Székely szakember az IBU vezetésében: három olimpia tapasztalatát értékesíti

Szőcs Emőke a Csíkszeredai ISK-nál kezdte pályafutását, előbb sífutóként, majd biatlonistaként szerepelt hazai és nemzetközi versenyeken román színekben, edzői Ureche Mihaela és Márton Simon voltak. Romániában az ifjúsági, majd a felnőtt válogatottnak is tagja volt.

A 2010-es vancouveri téli olimpiára kvalifikációt szerzett, de nem került be a romániai csapatba. Ezt követően, 2011 novemberétől magyar színekben versenyez. Részt vett sífutó- és biatlon-világbajnokságokon, a 2014. évi, Szocsiban rendezett téli olimpiai játékokon biatlonban tagja volt a magyar olimpiai csapatnak, a 2018-as olimpián, Phjongcshangban pedig sífutásban szerepelt. 2024 szeptemberében beválasztották a Nemzetközi Sílövő Szövetség, az IBU technikai bizottságába. A milánói-cortinai téli olimpia biatlonversenyein fontos feladatokat ellátó Szőcs Emőke készségesen válaszolt a Székely Sport kérdéseire.

– Szőcs Emőke előbb román, majd magyar színekben ért el kiváló eredményeket sífutásban, illetve biatlonban. Mire a legbüszkébb, mely eredményeire?

– Talán nem emelnék ki egyetlen konkrét eredményt sem. Összességében arra vagyok a legbüszkébb, hogy két olimpián is rajthoz állhattam versenyzőként – az egyiken sífutásban, a másikon biatlonban –, majd egy harmadik olimpián már edzőként kísérhettem a magyar csapatot. Ez számomra hatalmas eredményt jelent. Emellett számos világkupaversenyen és világbajnokságon indulhattam mindkét sportágban, ami szintén meghatározó és értékes része volt a sportolói pályafutásomnak.

Szőcs Emőke síléceket ellenőriz
Fotó: Szőcs Emőke

– Fontos szerepet tölt be a Magyar Sí-szövetségnél, illetve a Nemzetközi Biatlon Szövetségnél (IBU). Melyek ezek a funkciók, és milyen feladatokkal járnak? Melyek a legnagyobb kihívások ebben a minőségben?

– A Magyar Sí-szövetségnél az északi sportágak szakágának szövetségi kapitánya vagyok. A legtöbb feladatot a sífutás és a biatlon jelenti, míg a síugró szakág jelenleg kisebb létszámú, mindössze egy egyesületben működik. Ez nem egy klasszikus értelemben vett szövetségi kapitányi feladatkör. A szakmai munka irányítása mellett koordinációs és nemzetközi kapcsolattartási feladatokat is ellátok.

A Nemzetközi Biatlon Szövetség (IBU) technikai bizottságába 2024-ben választott be a kongresszus, amire különösen büszke vagyok. Mindig is érdekelt a versenyszabályok és a versenyrendezés folyamata, illetve az, hogy mi történik a színfalak mögött, és milyen tényezők befolyásolják a versenyeket és a szabályalkotást. Külső szemlélőként – de sokszor még a csapatok számára is – egyes döntések érthetetlennek tűnhetnek, ám ha az ember mélyebben megismeri a hátterüket, világossá válik a mögöttes logika. Ebben a munkában számomra az a legfontosabb kihívás, hogy a kisebb országok szempontjait és a döntések gyakorlati következményeit is hitelesen képviseljem a bizottságban. Nagyon inspiráló közeg ez, mert bár egy kis nemzetből érkezem, itt nem ez számít, hanem a szakmai tudás, a tapasztalat és a hozzáadott érték.

Márton Simon mesteredző két kiváló tanítványával, Tófalvi Évával (balról) és Szőcs Emőkével
Fotó: Halmágyi Zsolt

– Hogyan ítéli meg a magyar sífutók eddigi eredményeit az idei téli olimpián?

– A magyar sífutók olimpiai eredményeit reálisan kell értékelni. Ez a sportág hagyományosan az északi országok dominanciájáról szól, minden olimpiai kvóta és minden tisztes helytállás komoly teljesítménynek számít. Az elmúlt években tudatosan azon dolgoztunk, hogy az alanyi jogon járó egy kvótánál többet szerezzünk Magyarországnak. Ennek eredményeként két női és két férfi kvótát sikerült kiharcolnunk, amire rendkívül büszke vagyok, és az egész szakág is az.

Nélkülük mindez nem valósulhatott volna meg. Bízom benne, hogy ez az eredmény a fiatalabb generáció számára is motivációt jelent a jövőben, és további lendületet ad a sportág fejlődésének.

Szőcs Emőke verseny közben (archív felvétel)
Fotó: Kristo Robert

– Tartja a kapcsolatot a székelyföldi volt csapattársakkal, edzőkkel? Jár haza? Mit jelent Önnek a szülőföld?

– Igen, igyekszem tartani a kapcsolatot a volt csapattársaimmal és az edzőimmel is. Sokan közülük ma is a biatlon világában dolgoznak, így ez a közeg továbbra is összeköt bennünket. Amiben tudjuk, segítjük egymást. Igyekszem hazajárni, bár legtöbbször csak rövid látogatásokra van lehetőségem, de ezek számomra nagyon fontos alkalmak. Hogy mit jelent nekem a szülőföld? Mindent. Meghatározó része az életemnek.

Biztos vagyok benne, hogy a szülőföldem nélkül ma nem lennék itt. Hálás vagyok mindazért, amit kaptam tőle, és amit a mai napig ad számomra.