A focinak valódi közösségformáló ereje van Csíkszentmártonban
Keresztes Szabolcs, az együttes elnöke úgy látja, hogy a jelenlegi csapat méltó utódja a korábban szintén jelentős sikereket elért elődjének. Rövid pályafutásuk alatt máris sikerült bizonyítaniuk, és elmondása szerint a csíkszentmártoni labdarúgás fényes jövő elé néz.
– Kérem, meséljen a labdarúgáshoz fűződő viszonyáról.
– A 2000-es évek elején kezdtem focizni, nem voltam nagy tehetség, de nagyon szerettem a játékot, megvolt bennem az ambíció és a kitartás. Sajnos 25 évesen egy sérülés megtörte a sportolói pályámat. Két év kihagyás és rehabilitáció után visszatértem, de folyamatos hiányérzet volt bennem, mert nem tudtam úgy segíteni a csapatot a pályán, ahogy szerettem volna. Rá kellett jönnöm, hogy inkább a pályán kívül kell előre mozdítanom a csapat szekerét.
– Hogyan alakult újjá a Csíkszentmártoni SE?
– A Covid idején a korábbi csapat megszűnt, és 2022-ben, amikor újraindult a körzeti foci, már nem neveztünk be a bajnokságba. 2023-ban döntöttünk úgy, hogy újra megpróbáljuk összerakni a csapatot, kizárólag helyi és községbeli játékosokkal.
A mostani bajnoki címet megelőzően utoljára 1997-ben nyertünk körzetit, akkor öt szentmártoni volt a csapatban. Az elmúlt szezonban kizárólag helyi játékosok alkották a keretet, 26 fővel indultunk, két edzővel, egy csapatorvossal, a szervezést én vittem elnökként.
Az első év tanulóév volt, de jól sikerült. A 2024–2025-ös idényre a játékosok egyhangúlag megszavazták, hogy kell egy edző. Fontos volt, hogy kívülálló legyen, ne legyen kapcsolata a csapattal, így került hozzánk Tamás Attila, akinek hatalmas tapasztalata van a labdarúgásban.
– Mit jelent ez a bajnoki cím, vezetőként, és szentmártoniként?
– A szezon felénél eldöntöttük csapaton belül, hogy meg kell nyerni a bajnokságot – ez volt az egyértelmű célkitűzésünk. Hihetetlen, de összejött, és ez óriási örömöt okozott mindenkinek, aki benne volt. Őszintén bíztam a fiúkban, de nem gondoltam, hogy tényleg meglesz. Szerintem senkiben nem volt annyi ambíció, mint a srácokban. Az elismerés őket és a stábot illeti, de fontos kiemelni: háttérmunka nélkül senki nem léphet pályára. Én is kaptam sok elismerést, ami nagyon jól esett, és érzelmileg is megérintett.
A mi csapatunkban nincs B- vagy C-divíziós játékos, és nincs tapasztalt veterán sem, aki motiválná a fiatalokat. Mégis, valami olyan történt Szentmártonban, ami tényleg meghatározó és felemelő pillanat volt – éppen, hogy nem sírtunk.
Amit mindenképp szeretnék hangsúlyozni:
Sokszor együtt utaztunk a szurkolókkal, és ez összerázta a csapatot a közösséggel, miközben a csapat maga is közösséggé vált. Természetesen nem volt könnyű: sok nehézséggel szembesültünk, nagyon nehéz szezon volt, de megérte – meglett a munkánk gyümölcse.
– Mi volt a legfontosabb tényező, ami ide vezetett, hogy végül sikerült megnyerni ezt a bajnokságot?
– Szakmailag fejlődnünk kellett, ebben Tamás Attila munkája kulcsfontosságú volt. A rendszeres edzések és a morális hozzáállás rengeteget számított. A fiúk tisztelik az edzőt, figyelnek rá, ez sokat jelentett. Volt pár tapasztalt játékosunk is, akik vezéregyéniségek lettek, ez segítette a fiatalokat motivációban. Emellett vezetőként figyeltünk a részletekre: már bajnoki cím nélkül is próbáltuk különlegesnek éreztetni a játékosokat – például a pályára kísérő juniorokkal, bemutatással, odafigyeléssel.
