A cím a bolygó hollandi legendájára utal, de van köze a focihoz is, hiszen ahogyan a holland tengerészkapitány arra ítéltetett, hogy sose érje el a célt, a narancssárga válogatott is mindig a végső győzelem előtt bukott el.
Bár a nemzeti tizenegy többször is a siker kapujában találta magát, eddig egyszer jött össze neki: 1988-ban Ruud Gullit, Marco van Basten és Frank Rijkaard vezérletével Európa-bajnokságot nyertek.
Pedig az AC Milan akkori holland csodahármasa előtt még nagyobb legendák kergették a válogatottban a pettyest. Ám a két Johan, Cruijff és Neeskens generációjának a hetvenes években valahogy sehogy nem állt össze a siker. Az 1974-es világbajnokságon a döntőben kaptak ki Nyugat-Németországtól, a két évvel később rendezett Európa-bajnokságon az elődöntőben estek ki, az 1978-as vébén ismét vesztes döntőt játszottak. Mintha el lettek volna átkozva: bár a korszak legszebb fociját játszották, totális futballjuk világhíres volt, a csúcs közelében mindig eltévedtek. Ők voltak az újítók, de a haszon mindig más ölébe hullott.
A 70-es évek kudarcai annyira megviselték a holland focit, hogy az 1982-es és 1986-os világbajnokságról, valamint az 1984-es Európa-bajnokságról le is maradtak.
A 90-es évek végére felnőtt egy olyan korosztály, amely megint csak nagy elvárások elé nézett. A válogatottban helyet kapott Marc Overmars, Phillip Cocu, Edgar Davids, Clarence Seedorf, Frank de Boer, Ronald de Boer, Dennis Bergkamp, Patrick Kluivert, és sokan mások, de sajnos ők is folytatták elődeik „hagyományát”: bár kiváló játékosok voltak, a csapatnak nem sikerült semmiféle trófeát elhódítani. 2010-ben – immár Robben és Sneijder vezérletével - újfent vb-döntőt játszhattak, ám a spanyolok jobbnak bizonyultak. Négy évvel később bronzérmet szereztek, akkor már alakulófélben volt a jelenlegi válogatott keret.
És ezzel elérkeztünk mához.
A most zajló Európa-bajnokságra a hollandok nem érkeztek esélyesként, és talán ez a „szerencséjük”.
Ugyanis korábban, ahányszor a szakértők mérget vettek volna a végső győzelemre, elbukták a harcot. Frank de Boer szövetségi kapitány tavaly vette át a válogatott irányítását, sokat nem tudott változtatni az elődje, Ronald Koeman által kidolgozott játékstíluson, taktikán. A csapatnak nincsenek akkora egyéniségei, mint egykoron Cruijff vagy Bergkamp volt, de a Wijnaldum–Depay duót a szakértők a torna egyik legjobb középpályás–csatár párosának tartják. A hátsó alakzat biztos pontja a Juventustól érkezett de Ligt, aki fiatalsága ellenére is egyben tartja a védelmet. A középpályán Frenkie de Jong az, aki végre bizonyíthatja, hogy a Barcelona nem véletlenül adott ki egy zsák pénzt érte, elöl Depay mellett a veterán Luuk de Jongtól várnak gólokat a szurkolók.
Meghatározó egyéniségek hiányában, akik egymaguk eldöntenek egy mérkőzést, a hollandok inkább a csapatszellemben bízhatnak, ami úgy tűnik, eddig működik. A C csoport könnyűnek bizonyult számukra, Ukrajnát 3–2-re, Ausztriát 2–0-ra, míg Észak-Macedóniát 3–0 arányban győzték le és megszerezték a csoportelsőséget. A csoportkör után messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, de szemmel látható, hogy de Boer legényei nagy kedvvel futballoznak. Wijnaldum már a harmadik góljánál tart, Depay is csak eggyel marad el mögötte, és ha az ukránok ellen nincs egy rövidzárlat, még simább lett volna a csoportgyőzelem.
Vasárnap Budapestre érkezik a holland válogatott, hogy megküzdjön a nyolcaddöntőben. Ha nem is lépnek tovább, vagy most sem hódítják meg Európát, a holland válogatott egy dologért biztos kedvelhető:
ők sosem csapják be a focit, szívet-lelket beleadnak a játékba, és legalább fél évszázada mindig is látványos, szurkolóbarát futballt játszanak.
Ha ez olykor az eredmények rovására is ment.
24h
