A Csíkszeredai NKSZ női kézilabdacsapata ezüstérmet szerzett a horvátországi veterán világkupán az 50+ korosztályban, míg a 40+-os csapat a 6. helyen végzett. A csapat edzőjét, Halmágyi Zsoltot kérdeztük.

Ezüstéremmel tért haza Horvátországból a csíkszeredai veterán kézilabdacsapat

– Egy nagyon fontos tornáról érkeztek haza. Hogyan értékelné a csapat teljesítményét?

– Ez már a harmadik alkalom, hogy a Csíkszeredai NKSZ női kézilabdacsapata részt vett ezen a tornán. A Masters Handball Championshipről van szó, ami már a neve alapján is rangos, komoly nemzetközi esemény.

– A „masters” elnevezés arra utal, hogy nem a legfiatalabb korosztály vesz részt ezeken a tornákon?

– Igen, olyan játékosok versenyeznek, akik már túl vannak az élsportolói éveiken, de továbbra is aktívak. A verseny több kategóriában zajlik, 35 éves kortól fölfelé – a férfiaknál még 60+ korosztály is van. Külön öröm számunkra, hogy az első két évben rengeteget tanultunk, és most, a harmadik részvételünk alkalmával már két csapattal is ki tudtunk állni: a 40+ és az 50+ korosztályban.

Egy 27 fős delegációval utaztunk, a „főszponzorokat” pedig a férjek jelentették – ők voltak ott támogatóként, szurkolóként. Más csapatok mögött komolyabb szponzoráció is áll, ez a felszerelésükön is látszik: egyesületi vagy céges támogatással rendelkeznek. Mi viszont saját erőből, Csíkszeredát képviselve értük el ezt az eredményt.

Halmágyi Zsolt (balról), a csapat edzője
Fotó: Halmágyi Zsolt/ sportfotopress

– Tehát Csíkszeredaként jelentek meg a tornán?

– Igen, a csapat neve Csíkszeredai NKSZ volt, de a „Csíkszereda” név többször is zavart okozott a szervezőknek. Gyakran automatikusan Magyarországhoz kapcsoltak minket, amit mindig ki kellett javítanunk: magyar nemzetiségűek vagyunk, de Romániát képviseltük.

– Csíkszereda nem igazán híres kézilabdás múltjáról, mégis rendszeresen vannak edzések és meccsek. Milyen a helyi utánpótlás, van folytatás?

– Régen volt némi kézilabdás hagyomány a városban, de nem került fel a sporttérképre úgy, mint a jégkorong. A jelenlegi csapat nagyon lelkes, heti legalább egy edzésünk van.

A tagok nem változnak, csak az életkoruk halad előre. Ezért nagyon örülnénk, ha fiatalabbak is csatlakoznának.

Fotó: Halmágyi Zsolt

Milyen élményekkel maradtak a játékosok?

Csomortáni Zsuzsanna elmondása szerint csodálatos élmény volt 62 évesen részt venni az amatőr kézilabda-világbajnokságon. „Nagyon köszönöm a csapattársaimnak a sok biztatást – ők mondták minden nap, hogy ott kell legyek ezen a rendezvényen –, valamint edzőnknek, Halmágyi Zsoltnak, aki lehetőséget adott, és minden mérkőzésen játszhattam. Óriási élmény volt, amit soha nem fogok elfelejteni!”

Bene Enikő közölte, óriási élmény volt számukra, hogy ott lehettek a horvátországi vb-n, amelyre a Föld öt kontinenséről érkeztek női és férfi csapatok, különböző korosztályokból. „Ez volt a harmadik alkalom, hogy részt vettünk ezen a tornán, amelyet minden év májusában rendeznek meg a dalmáciai Omiš városában. A mérkőzések kétszer 12 percesek – ami viszonylag kevés idő a kézilabdában –, ezért idén két csapattal neveztünk: egy 40+ és egy 50+ korosztályos együttessel.

Fotó: Halmágyi Zsolt

Tavaly csak a 40+ kategóriában indultunk, akkor a negyedik helyen végeztünk. Idén ebben a kategóriában a 6. helyezést értük el, ebbe kilenc csapat nevezett. Mi a B csoportba kerültünk egy szlovák, egy cseh és egy litván csapattal. Az első mérkőzésünket a szlovák Evergreens csapattal játszottuk, és 7–6-ra megnyertük.

– fogalmazott Bene Enikő.

Kiemelte, hogy az 50+ korosztályban játszó csapattársaik ezüstéremmel tértek haza – ezúton is gratulált nekik! „Nagyot harcoltak, kitartóak voltak, teljes mértékben megérdemelték a sikert. A kézilabda iránti szeretetünk és az együtt töltött idő, a közösen átélt élmények összetartanak bennünket, és arra ösztönöznek, hogy a jövőben is újra és újra részt vegyünk az ilyen bajnokságokon.”

Csíkszereda csapata a +50-es korosztályban
Fotó: Halmágyi Zsolt

Tófalvi Margit megjegyezte, ahogy belépett a csarnokba, újra érezte az adrenalint, amit fiatal korában tapasztalt minden meccs előtt. „Most, 50 felett, már nem a gyorsaság vagy az erő a legerősebb fegyverem, hanem a tapasztalat, a kitartás – és a szív.

Napi három meccs, cserejátékosok nélkül, kisebb-nagyobb sérülésekkel küzdve, de annál nagyobb elszántsággal – ez igazi próbatétel volt testnek és léleknek egyaránt. Mégis, minden perc megérte. A közös küzdelem, az egymásért való harc újraélesztette bennem a régi csapatszellemet. Ismét átéltem, milyen érzés egy közös célért küzdeni, egymást támogatni, felemelni, ha kell, és együtt örülni minden egyes győzelemnek” – fejtette ki.

Csíkszereda csapata a +40-es korosztályban
Fotó: Halmágyi Zsolt

Mint rámutatott, különleges élmény volt újra egy pályán játszani egykori csapattársaival, Codruța Zavragiuval, akivel gyerekként együtt nőttek fel. Szebenben együtt tanulták meg a kézilabda igazi értékeit. Most, 20 év után, ugyanazokat a közös taktikákat használva, olyan érzés volt, mintha ott folytatták volna, ahol abbahagyták.

A pályán mindenki a győzelemért harcol, de a sípszó után kézfogás, ölelés, közös ünneplés következik – ez a sport igazi szépsége” – hangsúlyozta Tófalvi Margit.

Hozzátette, a verseny és az élmény mellett külön hálával tartozik Halmágyi Zsoltnak, jelenlegi edzőjének, aki több mint 15 éve vezeti a csíkszeredai csapatot. „Köszönöm a türelmét, példaértékű hozzáállását, humorát és az energiát, amit belénk fektet. Ugyanilyen hálás vagyok Pongrácz Emiliánnak is, aki évek óta összetartja ezt a közösséget. Az ő elkötelezett munkája, szervezőkészsége és embersége nélkül a csapat talán már nem is létezne” – mondta.

„Ez az öt nap nemcsak fizikailag, de lelkileg is feltöltött. A csapatszellem, a küzdelem, az összefogás – ezek azok az értékek, amelyekért érdemes sportolni. Mert a győzelem nemcsak az eredményjelzőn látszik. Néha a legnagyobb győzelem az, hogy újra együtt vagyunk, újra küzdünk, és újra hisszük: együtt minden lehetséges”.