A focinak valódi közösségformáló ereje van Csíkszentmártonban
Keresztes Szabolcs, az együttes elnöke úgy látja, hogy a jelenlegi csapat méltó utódja a korábban szintén jelentős sikereket elért elődjének. Rövid pályafutásuk alatt máris sikerült bizonyítaniuk, és elmondása szerint a csíkszentmártoni labdarúgás fényes jövő elé néz.
– Kérem, meséljen a labdarúgáshoz fűződő viszonyáról.
– A 2000-es évek elején kezdtem focizni, nem voltam nagy tehetség, de nagyon szerettem a játékot, megvolt bennem az ambíció és a kitartás. Sajnos 25 évesen egy sérülés megtörte a sportolói pályámat. Két év kihagyás és rehabilitáció után visszatértem, de folyamatos hiányérzet volt bennem, mert nem tudtam úgy segíteni a csapatot a pályán, ahogy szerettem volna. Rá kellett jönnöm, hogy inkább a pályán kívül kell előre mozdítanom a csapat szekerét.
– Hogyan alakult újjá a Csíkszentmártoni SE?
– A Covid idején a korábbi csapat megszűnt, és 2022-ben, amikor újraindult a körzeti foci, már nem neveztünk be a bajnokságba. 2023-ban döntöttünk úgy, hogy újra megpróbáljuk összerakni a csapatot, kizárólag helyi és községbeli játékosokkal.
A mostani bajnoki címet megelőzően utoljára 1997-ben nyertünk körzetit, akkor öt szentmártoni volt a csapatban. Az elmúlt szezonban kizárólag helyi játékosok alkották a keretet, 26 fővel indultunk, két edzővel, egy csapatorvossal, a szervezést én vittem elnökként.
Az első év tanulóév volt, de jól sikerült. A 2024–2025-ös idényre a játékosok egyhangúlag megszavazták, hogy kell egy edző. Fontos volt, hogy kívülálló legyen, ne legyen kapcsolata a csapattal, így került hozzánk Tamás Attila, akinek hatalmas tapasztalata van a labdarúgásban.
– Mit jelent ez a bajnoki cím, vezetőként, és szentmártoniként?
– A szezon felénél eldöntöttük csapaton belül, hogy meg kell nyerni a bajnokságot – ez volt az egyértelmű célkitűzésünk. Hihetetlen, de összejött, és ez óriási örömöt okozott mindenkinek, aki benne volt. Őszintén bíztam a fiúkban, de nem gondoltam, hogy tényleg meglesz. Szerintem senkiben nem volt annyi ambíció, mint a srácokban. Az elismerés őket és a stábot illeti, de fontos kiemelni: háttérmunka nélkül senki nem léphet pályára. Én is kaptam sok elismerést, ami nagyon jól esett, és érzelmileg is megérintett.
A mi csapatunkban nincs B- vagy C-divíziós játékos, és nincs tapasztalt veterán sem, aki motiválná a fiatalokat. Mégis, valami olyan történt Szentmártonban, ami tényleg meghatározó és felemelő pillanat volt – éppen, hogy nem sírtunk.
Amit mindenképp szeretnék hangsúlyozni:
Sokszor együtt utaztunk a szurkolókkal, és ez összerázta a csapatot a közösséggel, miközben a csapat maga is közösséggé vált. Természetesen nem volt könnyű: sok nehézséggel szembesültünk, nagyon nehéz szezon volt, de megérte – meglett a munkánk gyümölcse.
– Mi volt a legfontosabb tényező, ami ide vezetett, hogy végül sikerült megnyerni ezt a bajnokságot?
– Szakmailag fejlődnünk kellett, ebben Tamás Attila munkája kulcsfontosságú volt. A rendszeres edzések és a morális hozzáállás rengeteget számított. A fiúk tisztelik az edzőt, figyelnek rá, ez sokat jelentett. Volt pár tapasztalt játékosunk is, akik vezéregyéniségek lettek, ez segítette a fiatalokat motivációban. Emellett vezetőként figyeltünk a részletekre: már bajnoki cím nélkül is próbáltuk különlegesnek éreztetni a játékosokat – például a pályára kísérő juniorokkal, bemutatással, odafigyeléssel.
