Bölöni László: „minden reggel és minden este magyarnak éreztem magam”

A meghívottak közül elsőként Dudás Hunor (sportmenedzser, The Path Sportsmanagement tulajdonosa) fejtette ki a véleményét a témával kapcsolatban.

„Erdélyiként magyar színekben szerepelni igazán furcsa volt, mivel én csupán 11 éves voltam, amikor odakerültem.

Természetesen mindig megvolt bennem a bizonyítási vágy, szerettem volna megmutatni mire vagyok képes és hatalmas elismerés volt, hogy képviselhettem a hazámat. Meglátásom szerint óriási különbség van a focikultúrák között, viszont a vajdasági, kárpátaljai és erdélyi labdarúgókra is érvényes, hogy igyekeznek kitörni az átlagból és megmutatni a valódi képességeiket” – mondta el Dudás Hunor sportmenedzser.

A gondolatmenetet Varga Sándor játékosügynök folytatta, aki határozottan egyetértett ebben és megerősítette, hogy különböző régiókban teljesen eltérő lehet a mentalitás és a motiváltság.

„Kárpátaljai magyarként én nagyon jól éreztem magam és büszke vagyok a múltamra. Az egyik kedvenc emlékem, amikor a legendás kapus, Yashin megtudta, hogy magyar vagyok, mindenben segített és mellettem állt, mivel nagyon jó barátok voltak Puskás Ferenccel.

– fejtette ki véleményét a tapasztalt játékosügynök.

Megosztotta gondolatait Wetzel Tamás (állampolgársági ügyekért felelős miniszteri biztos) is, aki határozottan állítja, hogy nagyon sokat profitálhat egy válogatott abból, hogy manapság sokkal könnyebb honosítani a sportolókat.

„14 évvel ezelőtt gyakorlatilag a semmiből, vagy a mínuszról indultunk, ahhoz képest nagyon jó eredményeket értünk el azóta. Szerintem fantasztikus sportolókat sikerült honosítani és állampolgárságot szerezni, ami abszolút hozzájárult ahhoz, hogy a magyar színek erősebbé váljanak különböző sportágakban. Elég megnézni a magyar focicsapatot, ahol Loic Nego rendkívül jól beilleszkedett és alapemberré vált, Izland ellen pedig sorsdöntő gólt lőtt az utolsó percekben. Vagy kiváló példa lehet Willi Orbán is, aki a teljesítménye alapján esélyes lenne a német válogatottban is szerepelni, de a mieinket erősíti.

– jelentette ki határozottan Wetzel Tamás.

Nagy Attila, a Román Jégkorong Szövetség elnöke felvázolta, hogy a székelyföldi hoki milyen sokat is jelent Románia számára.

„Elmondhatjuk, hogy ismét visszatért a toborzási lendület a jégkorongba, ami nagyon jó hír számunkra. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a csíki hoki, vagy az egész székelyföldi hoki mennyire fontos Romániának.

15-16 évesen akár már próbára tehetik magukat Magyarország színeiben, ennek ellenére vannak, akik nem ezt választják, akár abból az okból kifolyólag is, hogy nem akarnak elszakadni a családtól. A Magyarország–Románia mérkőzésen legutóbb a román keretben 17 székely szerepelt, ami komoly jele és bizonyítéka annak, hogy kiváló munkát végzünk” – vázolta fel a helyzetet Nagy Attila.

Novák Károly Eduárd (paralimpiai bajnok kerékpározó, korábbi román sportminiszter) szintén elmondta, hogy számára sosem volt könnyű ez a szituáció, viszont sportolóként fejben mindig a legjobban kell fókuszálni, nem szabad ezen gondolkodni.

„Romániát képviselve magyar szívvel egy egészen különleges érzés. Igazából nem is találok szavakat arra, hogy elmondjam mit is jelent ez pontosan számomra. Én továbbra is azt állítom, hogy a székely zászlót Bukarestben kell lebegtetni, ott kell bizonyítani és megmutatni, hogy mire vagyunk képesek.

– mutatott rá a korábbi sportminiszter.

Csiki Róbert (magyar válogatott, erdélyi ökölvívó) röviden összefoglalta, hogy számára hihetetlen érzés, hogy erdélyiként magyar színekben szerepelhet. Hozzátette, hogy a nevének és anyanyelvének köszönhetően konkrétan sosem mondta neki senki azt, hogy román, így ebből adódóan nem alakultak ki konfliktusok.

Bölöni László, aki a labdarúgásban többszörösen is letette már a névjegyét közölte, hogy az ilyen szituációkat ésszerűen kell kezelni és úgy kell hozzáállni, hogy ne nyomásként nehezedjen az emberre.

„Én karrierem során mindig azt igyekeztem adni, amit éppen a csapat érdeke megkívánt, függetlenül attól, hogy én hogyan éreztem magam. Azt helyeztem előtérbe, hogy sikeres legyek, bennem mindig megvolt a győztes mentalitás. Hogy magyarnak éreztem-e magam? Igen, minden reggel. Illetve ugyanúgy minden este.

Összhangba kellett hozni, nem akartam dönteni a kettősség között, hanem megtalálni az aranyközéputat, hogy mindkét oldal tiszteljen és elismerjen” – jegyezte meg Bölöni László.