Fontos volt az is, hogy mindig megadtuk az ellenfeleknek a tiszteletet, és úgy érzem, ezt vissza is kaptuk: elismerik és tisztelik, amit elértünk.
Rengeteg támogatónk van, és közösségi szinten is mindenki a magáénak érzi ezt a sikert. Ez a bajnokság egy nagy család győzelme. A foci közösségformáló ereje óriási lett Szentmártonban – sokan jönnek, akiknek korábban közük sem volt a focihoz. Rájátszásos meccseinken 300-nál is többen voltak a nézők, ami ezen a szinten hatalmas dolog.
– Ha ki kellene emelni egy mozzanatot a szezonból, melyik lenne az?
– Egyértelműen a tavalyi bajnok, Gyimesbükk elleni meccs. Már előre tudni lehetett, hogy aki azt megnyeri, az lesz az idei bajnok – és nekünk sikerült. Vért izzadva, de győztünk. Számunkra ez olyan jelentőséggel bírt, mintha legalább hat pontot szereztünk volna.
– Mi volt a legnagyobb nehézség és kihívás, amivel szembe kellett néznie vezetőként?
– A legnagyobb nehézség az volt, hogy nem volt segítségem, szakmai gyakorlatom. Saját bőrömön tapasztaltam meg mindet, elmentem, és kitapostam a saját utamat, mindent nekem kellett feltérképezni ebben a munkában.
Sokat pályáztunk tavaly és idén is, amiket meg is nyertünk. Szakmailag még rengeteget kell tanulnom, szeretnék fejlődni a pályázatok szempontjából is, mert egy külföldi kirándulásra, vagy edzőtáborra stb., forrásokat kell teremteni.
– Milyen hosszú távú céljaik vannak?
– Hosszú távon az a célunk, hogy ősszel elinduljunk a megyei bajnokságban, mert a srácoknak, főleg a nagyon fiataloknak kell a kihívás. A negyedik liga új szintet jelent: jobb pályák, ismeretlen csapatok, fejlődési lehetőség. Anyagilag többet igényel, főleg az utazások miatt, de ez az én feladatom.
A jó szereplés kulcsa a fizikai felkészültség: ha valaki a 95. percben is úgy fut, mint a 30.-ban, az a meccset eldöntheti. Technikailag nem tudom, mennyit fejlődünk, de erőnlétben kell előrelépni, mert a megyei szint magasabb, sok az öregróka, és csak felkészülten tudunk helytállni.
– Mire van szükségük a fejlődéshez, akár a támogatóik részéről?
– Az eddigi támogatóinknak köszönjük szépen a hozzájárulásukat, úgy gondolom, hogy megszolgáltuk a bizalmat. A bajnoki címmel sikerült letennünk valamit az asztalra. A továbblépéshez viszont még több támogatásra lesz szükségünk – nemcsak anyagira, hanem játékosokra is. Kell egy bő keret, mert egy sárga lap, eltiltás vagy családi esemény nagyon meggyengítheti a csapatot.
Szentmárton jelenleg egy kincses bánya, ami a játékosokat illeti. Most van egy olyan generáció, akik barátok, haverok, és ez rengeteget hozzá tud adni a teljesítményhez. Ha ez a mag itthon marad, akkor sikeresek lehetünk a jövőben is. A legnagyobb kihívás az elvándorlás.
Tamás Attila, a Csíkszentmártoni SE edzője kiemelte, hogy jó úton haladnak, és az elért eredményekben a csapat egésze kivette a részét.
– Hogyan értékeli a győzelmet, amit sikerült elérni a Szentmártonnal?
