A Maros megyei község, ahol egyszerre dobban minden Fradi-szív

Olyannyira, hogy a falunapok, helyi ünnepnapok, sportrendezvények alkalmával is zöld-fehérbe öltöznek mintegy 40-50-en, ugyanakkor trikót, sportszárat vagy sálat viselve a Fradi-himnuszt éneklik.

Jómagam, a 2018-as Mezőpaniti Községi Napok alkalmával találkoztam velük, közülük néhányan szívesen meséltek az FTC-szurkolói mivoltukról. Mi több, akkor lepődtem meg a legjobban, amikor azon évben a mindössze a 6 esztendős Barabási Réka szülei kíséretében hibátlanul elénekelte a Fradi-himnuszt.

„A Ferencvárossal szimpatizáló mezőpaniti baráti társaságot és egyben a helyi Fradi öregfiúk csapatot egy helyi baráti közösség alapította, akik most átlagosan 65 évesek. Az FTC-győzelmeit hol egyik-másik csapattárs háza táján, hol a szövetkezeti kocsmában ünnepeltük meg.

Sőt, olyan esküvők is voltak Mezőpanitban, amelyeken a csapattagok Fradi-himnusszal köszöntötték az ifjú párt, miközben az ajándékokat adták át nekik” – mesélte el a jelenleg 59 éves Máthé János.

Ferencváros-szimpatizánsként buzdítva a Fradit

Arra a kérdésre, hogy mióta szimpatizál az FTC-vel, Máthé János így emlékezett vissza: „Már kisgyermekként drukkoltam a Fradinak és 10-12 évesen tagja lettem a helyi drukkertábornak is olyannyira, hogy házilag gyártott petárdákat készítettünk, amelyek földhöz vágva robbantak, mellette füstbombákkal keltettünk hangulatot.

Buzdítottuk a pályán odaadóan futballozó srácokat. Sőt, egy Majak magnetofonról játszottuk le a Fradi-indulót a győzelem érdekében” – lelkendezett, és azt is elmondta, hogy a mezőpaniti Ferencváros-szurkolók nagy többsége számos alkalommal volt Budapesten, az Üllői úton lévő Grupama Arénában, ahol a Fradi Múzeumot is meglátogatták, ugynakkor a Fradi Shop-ból ereklyékkel tértek haza.

A Mezőpaniti Fradi kispályás együttes egykori gólvágója, Sikó „Tika” Antal véletlenül cseppent bele az ottani FTC-közösségbe. „Már a nyolcvanas-kilencvenes években is utcák közötti minifoci-bajnokságokat szerveztek a községben. Egy barátomon keresztül kerültem az egyik alakulathoz, úgy ismerkedtem meg a településsel. Idővel megnősültem, és ott vettem házat, ahol a Ferencváros-szurkolók zőme lakik, aztán velük jó barátságba kerültem. Tudatták velem, ha már odaköltöztem, akkor a Fradiban kell tovább fociznom, ha nem, az utcában nincs keresnivalóm. Ezt persze viccnek szánták, de végül elfogadtam a meghívásukat. Szívemhez-lelkemhez nőtt a Fradi-szellem, én is megfertőződtem a zöld-fehér-érzelmekkel” – mondta el Tika, aki éppen azon évben került a községi Fradihoz, amikor a Ferencváros TC első magyar csapatként a BL csoportkörébe került (1995), és csak kevésen múlt a továbbjutás a nagynevű Real Madrid, az Ajax és a Grasshoppers alkotta csoportból.

A gólkirály a Fradiba nősült

Arra a kérdésre, hogy még milyen kispályás csapatok szerepeltek akkor a Fradi mellett a mezőpaniti kispályás bajnokságban, Sikó Antal elmondta, az MTK, a Honvéd, a Vasas elnevezések mellett kitalált nevű együttesek is voltak. Mint a DICS (Dohánygyár Ifjúsági Csapata), vagy a Denter is, ugyanakkor minden alakulatnak megvolt a maga szurkolótábora, de mégis a zöld-fehérekkel szimpatizáltak a legtöbben.

A legjobb csapata Marosszentkirálynak és a Marosvásárhelyi MTK-nak volt, de a legtöbb bajnokságot mégis a Fradi nyerte, sőt nekük volt a leglelkesebb szurkolótábora is.

A csapat megszűnt, de a Fradi-szív örökké dobog

Végezetül arra a kérdésre, hogy miért szünt meg a Fradi kispályáscsapat Mezőpanitban, Máthé János egykori helyi labdarúgó, a községi Fradi szimpatizánsok egyik legelszántabbja kissé elkeseredve összegezett:
„A kétezres évek elején már nem igazán volt igény a kispályás futballra Mezőpanitban sem. Ennek oka az elektronikus világ elterjedésében keresendő: az okostelefonok, táblagépek megjelenése a helyi, amatőr sportéletet is veszélybe sodorták, a fiatalok elkényelmesedtek, lassan elpártoltak a sporttól, az idősebb generáció fölött eltelt az idő.

– fejezte be a beszélgetést Máthé János.

Érdekességként említhető meg, hogy az FTC utánpótlásának volt szakmai igazgatója (2018–2020) és egykori edzője (2020–2011), Prukner László felmenői szintén a Maros megyei Mezőpanitból származnak. Édesanyja Mezőpanitban született, nagyszülei onnan menekültek ki Magyarországra a II. világháború alatt.