Kovács István, az elfeledett erdélyi magyar edzőlegenda
Kovács István sporttörténelmünk méltatlanul elfeledett alakja, a fiatal generáció tagjai közül bizonyára kevesen ismerik a nevét, amelynek hallatán még a sportkedvelők közül is sokan előbb asszociálnak az olimpiai bajnok ökölvívóra, vagy akár a nagykárolyi játékvezetőre, mint a kivételes képességű, karizmatikus labdarúgóedzőre.
Az 1995-ben Kolozsváron elhunyt szaktekintély karrierjét viszonylag keveset tematizálta a román és a magyar sportsajtó – kiemelkedő eredményeihez képest mindenképp –, miközben az Aranylabda-díjat megalapító France Football magazin tavaly minden idők ötven legnagyszerűbb szakvezetője közé sorolta.
Kovács István munkáját már az életében is sokkal jobban értékelték, elismerték külföldön, hazájában nem lehetett próféta.
Bár az Ajax-szal világraszóló sikereket ért el, a román válogatottól, illetve a szövetségtől két ízben is keserű szájízzel kellett távoznia.
A legendás erdélyi edzőről a Székelyhon hetente megjelenő sportmellékletének, az Erdélyi Sport 2020. január 21-i számában terjedelmes portrét közöltünk, de arra gondoltunk, születésének századik évfordulóján – a teljesség igénye nélkül – újból felelevenítjük pályafutása emlékezetes pillanatait.
Testvére megelőzte
Kovács István története a romániai futball akkori fellegvárából, Temesvárról indult. Vasutascsaládba született és bátyjával együtt édesapjától örökölték meg a labdarúgás iránti szenvedélyt. A papa a Temesvári Kinizsiben rúgta a bőrt, és ugyanitt játszott ifiként Kovács Miklós is. Az Istvánnál kilenc évvel idősebb csatár válogatottságig vitte, tagja volt az első labdarúgó-vb-re (1930, Uruguay) elutazó román válogatottnak, majd a következő két világbajnokságon is részt vett. Egy alkalommal a magyar válogatottban is szerepelt.
A fedezetként, azaz középpályás-poszton játszó Kovács István labdarúgóként nem volt olyannyira sikeres, mint a testvére, de a Nagyváradi Atlétikai Clubban (NAC) együtt játszhattak. Miklós tanácsára 1942-ben Kolozsváron próbált szerencsét és a Szamos-parti városban később otthonára lelt.
Pár évvel korábban külföldön, az Olympic Charleroinál töltött három évet, de a második világháború kitörése miatt haza kellett menekülnie Belgiumból.
Kolozsváron több egyesületben is futballozott, előbb a KAC-nál, majd a Vasasban és a CFR-ben, labdarúgópályafutása utolsó állomásként pedig a Kolozsvári U-t erősítette.
Jó viszonyt ápolt a Ceaușescu-családdal
Ha a játékosként nem is alkotott maradandót, edzőként letette névjegyét a világfutballban. Kolozsváron az Universitatea, a Dermata és a CSM csapatát is irányította, mielőtt 1962-ben állami edzőnek nevezték ki, így Bukarestbe, a román válogatotthoz vezetett az útja. Románia nem jutott ki az 1966-os angliai világbajnokságra, majd az 1967-es Európai Nemzetek Kupájában (az Európa-bajnokságok elődje) csúfos, 7–1 arányú vereséget szenvedett a svájciaktól Zürichben. Ezt követően a Gică Popescu, Ilie Oană, Kovács István edzőhármast menesztették, utóbbi pedig a Bukaresti Steuához került.
A fővárosi csapatnál a temesvári vezetőedző kupaspecialistának számított, háromszor is megnyerte a sorozatot, ugyanakkor az 1967–68-as a bajnokságban is diadalmaskodott a katonacsappattal. Bukarestből 1971-ben óriási szenzációként Hollandiába került, ám a váltás nyilván nem lett volna lehetséges az akkori legfelsőbb politikai vezetés beleegyezése nélkül.
Ne titkoljuk el, Kovács István jó viszonyt ápolt a Ceaușescu-családdal, a visszaemlékezések szerint Elena Ceaușescu különösen szimpatizált az edzővel.
Így hát elengedték őt, az Ajaxhoz, azzal a feltétellel, hogy havi 200 dollárt kell utalnia a román államnak.
Amszterdami kalandok
Az Ajaxnál a totális futball atyjának tekintett Rinus Michels nyomdokaiba lépett, s bár a Johan Cruyff fémjelezte keret és a holland sajtó is kemény szkepticizmussal fogadta a keleti blokkból érkezett szakembert, Kovács rendkívül optimista személyiségével gyorsan elnyerte az Ajax-játékosok és az újságírók bizalmát. Az erdélyi edző szakított Michels vasszigorával, egy új szemléletet vezetett be a klubnál, nagyobb teret engedett a játékosok kibontakozására, a pályán és azon kívül is.
