Mozduljunk rá a sportolásra – tippek a testnevelő tanártól

A Székely Sport most rajtoló, „Mozdulj rá!” kampánya apropóján – amelyet a közelgő Magyar Sport Napja alkalmából hirdetünk meg – ilyen és ehhez hasonló témákról, illetve szakmai kérdésekről beszélgettünk a csíkszentimrei Arany János Általános Iskola szenvedélyes testnevelő tanárával, a munkája mellett számos sportágat aktívan űző Pál Zsolttal.

Mostani interjúalanyommal egy baráti foci során ismerkedtem meg. Közös bennünk, hogy mindkettőnk kedvenc sportja a kispályás labdarúgás, társaságunk kőrispataki származású tagjáról azonban hamar kiderült, több más sportágban is rendkívül otthonosan mozog. Mondhatni teljeskörű sportember, egészséges versenyszellemmel, valamint bámulatosan pozitív mentalitással, ami gyanítom, elsősorban a hitéből fakad.

Jó példával jár elöl, családapaként is rendszeresen sportol és erre biztat másokat is
Fotó: Orbán Zsolt

Mint meséli, középiskolás évei során, Székelykeresztúron döntötte el, hogy testnevelő tanárként szeretne dolgozni, ebben pedig nagy szerepet játszott korábbi tanára, Ütő László személyisége. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron, a BBTE Testnevelés és Sport Karán végezte, ami úgy érzi, megfelelő döntésnek bizonyult számára. Már a „kincses városban” belekóstolhatott a tanításba, aztán az alapképzés elvégzése után Parajdon kezdte pályáját. Egy magyarországi kitérő után, ami alatt az építőiparban húzott le egy kemény esztendőt, visszatért Székelyföldre, és szintén pedagógus feleségét követve Csíkszeredába költözött. Négy éve már a csíkszentimrei gyerekeket oktatja, családjával gyorsan sikerült beilleszkedniük a hargitai megyeszékhelyen, amelyet otthonuknak tekintenek.

„Szeretem a közösséget, a kollégákat és természetesen a gyerekeket is, nagyon jó velük együtt dolgozni. Teljes mértékben a játékos megközelítés híve vagyok, egészen nyolcadik osztályig. Az elsődleges cél, hogy tudatosítsuk a mozgás szeretetét a gyermekekben, hogy később ne idegenkedjenek tőle. Ne feledjük, a sportnak elsősorban az egészség megőrzéséről, megerősítéséről, illetve a kikapcsolódásról, feltöltődésről kell szólnia. Próbálom az óráimat úgy tartani, hogy a gyerekek élvezzék az együtt töltött időt.

– meséli Pál Zsolt.

Fotó: Beliczay László

Sporttanári hivatásról azt vallja, kollégáival egy olyan láncszemet kell képezzenek, akik a jövő generációját a sport iránti szeretetre nevelik. Ebben nagyot segítene, ha az iskolákban bevezetnék végre a mindennapos testnevelést, így idővel a lakosság hetente rendszeresen sportoló részaránya is megugorhatna a jelenlegi, kritikus öt százalékról.

Pál Zsolt ugyanakkor fontosnak tartotta kiemelni, hogy a gyerekeknek lehetőleg minél több sportágban ki kell próbálniuk magukat, hiszen úgy véli, mindenki találhat számára megfelelő mozgásformát.

Szakmájából adódóan sokat mozog, az órákon kívül is rengeteget sportol. Hogy ezt egyáltalán megteheti, azért nagyon hálás a feleségének, akivel együtt nevelik kislányukat. Mindig előre terveznek, és egymás programját tiszteletben tartva alakítják ki az otthoni menetrendet.

Fotó: Veres Nándor

– vallja Zsolt, majd így folytatja:

„Bár a testnevelés a munkám, számomra ezen kívül is nagyon fontos a mozgás. Tavasztól késő őszig szaladok, biciklizek és úszok, igaz, utóbbi esetében közbeszólt a világjárvány. Télen a konditerembe szoktam ellátogatni, mindemellett egész évben játszik nálam a kispályás labdarúgás és az asztalitenisz. Minden sportnak megvan a maga szépsége, de én a fociban találtam meg azt a pluszt, ami miatt a kedvenc sportomnak mondhatom, ezért pedig leginkább a barátaim a »felelősek«” – mondja élcelődve.

