– 2021 nyarán csatlakoztál a jelenlegi csapatodhoz, a Nyíregyházához, azóta 88 mérkőzésen védtél, 28 alkalommal kapott gól nélkül vonulhattál le a gyepről. Mennyire vagy elégedett az eddig nyújtott teljesítményeddel a csapatnál?
– Az elmúlt évhez képest azt mondhatom extra, amit nyújtottunk idáig az idei szezonban. Nem akarom elkiabálni, ezt figyelmeztetésképpen minden meccs után elmondom. Az első helyen vagyunk, ez az év egyelőre nagyon jól néz ki. A teljesítményemmel megvagyok elégedve, de mindig van ahová fejlődni, mindig az van a fejemben, hogy lehetne jobb is akár, főleg az én posztomon.
– Hogy érzed magad a klubnál, sikerült megtalálnod a számításaid a nyíregyháziaknál?
– Az idei bajnokságban 12 meccsen védtem. Viszont az utóbbi időben a fiatalkori szabályozás miatt nem kaptam lehetőséget, valamint a csapatnak is jól ment a játék. A szezonban tényleg jól szerepelünk, jól érzem magam. Abban bízom, hogy tartjuk ezt a szintet és nyárig lesz egy nagyon jó idényünk. Ezt a jó formát kell kitolnunk minél tovább.
– Nagyon jó lendületben van a csapat, hét mérkőzés óta veretlenek vagytok, két ponttal vezetitek a bajnokságot. Milyen a hangulat az öltözőben?
– Nagyon jó, most egy nagyon jó közösség alakult ki, érkezett egy nagyon profi szakmai stáb, csak dicsérni tudom a jelenlegi körülményeket. Az edző és másodedző kiváló munkát végeznek, tényleg minden pozitív. Ha megnézzük, az eredmények is ezt támasztják alá, de ahogyan már korábban is mondtam, mindig van hová fejlődni.
– Jelent-e bármiféle nyomást számotokra az, hogy a szurkolók most már bajnokesélyesként emlegetnek titeket, valamint el is várják, hogy feljussatok az élvonalba?
– Az igazság az, hogy mi mindig meccsről-meccsre készülünk, mi a feljutással egyáltalán nem foglalkozunk. Nincs ez kimondva, hogy ez lenne a célunk, mi csak arra koncentrálunk, hogy minden találkozón próbáljunk meg a lehető legmagasabb szinten játszani és minél több győzelmet zsebeljünk be. Ha ez sikerül, akkor meglátjuk, hogy a szezon végén ez mire is lesz elegendő.
– Korábban a Sepsi OSK játékosaként a 2016–2017-es idényben átélted, hogy milyen érzés a másodosztályból az élvonalba lépni. Arra hogyan emlékszel, mi maradt meg belőle emlékként?
– Az összes mérkőzésre őszintén nem emlékszem, de tényleg mesebeli volt az egész. Egy olyan meccsel kezdtük a szezont, amelyen kikaptunk 3–2-re otthon, és akkor rögtön az volt a fejünkben, hogy csak ki ne essünk. Lassacskán elkezdtünk építkezni, aztán következett egy számunkra is meglepően jó sorozat, ahol rengeteg pontot gyűjtöttünk be. Azóta már tudjuk, hogy ennek feljutás lett a vége, ami hatalmas dolog volt. Akkor, abban az évben nem ez volt az elvárás felénk, de sikerült, a csapat megcsinálta. Abban bízom, hogy ismét sikerül ez a bravúr, minden adott ehhez a Nyíregyházánál.
– Hasonló a helyzet most is. Tavaly nagyon rosszul ment a játék, alig sikerült elkerülni a kiesést, idén pedig már a feljutás tűnik abszolút reális célnak. Minek köszönhető ez a hatalmas szintlépés a mutatott játékban?
