-ban megnyerték a román futsalbajnokságot. Ez az utolsó aranyérme a városnak, azóta többször végeztek a második és a harmadik helyen, egyszer sem sikerült újból a dobogó tetejére állniuk.
A 141-szeres magyar teremlabdarúgó-válogatott maradt a sportág mellett, jelenleg a válogatott szakmai stábjának tagja. A szombati, lengyelek elleni győzelem már a múlté, a hétfői ljubljanai edzést követően beszélgettünk vele az előttük álló újabb feladatokról, de természetesen szó esett a múltról is.
– Elég jó lehet a hangulat a csapatnál, az első feladat teljesítve, megvannak a pontok a teremlabdarúgó Európa-bajnokságról.
– Úgy készültünk a tornára, hogy ne csak a részvétel legyen a fontos, hanem magasabbra tegyük a mércét. Ezzel a győzelemmel a magyar futsal történelmét írtuk: először szereztünk pontot Európa-bajnokságon.
Tisztában vagyunk azzal, hogy kik várnak ránk a folytatásban. A portugálok vezetik az UEFA-rangsort, őket nem kell különösebben bemutatni. Próbálunk alaposan felkészülni belőlük, és a lehető legtöbbet kihozni az ellenük játszott mérkőzésből, ahogyan az olaszokkal szemben is, akik szintén a futsal nagyhatalmai közé tartoznak.
– Játékosként nem, a szakmai stáb tagjaként összejött ez a siker. Milyen volt ezt így átélni?
– Edzőként más a szerepünk, nem tudunk annyit hozzátenni közvetlenül, mint amikor a pályán voltunk. A futsalban azonban közel vagyunk a kapushoz, folyamatos a kommunikáció, mérkőzés közben is tudunk jelezni, irányítani.
Rengeteget videózunk, előre felkészülünk bizonyos játékszituációkra. Amit előre kielemeztünk, arra a meccsen gyorsan tudunk reagálni. Ennyiben más ez a szerep, de a felelősség ugyanúgy megvan, mint régebb.
– Ha már a múltnál vagyunk, akkor Székelyudvarhelyen a ti nevetekhez fűződik az utolsó aranyérem, 2008-ban nyerte a város a román futsalbajnokságban.
– Ahogy az időm engedi, rá szoktam nézni, éppen hogy áll az udvarhelyi csapat a tabellán. Ráadásul a mostani csapat kapusedzőjével, Kocs Leventével többször egyeztetünk, online is szoktunk beszélgetni.
Sokan kérdezik, mikor lesz újra aranyérem, de mivel nincs teljes rálátásom a román bajnokság erőviszonyaira, ebbe nem szeretek belemenni.
– Mi is a szerepköröd a magyar válogatottnál?
– Kapusedzőként és videóelemzőként dolgozom. Az elmúlt két hónapban kilenc különböző csapat és tizenöt mérkőzés anyagát kellett feldolgoznunk. Az ellenfelek meccseinek beszerzése, elemzése, az edzők számára való előkészítése az én feladatom, ők aztán szakmailag mélyebben bontják ki a statisztikákat.
Emellett természetesen a kapusok felkészítése is hozzám tartozik: a szituációk gyakorlása, az ellenfelek lövőszokásainak elemzése, a teljesítményük szinten tartása.
– Akkor te már többet tudsz a következő két ellenfélről, a portugálokról és az olaszokról. Hogyan lehet őket legyőzni.
– Már megnéztük őket, hogy mit játszanak, hogyan építik fel a játékukat. Kielemeztük őket. Tudjuk, mi vár ránk.
– Evés közben jön meg az étvágy. Az első pontok megvannak, most már akár a továbbjutás is meglehet?
– Szeretnénk a talajon maradni. Szépen, szerényen tesszük a dolgunkat.
– Az elmúlt napokban több olyan sportszeretővel is megkedveltettétek a teremlabdarúgást, akik még nem is hallottak erről a sportágról.
– Ennek nagyon örülünk. Remélem, hogy kicsit a futsal fellendüléséhez vezet, egyre többen követik majd a válogatottat és a bajnokságokat is.
A magyar válogatott kedden 18 óra 30 perctől a portugálokkal, csütörtökön 21 óra 30 perctől az olaszokkal játszik a D csoport második és harmadik fordulójában.
Nem sokat pihenhettek a Sepsi OSK játékosai, hétfőn ugyanis megkezdték a felkészülést a labdarúgó Szuperliga 2026–2027-es idényére. Sok a kérdés, de az viszont biztos, hogy az első tréningen több ismerős arc is feltűnt.
Távozik a Sepsi OSK korábbi csapatkapitánya, Denis Haruț, aki a Szuperligába való feljutás után elsőként hagyta el a klubot, és megegyezett az élvonalbeli tagságot szintén kiharcoló FC Voluntari-jal.
Házuk kertjében ment szembe egy medvével két kisgyerek szerdán délután Lövétén. Mivel veszélyessé vált a helyzet, ártalmatlanítani kellett a nagyvadat. A példány nagyjából kéthete folyamatosan bejárt a településre.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!