A gyerekeké volt az egész jégpálya a Kósa Endre Emléktornán

Kilencedik alkalommal rendezték meg a Kósa Endre Emléktornát a csíkszeredai Vákár Lajos Műjégpályán, ahol két napon át a legkisebb korosztályoké volt a főszerep. A Csíkszeredai ISK, a Székelyföldi Jégkorong Akadémia és a Csíkszeredai Sportklub közös szervezésében lebonyolított esemény idén is méltó módon tisztelgett a Sportklub egykori, fiatalon elhunyt legendás játékosa előtt.

A tornán 12 egyesület 70-nél is több csapata – összesen mintegy 800 gyermek – lépett jégre, akik az ország különböző térségeiből érkeztek Csíkszeredába. A program szombaton az U7-es és U9-es, vasárnap pedig az U11-es korosztály mérkőzéseivel zajlott.

A jégcsarnokban egész hétvégén pezsgő élet uralkodott: a pályán lelkes, játék iránt elkötelezett gyerekek, a lelátón pedig szülők, edzők és szurkolók biztatták a legfiatalabbakat. Az eredmények ezúttal háttérbe szorultak, a hangsúly sokkal inkább a játék örömén, a közösségi élményen és a sportág szeretetén volt.

Ki volt Kósa Endre?

Kósa Endre (1975. február 18., Csíkszereda – 2015. november 9., Csíkszereda) a csíki jégkorong azon generációjához tartozott, amely munkájával és hozzáállásával hosszú éveken át meghatározta a helyi sportéletet. A 18-as mezben szereplő hátvéd nemcsak játékával, hanem emberi tartásával is tiszteletet vívott ki. Pályafutása a ’80-as évek elején indult a Csíkszeredai ISK-nál, ahol Janovits Endre irányítása alatt sajátította el az alapokat. Már fiatalon kitűnt fegyelmezettségével és játékintelligenciájával, amelyek később is védjegyévé váltak. Iskolai éveit Csíkszeredában töltötte: az általános iskolát a Jégpálya lakótelepi, egykori 9-es számú (ma Liviu Rebreanu) tanintézetben végezte, majd a Márton Áron Gimnázium diákja volt. Tanulmányait a bukaresti Testnevelési Főiskolán folytatta, ahol nemcsak tanult, hanem jégkorongozott is: 1995 és 1999 között a Sportul Studențesc ANEFS csapatát erősítette, csíki társaival, Kovács Lászlóval és Moldován Ervinnel együtt.

A jégen határozott, ugyanakkor sportszerű védőként ismerték. Játékosként szinte minden fontos állomást bejárt, és pályafutása után edzőként is komoly szerepet szántak neki. Tapasztalata, tudása és példamutatása révén sokan látták benne a következő generációk egyik meghatározó nevelőjét. Élete azonban tragikusan korán, mindössze 40 évesen véget ért.