A büntetőpárbaj utolsó lövéseinél lépett elő főszereplővé Bordás Dániel kapus, aki kivédte a Dinamo nyolcadik, kilencedik és tizedik tizenegyesét. Utóbbit megismételtette a játékvezető, a belga Kino Delorge rúgását másodszor is hárította a csíkiak hálóőre. Pályafutásáról és erről a nagyszerű teljesítményről faggattuk.
– Hol ismerkedett meg a labdarúgással, kik voltak az edzői?
– Hétéves koromban léptem be először az öltözőbe Tótkomlóson, ahol édesapám volt az edző, és ott örök szerelmet kötöttem a labdarúgással. Általános iskola alatt Nagyszénáson és Orosházán fociztam, a gimnáziumot Budapesten kezdtem, és a Grund FC-ben folytattam. Innen kerültem Újpestre, ahol négy csodálatos évet tölthettem el, ez meghatározó része volt az életemnek.
Újpestről hazavitt az utam Orosházára, az NB II-ben, majd az NB III-ban szerepeltünk, de sajnos a csapat feloszlott, és én Hódmezővásárhelyre kerültem. Onnan igazoltam az FK Csíkszeredához. Nagyon sok edző keze alatt megfordultam, lehet, fel sem tudnám sorolni az összeset.
A kapusedzőimmel mai napig tartom a kapcsolatot, az első természetesen édesapám volt. Orosházán, általános iskolás koromban az akkori NBI/B-s felnőtt csapattal edzettem, Such András kezei alatt alakultam, akinek ezúton is mielőbbi felépülést kívánok. Újpesten az utánpótlásban Koszta Jánossal, míg a felnőtt csapatban Pálinkás Andrással, Orosházán Tóth Istvánnal, Hódmezővásárhelyen Kovács Krisztiánnal és C. Molnár Lászlóval dolgozhattam együtt, Csíkszeredában pedig jelenleg Fekete Károly a kapusedzőm.
– Készültek a büntetőpárbajra?
– Külön nem készültünk a büntetőkre, a meccs előtt egyeztettünk, hogy ki hova szokta rúgni. A végén, amikor már mindenki elkönyvelte a továbbjutást, a játékvezetők megismételtették a rúgást a fővárosi játékossal, mondván, hogy eljöttem a gólvonalról. Ekkor
– Korábban volt már Székelyföldön?
– Eddig még nem jártam Erdélyben, de amikor a határt átlépve közeledtem Szereda felé, és minden magyarul volt kiírva, akkor éreztem, hogy nagyon jó helyre jövök. Segítőkészek voltak velem, és a közös nyelv révén a beilleszkedés is könnyen ment. Sérülten érkeztem a klubhoz, ezért nagyon jólesett, hogy bíztak bennem és mindenben támogattak.
Elképesztő hangulat volt a kupameccsen, nagyszerűen drukkoltak a szurkolóink, ami hatalmas lökést adott a csapatnak.
– Védett már ehhez hasonló büntetőpárbajban?
– Az eddigi legemlékezetesebb meccsem egy NB I-es mérkőzés volt Nyíregyházán. Akkor az volt a legszebb pillanat az életemben, és most ez a mérkőzés is felért melléje, lehet, meg is előzte picit. Ilyen büntetőpárbajban soha nem volt részem, és valószínűleg nem is lesz még egy.
– A közösségi oldalra felkerült egy fotó, amely a csicsói falutáblánál készült...
– Csicsó a beceneve a családunknak, édesapámnak és a bátyámnak is. Szüleim korábban a Dunántúlon, Hőgyészen éltek, ahol a völgyet Csicsónak hívják.
Amikor az Alföldre költöztek, édesapám sokat mesélt arról helyről, ezért ráragadt a Csicsó név. Amikor megláttam, hogy Csíkcsicsóban edzünk, nem hittem a szememnek.
Karrierje egyik legfontosabb mérföldkövéhez érkezett Bíró Enikő: a székelyudvarhelyi származású játékvezető nemzetközi mérkőzésen kapott megbízatást. A fiatal futballbíró nagyon örül a kihívásnak, amelyből a lehető legtöbbet kíván tanulni.
Hosszú rehabilitáció után ismét jégen edz Ferencz-Csibi Róbert, de a Gyergyói HK elleni rangadót még kihagyja. A Csíkszeredai Sportklub tapasztalt védője beszélt a sérüléséről, a műtét utáni időszakról, az új szezon változásairól és a visszatéréséről.
Három személyautót érintő baleset történt az 578-as európai út Csíkszereda és Csíkszentkirály közötti szakaszán szerdán délután. Három ember kórházba került.
Őrizetbe vették Hankó Balázs országgyűlési képviselőt hétfőn Budapesten a Hír Tv információi szerint. A nap folyamán őrizetbe került az Orbán-kormány másik minisztere, Seszták Miklós is.
Súlyos állapotban került kórházba egy idős kolozsvári férfi és 23 éves unokája, miután a férfi lánya – egyben a fiatal nő édesanyja – a gyanú szerint késsel támadt rájuk – közölte kedden a Kolozs megyei rendőrség.
Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!