Papp Szabolcs, a Sportklub csapatkapitánya az egyik legtapasztaltabb jégkorongozó a kék-fehérek együtteséből. A Segesváron született, de már kicsi korától Csíkszeredában élő jégkorongozó sportos családban nőtt fel: édesapja és nagybátyja is futballozott, öccse, Papp Róbert Flórián pedig kitűnő eredményeket elérő cselgáncsozó.
– Milyennek ítéli meg a kurtára sikeredett hokiidényt?
– Elöljáróban nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy a múlt nyáron minőségi játékosokat igazolt a Sportklub, olyanokat, akiket az edző ismert, már dolgozott velük, így összeállhatott egy jó csapat. Az alapszakaszban nagyon jól ment a játék, majd következett egy hullámvölgy. Szerintem nincs is olyan csapat, amely ne esne át hasonló időszakon, de a mi esetünkben erre még rátett egy lapáttal az is, hogy pont akkor ért el bennünket egy sérüléshullám.
A rájátszásra szerencsére felépültek sérültjeink, így ismét jó formába került a csapat. Sajnálom, hogy a koronavírus-járvány megjelenése miatt így lett vége a bajnokságnak, így lettünk elsők a Fradival megosztva az Erste Ligában.
A román bajnokságban nem hirdettek bajnokot, és ez így jó, mert még az alapszakasz sem fejeződött be.
– Szezon közben volt egy komolyabb sérülése. Rendbe jött?
– Igen, kézfej-szalagszakadást szenvedtem, ebből valamennyire felépültem. Megnézte egy miskolci orvosprofesszor, és abban egyeztünk meg, hogy játszhatok az idény végéig, majd megműt. A műtét szükséges, ha hokizok, ha nem. Ez azonban a kialakult vészhelyzet miatt most nem aktuális.
– Hogyan éli meg ezeket a napokat, sikerül testmozgást, edzéseket végeznie?
– Próbálom maximálisan kihasználni ezeket a napokat, amikor a család mind az öt tagja együtt lehet. Két fiam és egy kislányom van, velük több időt tölthetek. Szerintem eddig sem volt, de ezután sem lesz ilyen időszak, amikor reggeltől estig együtt lehet a család. Szerencsére magánházban lakunk, naponta kimegyünk a gyerekekkel az udvarra mozogni, játszani, edzeni.
Most lenne az ideje a legérdekesebb mérkőzéseknek a labdarúgó Bajnokok Ligájában, most lenne időm nézni ezeket, de sajnos ezek is elmaradtak. Naponta tartom a kapcsolatot a csapattársakkal, és bár korlátozottak a lehetőségek, tilos edzőtermekbe, uszodába menni, mindenki megpróbál a lehetőségek szintjén valamilyen formában testmozgást végezni. Többen naponta futnak, mások pedig kerékpároznak. Fontos, hogy kerüljük a csoportos edzéseket, szurkolóink pedig vigyázzanak magukra, találkozzunk ősszel, egészségesen a jégpályán.
A hétvégi fordulót követően Lövéte vette át az Udvarhely körzeti labdarúgó-bajnokság A csoportjának vezetését. A játéknapon két, ritkán látható fordítás is történt, Homoródalmás és Oklánd hajtotta végre a nem mindennapi teljesítményt.
Véget ért a Nemzetek Ligájának „erőltetett menete”. A magyarok továbbra is harcban vannak az első két helyért, miközben a trikolórokat Hagi történelmi mélypontra lökte. Közben felmerül a kérdés: érdemes-e egymás után négy válogatott meccset lejátszani?
Súlyos vasúti baleset történt csütörtökön délután a Tusnád községi Csíkverebesen, a vasúti megálló közelében. Egy motorkerékpár ütközött egy vonattal, a balesetben két fiatal fiú vesztette életét.
Az elmúlt napokban egy emberként mozdult meg a kalotaszegi közösség, hogy segítsen egy közel kétéves, daganatos betegséggel küzdő körösfői kisfiúnak, akinek egy barcelonai kórházban most esélye lehet a gyógyulásra.
Soós Sándorral, a „Györgyfalva-modell” ötletgazdájával és fő „kivitelezőjével” beszélgettünk a magyar utcanevekről, a közigazgatási bravúrról, a román–magyar együttélés működőképes receptjéről.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!