A mindenhova kerékpárral közlekedő és amúgy keményen dohányozó Kovács BEK-győztes alakulatot vett át Michelstől, de kiváló pedagógusként sikerült egyben tartania a csapatot, amellyel elképesztő sikersorozatot produkált.
Irányításával Cruyffék újabb két alkalommal győzedelmeskedtek a legrangosabb európai sorozatban, ehhez jött még az Európai Szuperkupa, az Interkontinentális Kupa, három holland bajnoki cím, illetve a Holland Kupa megnyerése.
Kováccsal a kispadon szenzációs számokat produkált az Ajax, amely abban a két idényben a mérkőzések 85 százalékában győztesen hagyta el a pályát, mindezt 3,5-ös meccsenkénti gólátlag mellett. Az erdélyi szakember az egyik legsikeresebb edzőként írta be magát az amszterdami klub történetébe, távozásakor a játékosok egy Renault gépjárművel ajándékozták meg kedvelt trénerüket. Az Ajax a következő években szétesett…
Hősünket Franciaországban is rendkívül nagyra tartják, ugyanis a francia szövetség szakmai igazgatójaként ő rakta le az 1984-ben Eb-aranyérmes, Platini-féle válogatott alapjait. Ugyanakkor nagy szerepet vállalt a claierefontaine-i edzőközpont megalapításában. Innen került ki később az 1998-ban világbajnok gárda több meghatározó tagja. Kovács István 1976-ban hazarendelték, a Román Labdarúgó Szövetségnél több vezetőpozíciót is betöltött, nem hivatalos szövetségi kapitányként is tevékenykedett, de ezt az időszakot sem övezték sikerek a válogatottnál.
Edzői karrierje végén Görög Kupát nyert a Panathinaikosszal, majd az AS Monacónál fejezte be pályafutását, a francia klubnál bizonyos Arsene Wenger váltotta a kispadon.
74 évesen hunyt el Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben nyugszik.
„Különleges ember és szakember”
Kovács Istvánt így jellemezte Mircea Lucescu, a Dinamo Kijev 75 éves vezetőedzője:
„Pista bá egy különleges szakember és ember volt, a legnagyobb edzők egyike, akik valaha tevékenykedtek. Emlékszem az Ajax nagyszerű csapatára, Cruyff nemzedékére, akiket edzett.
– olvasható a kolozsvári származású, Magyarországon élő sportújságíró, Móra László „Kovács István – a futballpápa – Jenei Imre – úriember a pályán” című könyvében.
Egyébként maga Kovács István is adott ki könyvet, még 1975-ben, francia nyelven, „Football total” címmel.
A cserecsatár gólja döntött, bennmaradó helyen az FK Csíkszereda (videóval)
Az első félidőben büntetőt rontott, de ez mégis belefért, a szünet utáni jobb teljesítményével ugyanis az FK Csíkszereda a csereként beállt Eppel Márton góljával legyőzte a Konstancai Farult.
Gólörömből piros lap, a végén ezért bűnhődött a Sepsi OSK (videóval)
Negyedórával a lefújás előtt kettővel vezetett a Sepsi OSK a Nagyváradi Bihar FC otthonában a labdarúgó 2. Liga szombati meccsén. Egy kiállítás átírta a hajrában a forgatókönyvet, pontokat hullajtott a háromszéki együttes.
Autókat ellenőriznek, az erdőt is átfésülik – nagy erőkkel keresik az ismeretlen férfit Háromszéken
Nagyszabású keresőakció zajlik Háromszéken, az Olt mentén. A rendőrök járműveket és az erdős területeket ellenőrzik, hogy megtalálják az ismeretlen férfit, aki egyes feltételezések szerint a mezőméhesi gyilkosság gyanúsítottja, Emil Gânj lehet.
Másodszor mondja ki Parászka Borókáról a MÚRE, hogy etikai vétséget követett el
Etikai vétséget követett el és valótlanságot állított Parászka Boróka marosvásárhelyi újságíró a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) szerint azáltal, hogy egy munkahelyi konfliktust „metoo” bántalmazásként terjesztett a közösségi médiában.
Összeomlott a turizmus, Parajd a túlélésért küzd a sóbánya nélkül
A parajdi turizmus évtizedeken át szinte egyet jelentett a sóbányával. A bányakatasztrófa sújtotta székelyföldi település idegenforgalmának helyzetét Moldován László, a Sóvidék–Hegyalja Turisztikai Egyesület elnöke ismertette a Krónikával.
Diplomás pizzafutár és a szomszéd, akinek 300 lakása van – Mit ad nekünk az erdélyi magyar szociológia?
Az akadémiai falakon túli kitekintésre készülő kolozsvári társadalomtudományi folyóirat bemutatóján jártunk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