Fontos volt az is, hogy mindig megadtuk az ellenfeleknek a tiszteletet, és úgy érzem, ezt vissza is kaptuk: elismerik és tisztelik, amit elértünk.
Rengeteg támogatónk van, és közösségi szinten is mindenki a magáénak érzi ezt a sikert. Ez a bajnokság egy nagy család győzelme. A foci közösségformáló ereje óriási lett Szentmártonban – sokan jönnek, akiknek korábban közük sem volt a focihoz. Rájátszásos meccseinken 300-nál is többen voltak a nézők, ami ezen a szinten hatalmas dolog.
– Ha ki kellene emelni egy mozzanatot a szezonból, melyik lenne az?
– Egyértelműen a tavalyi bajnok, Gyimesbükk elleni meccs. Már előre tudni lehetett, hogy aki azt megnyeri, az lesz az idei bajnok – és nekünk sikerült. Vért izzadva, de győztünk. Számunkra ez olyan jelentőséggel bírt, mintha legalább hat pontot szereztünk volna.
– Mi volt a legnagyobb nehézség és kihívás, amivel szembe kellett néznie vezetőként?
– A legnagyobb nehézség az volt, hogy nem volt segítségem, szakmai gyakorlatom. Saját bőrömön tapasztaltam meg mindet, elmentem, és kitapostam a saját utamat, mindent nekem kellett feltérképezni ebben a munkában.
Sokat pályáztunk tavaly és idén is, amiket meg is nyertünk. Szakmailag még rengeteget kell tanulnom, szeretnék fejlődni a pályázatok szempontjából is, mert egy külföldi kirándulásra, vagy edzőtáborra stb., forrásokat kell teremteni.
– Milyen hosszú távú céljaik vannak?
– Hosszú távon az a célunk, hogy ősszel elinduljunk a megyei bajnokságban, mert a srácoknak, főleg a nagyon fiataloknak kell a kihívás. A negyedik liga új szintet jelent: jobb pályák, ismeretlen csapatok, fejlődési lehetőség. Anyagilag többet igényel, főleg az utazások miatt, de ez az én feladatom.
A jó szereplés kulcsa a fizikai felkészültség: ha valaki a 95. percben is úgy fut, mint a 30.-ban, az a meccset eldöntheti. Technikailag nem tudom, mennyit fejlődünk, de erőnlétben kell előrelépni, mert a megyei szint magasabb, sok az öregróka, és csak felkészülten tudunk helytállni.
– Mire van szükségük a fejlődéshez, akár a támogatóik részéről?
– Az eddigi támogatóinknak köszönjük szépen a hozzájárulásukat, úgy gondolom, hogy megszolgáltuk a bizalmat. A bajnoki címmel sikerült letennünk valamit az asztalra. A továbblépéshez viszont még több támogatásra lesz szükségünk – nemcsak anyagira, hanem játékosokra is. Kell egy bő keret, mert egy sárga lap, eltiltás vagy családi esemény nagyon meggyengítheti a csapatot.
Szentmárton jelenleg egy kincses bánya, ami a játékosokat illeti. Most van egy olyan generáció, akik barátok, haverok, és ez rengeteget hozzá tud adni a teljesítményhez. Ha ez a mag itthon marad, akkor sikeresek lehetünk a jövőben is. A legnagyobb kihívás az elvándorlás.
Tamás Attila, a Csíkszentmártoni SE edzője kiemelte, hogy jó úton haladnak, és az elért eredményekben a csapat egésze kivette a részét.
– Hogyan értékeli a győzelmet, amit sikerült elérni a Szentmártonnal?