– Úgy érzem, mostanra kovácsolódtunk igazi csapattá, és a csapategység volt az erőnk. Nem volt olyan, aki nagyon kimagasló teljesítményt nyújtott volna, hanem együtt értük el ezt a sikert. Az alapszakaszt csak a hatodik helyen zártuk, ezért nem is gondoltuk, hogy ilyen jól fog sikerülni a rájátszás. Öt győzelem és három döntetlen – innen nézve páratlan siker. Én csak gratulálni tudok a fiúknak. Örülök, hogy ilyen úton haladunk, de ahhoz, hogy szebb és jobb eredményeket érjünk el, még többet kell dolgoznunk.
– Az elnökük, Keresztes Szabolcs úgy látja, hogy nagyon jó baráti társaság kovácsolódott és érett egy csapattá. Ön is ebben látja a siker kulcsát?
– Kétségkívül, mondtam is a fiúknak, hogy addig, amíg úgy lehet nevezni a csapatot, hogy banda, addig nincsen siker, akkor viszont, amikor csapattá érik egy közösség, egy futballszerető társaság, akkor jönnek igazán az eredmények.
– Milyennek tartja ezt a csapatot, ha véleményt kell mondania róluk, illetve milyen őket edzeni?
– Vegyes érzelmek kerítettek hatalmukba, mert nagyon fiatal a csapat: van hat tizenhét–tizennyolc éves, néhány huszonéves, két harmincvalahány éves és egy negyvenéves is – tehát nagyon fiatalok vagyunk.
Pozitívan ítélem meg a hozzáállásukat, főleg, hogy amatőr futballról beszélünk. Folyamatosan buzdítottam őket az edzésekre, mert csak így léphetünk előre.
A többi csapatban sok képzett játékos van – az FK-tól eljött, ott edzett gyerekek, akik 7–10 évig is játszottak –, ők már tudják a futballt. Nekünk az a büszkeségünk, hogy csak csíkszentmártoni születésű gyerekek játszanak. Nyögvenyelősen indult, mert nem volt edzőjük, nem tudták, mit jelent az edzésprogram vagy a következetesség. Azt hiszem, amikor megértették, hogy csak munkával lehet előrelépni, akkor jött a változás.
Vezéráldozattal járt a Corona győzelme
Hatpontos találkozót rendeztek pénteken, a Brassói Corona legyőzte a Csíkszeredai Sportklubot a jégkorong Erste Ligába és a romániai bajnokságba is beszámított mérkőzésen. A kemény összecsapás azonban vezéráldozattal is járt a brassóiak számára.
Klubjában egy percet sem játszott, a válogatottban csatárként számítottak a Sepsi OSK védőjére
Március óta nem játszott tétmérkőzést a Sepsi OSK-ban Joonas Tamm, az észt válogatottban mégis lehetőséget kapott. A 34 éves középhátvédet ráadásul csatárként küldték pályára a legutóbbi Nemzetek Ligája-szünetben.
Bejöttek a számai, milliomos lett a tegnapi lottósorsolás után
Gazdára talált az első kategóriás főnyeremény a csütörtöki lottósorsoláson, a szerencsés szelvény tualjdonosa 17 760 754,40 lejt, azaz több mint 3,32 millió eurót nyert.
Újabb medvetámadás történt, erdélyi faluban sebesített meg a vad egy fiatalembert
Medve támadt péntek este egy 25 év körüli pásztorra, aki a Maros megyei Csatófalva (Viișoara) térségében legeltette a juhait – tájékoztatott a Maros megyei katasztrófavédelem.
Román értelmiségiek kifogásolják, hogy Bukarest néma maradt a magyar forradalom 70. évfordulóján
Elmarasztalják román közéleti személyiségek a bukaresti állami vezetőket amiatt, hogy nem vettek részt az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulóján Budapesten tartott ünnepi megemlékezésen, és nem is üzentek a kerek évfordulón.
Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