– Szezon előtt azt céloztuk meg, hogy szeretnénk mindenképpen az első tízben, nyolcban lenni. Egyelőre úgy tűnik, hogy ezt sikerül túlszárnyalni, de nem szeretném elkiabálni. A tavalyhoz képest a mostani idényünk nagyon jól néz ki, ahogy az előbb említettem, új szakmai stáb érkezett, jöttek játékosok is. Itt említhetem Nagy Dominiket, aki játszott korábban a válogatottban is, vagy éppen Kesztyűs Barnát, akik emelték a színvonalat és a segítségükkel stabilabb, jobb lett a csapat.
– Az új vezetőedző, Tímár Krisztián irányítása alatt szárnyal a csapat. Neked milyen a személyes kapcsolatod vele?
– Egy tipikus edző–játékos kapcsolatról van szó, nagyon korrekt edzőnek látom, nagyon jó szakember. Tizenegy összecsapáson szavazott bizalmat nekem, csak dicsérni tudom. Ezzel kapcsolatban ismét visszautalnék arra, amit már mondtam, miszerint az eredmények is alátámasztják azt, amiket mondok. Arra próbálunk fókuszálni, hogy semmiképp se kerüljünk egy hosszan tartó rosszabb szériába.
– Hamarosan lejár a szerződésed a klubnál, hogyan képzeled el a jövődet?
– Az a célom, hogy újra az NB1-ben védhessek és nagyon remélem, hogy ez most össze is jöhet a Nyíregyházával. Valóban júniusig szól a szerződésem, aztán meglátjuk, hogyan alakul a karrierem. Ami biztos, hogy nagyon szeretnék a magyar élvonalban szerepelni, de ha lehetne, akkor természetesen a jelenlegi csapatommal tenném mindezt.
– Gondolkodtál már azon, hogy a szerződésed lejártával hazatérj és ismét székelyföldi csapat kapuját védd?
– Őszintén nem jutott ilyesmi az eszembe, mindig szeretek az aktuális klubomra koncentrálni és ott a legjobb formámat nyújtani. Nyilván sok minden függ attól, hogy hányadik helyen végzünk az idény végén, de nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy ismét otthon játsszak.
– Négy évet töltöttél el a Sepsi OSK játékosaként, melyik a kedvenc momentumod, amire bármikor szívesen emlékszel vissza?
– Egy-két mérkőzés van, amire mindig is emlékezni fogok. Ilyen például a Jászvásáron játszott találkozónk, nyertünk 2–0-ra, abban fordulóban pedig a játéknap válogatottjába is bekerültem, 4 vagy 5 nagyobb védéssel. Ez mindenképp a kedvenceim között szerepel, erre az összecsapásra mindig emlékezni fogok.
– Tartod még a kapcsolatot bármelyik volt OSK-s csapattársaddal?
– Csak olyanokkal, akik akkoriban ott játszottak, de azóta ők is eligazoltak az FK Csíkszeredába: Csiszér Balázsról beszélek és a Kovács Lóriról. A szentgyörgyi csapatban sokan kicserélődtek, de például a szertárossal, a buszsofőrökkel tartom a kapcsolatot, utóbbiakkal nemrégiben találkoztam is, mert itt voltak Nyíregyházától nem messze. A jelenlegi keretből nem tudok konkrét nevet mondani, akivel rendszeresen beszélnék.
– Nemrégiben edzőváltás történt a Sepsi OSK kispadján, bennfentes infók szerint Bernd Storck pedig olyan kapust szeretne, aki legalább 1,90 méter magas. Hogyan reagálnál, ha ismét megkeresne a sepsiszentgyörgyi együttes?
– Azt valóban láttam, hogy új edző érkezett a csapathoz, egyelőre úgy tűnik, megfelelő embert találtak, az eredmények és a mutatott játék eddig biztató. Nem mondom azt, hogy az összes meccsüket megnézem, de azért nagy vonalakban igyekszem követni az eseményeket. Ha megkeresnének egyből nemet biztosan nem tudnék mondani, mindenképpen meg kellene gondolnom és több szempontot is figyelembe kellene vegyek. Ott voltam négy évet, mindig lesz hely az OSK számára a szívemben, ott nevelődtem ki picit. Ez a jövő kérdése, meglátjuk mi lesz.
24h