Pál Zsolt elárulta, tavaly a kijárási tilalom alatt sajnos neki is visszaesett az aktivitása, bár igyekezett a tömbházlakásában is mozogni, miközben szellemi sportokkal, sakkal, malommal, tábléval is formában tartotta magát. Szerinte a döntéshozók gyorsan belátták, mennyire fontos a mozgás a stressz levezetésében, ezért is tettek engedményeket azok esetében, akik sportolás céljából hagyták el a lakhelyüket. Hangsúlyozta, hogy az otthon végzett munka esetében is nagyon fontos, hogy az ülőtevékenység után végezzünk testmozgást, sétáljunk, nyújtsunk, de ajánlott a hátgerinctorna is.

A sportolás rendszeressé tételében az egyik leglényegesebb szempont a motiváció és a kitartás, a szakembernek azok számára is van néhány tanácsa, akik nehezen veszik rá magukat, hogy elkezdjenek mozogni.

„Az alapoktól, egyszerű sétával is lehet kezdeni a sportolást. Ha kitűzöm magam elé, hogy egy hónapon keresztül minden nap sétálok egy félórát-órát, majd ezt követően minden harmadik nap 15 percet kocogok is, akkor már jó úton járok. Fokozatosan, kell lépegetni felfele, és folyamatosan célokat kell kitűzni, különben gyorsan alábbhagy a motiváció. Ajánlott egy társat is választani, egy jó barátot, akivel kettesben sportolunk, de személyi edző is segíthet, motiválhat. Otthon is sportolhatunk, végezhetünk erőnléti gyakorlatot szabad testsúllyal, vagy ott van a jóga, talajtorna, aerobik és számtalan más sportág.

Fotó: Gecse Noémi

Az otthon végzett gyakorlatok fontosságát, illetve az egyéni sportokat nem lebecsülve, úgy gondolom, a társaságban való mozgás teljesen másképp tud hatni az emberre. A csapatsporton belül rá vagyunk kényszerülve a társakra, egymást kell elfogadjuk olyannak, amilyenek. A társak tudnak motiválni, egymást támogatjuk, bátorítjuk. Vannak olyan személyek, akik nem tudnak a csapatsportokban kiteljesedni, de ez egyáltalán nem baj.

A rendszeresség a fontos, és hogy mindig tűzzünk ki magunk elé egy reális célt: olyan kell, amiért meg kell dolgoznunk, de el is tudunk érni. Figyelembe kell venni azt is, hogy mennyi időt és anyagi befektetést tudunk rászánni, attól függően, hogy milyen szinten is akarjuk űzni az adott sportot. Ha lépésről-lépésre haladunk és megvan a folytonosság, akkor az eredmény magától fog jönni, de ehhez nagyon sok türelem is szükséges. Akár hobbiszinten is lehet kimagasló eredményünk, ha reális a hozzáállásunk” – fejtette ki a fiatal testnevelő tanár.

Pál Zsolt beszélgetésünk végén azt is hangsúlyozta, hogy akár falun, vagy városon lakunk, a sportolás esetében sokkal nagyobb nyitottság szükséges az emberek részéről.

„A sportolási lehetőség mindenki számára elérhető kell legyen, függetlenül attól, hogy amatőr, vagy élsportoló, fiatal, középkorú, vagy idősebb. Az ország jelentős részében van lehetőség erre, de az emberek figyelmét jobban fel kell kelteni a sportolás fontosságára. Sokkal nyitottabbak kell legyünk, akár falun, vagy városon lakunk, ne legyen bennünk szégyenérzet, ha sportolni akarunk, hiszen mégiscsak az egészségünkről van szó” – zárta a beszélgetésünket.