– Úgy érzem, mostanra kovácsolódtunk igazi csapattá, és a csapategység volt az erőnk. Nem volt olyan, aki nagyon kimagasló teljesítményt nyújtott volna, hanem együtt értük el ezt a sikert. Az alapszakaszt csak a hatodik helyen zártuk, ezért nem is gondoltuk, hogy ilyen jól fog sikerülni a rájátszás. Öt győzelem és három döntetlen – innen nézve páratlan siker. Én csak gratulálni tudok a fiúknak. Örülök, hogy ilyen úton haladunk, de ahhoz, hogy szebb és jobb eredményeket érjünk el, még többet kell dolgoznunk.
– Az elnökük, Keresztes Szabolcs úgy látja, hogy nagyon jó baráti társaság kovácsolódott és érett egy csapattá. Ön is ebben látja a siker kulcsát?
– Kétségkívül, mondtam is a fiúknak, hogy addig, amíg úgy lehet nevezni a csapatot, hogy banda, addig nincsen siker, akkor viszont, amikor csapattá érik egy közösség, egy futballszerető társaság, akkor jönnek igazán az eredmények.
– Milyennek tartja ezt a csapatot, ha véleményt kell mondania róluk, illetve milyen őket edzeni?
– Vegyes érzelmek kerítettek hatalmukba, mert nagyon fiatal a csapat: van hat tizenhét–tizennyolc éves, néhány huszonéves, két harmincvalahány éves és egy negyvenéves is – tehát nagyon fiatalok vagyunk.
Pozitívan ítélem meg a hozzáállásukat, főleg, hogy amatőr futballról beszélünk. Folyamatosan buzdítottam őket az edzésekre, mert csak így léphetünk előre.
A többi csapatban sok képzett játékos van – az FK-tól eljött, ott edzett gyerekek, akik 7–10 évig is játszottak –, ők már tudják a futballt. Nekünk az a büszkeségünk, hogy csak csíkszentmártoni születésű gyerekek játszanak. Nyögvenyelősen indult, mert nem volt edzőjük, nem tudták, mit jelent az edzésprogram vagy a következetesség. Azt hiszem, amikor megértették, hogy csak munkával lehet előrelépni, akkor jött a változás.
Korai bombagóllal nyerte a kiesési rangadót az FK Csíkszereda (videóval)
A hatodik percben szerzett bombagól döntötte el a kiesési rangadót: az FK Csíkszereda idegenben gyűjtötte be a három pontot a Bukaresti Metaloglobus ellen a labdarúgó Szuperliga 25. fordulójában. Sokat érhet ez a siker Ilyés Róbert legénysége számára.
Kinda Géza: az olimpiai kijutás egy mérföldkő, a lányokról nagyjából lekerült a nyomás
Pénteken elkezdődik az olaszországi téli olimpia, amelynek Milánó és Cortina ad otthont. Az év egyik legnagyobb sporteseményén négyen képviselik Székelyföldet: Mandel Kata és Bartalis Henrietta hódeszkások, valamint edzőik, Kinda Géza és Reisz Zoltán.
Baleset történt Csíkszereda és Szentegyháza között, egy ember megsérült
Baleset történt Szentegyháza és Csíkszereda között kedden délelőtt, egy ember megsérült.
Leomlott a szilágycsehi református templom, megsérült egy rendőrnő, tetemes az anyagi kár
A közösségi médiában fellelhető képek és videók tanúsága szerint kedd este súlyos szerkezeti omlás történt a szilágycsehi református templomnál: az épület jelentős része leomlott.
Szilágycseh: egy órával a munkások távozása után omlott össze a református templom tornya
Kedd este hat óra körül óriási robajjal omlott össze a szilágycsehi református templom tornya. A felújítás alatt álló templom tornyának megerősítését a munkálatokat végző kolozsvári cég szakembereinek javaslatára belülről már megtámasztották.
A rablóállam esete a védtelen állampolgárokkal és a jogállamiság illúziójával
A nagyváradi premontrei apát kilakoltatásáról szóló bírósági döntés félelmetes képet fest az igazságszolgáltatás állapotáról, és az államérdekből elkövetett jogtiprásról.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
