Négy folyón és három országon keresztül evez Székelyföldről Budapestre

A KMTD (Küküllő, Maros, Tisza, Duna) Expedíció már tavaly tervben volt, de a vírushelyzet miatt elmaradt – ismertette elöljáróban Bálint F. Gyula, aki miután tavasszal megkapta a koronavírus elleni oltásokat, és látszott a remény, hogy nyárára enyhülni fognak az utazási korlátozások, elkezdte a szervezést. Az erdélyi sportember a Nagy-Küküllő (190 kilométer)–Maros (430)–Tisza (100)–(Ferenc-csatorna, 120)–Duna (220) útvonalon evez Székelyudvarhelyről Budapestre.

„Mindenképpen szerettem volna egy hosszabb kajaktúrát, és feltérképeztem a lehetőségeket. Úgy ítélem meg, hogy el lehet evezni Székelyudvarhelyről Budapestre, igazából a Nagy-Küküllő a kérdéses, mert olyan szinten nem ismerem még, hogy tudjam milyen akadályok vannak, illetve a vízmélység mennyire fog problémát okozni. A Maros Koslárdnál, ahol belefolyik a Küküllő, már nagy folyó, és a marosnémeti gát az egyetlen akadály rajta. A Tiszán Szegedtől Óbecséig ilyen akadály nincs, a Ferenc-csatornán pedig öt zsilipet számoltam. A Dunán két átemeléssel kalkulálok, mert a Ráckevei-Dunán tervezek menni, mivel ott még nem jártam kajakkal.”

Fotó: László Zsolt

A nem mindennapi vállalkozáshoz a székesfehérvári Vitál Club elnöke, Szipola Antal felajánlotta, hogy épít egy kajakot erre a túrára. Bálint F. Gyula tengeri kajakkal tervezte a túrát, de a klubelnök felvetette, hogy mennyivel jobb lenne magyar gyártású kajakkal végigevezni az útvonalon.

„Az ötlet nekem is tetszett, így elkezdtem ismerkedni, edzeni az úgynevezett portyakajakkal, ami számomra instabilabb, borulékonyabb, mint a tengeri kajakok, amelyekkel eddig eveztem. Az, hogy a Vitál Club épít egy hajót erre az expedícióra, jó motiváció, de leginkább óriási megtiszteltetés, főleg úgy, hogy nem is tartom magamat kajakosnak” – vallja Bálint F. Gyula, aki nem számít tapasztalatlannak ezen a téren sem, hiszen hat évvel ezelőtt egy barátjával, a székelyudvarhelyi származású Bálint Gáspárral a Vitéz Kürtős Team égisze alatt végigevezte a Dunát a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig, és arról az útról egy könyvet is írt 40 nap a Dunán címmel. Ez lényegében egy útinapló, a túra során megjelent blogbejegyzéseknek a javított és kibővített változata.

Fotó: László Zsolt

Bálint F. Gyula azonban inkább utazónak tartja magát, aki mindig az adott úti célhoz, útvonalhoz választ megfelelő közlekedési eszközt. Autóval többször járt Afrikában, biciklivel tekerte végig az El Caminót és pár évvel később az Országos Kéktúra útvonalát, továbbá robogóval kerülte meg Korzikát, majd legutóbb, körbeautózva a Balti-tengert, eljutott Nordkappra is.

Úgy tűnik, hogy a kitartással sincs gond nála, az imént felsorolt többhetes túrák mellett két 24 órás kerékpár- és szintén két 24 órás gokartversenyen is indult az évek során, az utóbbiakon ráadásul mindkétszer a győztes csapat tagjaként.

A mostani, huszonegy napos kaland legnagyobb kihívása az, hogy egyedül lesz, ezáltal körülményesebb lesz megoldani az élelem és ivóvíz utánpótlását. A kajakban ugyanis a személyes és táborozáshoz szükséges felszerelésen túl legfeljebb két-három napra elegendő élelem és víz fér el. „Van pár helyen ismerős az útvonalon, akiknél ott tudok hagyni egy-egy élelmiszercsomagot. Ahol ez nem áll fenn, ott egyéb megoldásokat kell majd kitalálnom. Meg kell szerveznem azt, hogy két-három naponta fel kell vennem utánpótlást.

– mutatott rá.

Fotó: László Zsolt

„Úgy tervezem, hogy reggel 6, fél 7-kor kelek, a reggelivel és a pakolászással eltelik az idő. A Duna-túrán az volt a menetrend, hogy 9 órakor próbáljunk meg elindulni, és most is igyekszem ezt követni. Ennek azért van jelentősége, mert az ehhez hasonló hosszabb túrákon fél 9, 9 az az időpont, ameddig megszárad a sátor annyira, hogy el lehessen pakolni. Este 6, 7, de akár 8 óráig is evezek a táborhelyig. A térképen megnézegettem, hogy hol vannak potenciális táborozási lehetőségek, de nyilván ez a helyszínen teljesen más képet mutathat, így este 7 után már elkezdem keresni, hol lenne alkalmas kikötni.

A sátorállítás után szoktam megírni a napi beszámolókat, illetve feltölteni a képeket a honlapomra és a közösségi oldalakra. Az energia napelemből lesz, és erről kell működjenek az elektronikai eszközeim. A reggeli programban az egyik első mozzanat, hogy az első napsugarak megjelenésével a napelemet tegyem ki a napra ahhoz, hogy a nap folyamán legyen meg az energia-utánpótlás” – számolt be a tervezett napi programjáról.

Bálint F. Gyula kifejtette, az ilyen hosszú túráknak a választott közlekedési módtól függetlenül az az egyik szépségük, hogy sok bennük az ismeretlen, nem tudod, milyen akadályokat kell leküzdened, milyen idő lesz, és hol fogsz aludni a következő éjszaka. Kiemel a megszokott otthoni rutinból, a komfortzónádból, folyamatosan megoldandó feladatok elé állít. Annak ellenére, hogy mindez bonyolultnak tűnik, valójában az életed leegyszerűsödik az alapfunkciókra: élelmet és vizet szerezni, táborhelyet találni éjszakára.

A legnagyobb kihívása az, hogy egyedül lesz, így körülményesebb megoldani az élelem és ivóvíz utánpótlását
Fotó: László Zsolt

A KMTD Expedíció egy jótékonysági szervezetet is támogat, fel szeretné hívni a figyelmet azokra az árvákra, akik a koronavírus-járvány miatt veszítették el egy vagy mindkét szülőjüket. Ezen gyerekek megsegítésére jött létre nemrég Magyarországon a Regőczi István Alapítvány. Bálint F. Gyula ennek az alapítványnak a támogatását szeretné kérni, hogy akinek lehetősége van, segítse a munkájukat, az elérhetőségek fent lesznek a honlapján.

Amennyiben minden a tervek szerint alakul, Bálint F. Gyula július 4-én, vasárnap 10 óra körül fog útnak indulni a székelyudvarhelyi városi parknál lévő gyalogoshíd környékéről, és július 24-én délután érkezik meg Budapestre.