Sikersztori Birminghamben: nagyot lépett előre a magyar atlétika

Kevés sportágban olyan látványos a fejlődés, mint a magyar atlétikában. A birminghami Európa-bajnokság pedig minden korábbinál egyértelműbb bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a hazai sportolók már nem csupán egy-egy kiemelkedő klasszis révén képesek felvenni a versenyt Európa legjobbjaival.

A mintegy 50 tagú csapat bebizonyította, hogy a magyar atlétika továbbra is fejlődik: ezt nemcsak a két érem, hanem a számos egyéni és országos csúcs megdöntése jelezte.

Ugyanakkor a korábbi évekhez, évtizedekhez képest azt is ki kell emelni, hogy nemcsak egy-két sportágban voltunk jelen, hanem számos döntőben voltunk érdekeltek.

A csapat sztárja egyértelműen Halász Bence volt. A magyar kalapácsvető két évvel ezelőtt a párizsi olimpián ezüstérmet nyert, azt megelőzően már két bronzérme is volt világbajnokságról.

Ezúttal azonban a 29 éves kiskunhalasi származású sportoló rendkívül kiegyensúlyozott teljesítménnyel meggyőzően szerezte meg első, felnőtt világversenyén az aranyérmet. 84,24 m-es eredményével pedig minden idők 10. legjobb dobását érte el, amely önmagáért beszél.

Meglepő ezüstérmet szerzett a magyar csapatból Vindics-Tóth Lili Anna, aki a női maratonban végzett második helyen. A sportolóknak kőkemény pályán kellett bizonyítaniuk Birmingham utcáin. A szakemberek szerint az Európa-bajnokság 1934 óta íródó történetének egyik leginkább embert próbáló maratoni pályáját jelölték ki a brit szervezők.

A hepehupás utcákon ennek ellenére Vindics-Tóth Lili Anna – aki korábban mezei futó és gátfutó is volt – minden idők legjobb magyar maratoni Eb-eredményét érte el, Szabó Nóra pedig a 4. helyen ért célba.

A maratonisták nem hivatalos csapatversenyében a Vindics-Tóth, Szabó, Tomaschof összetételű trió a megsüvegelendő negyedik lett a brit, olasz, spanyol hármas mögött.

Ugyancsak gyönyörű eredményt ért el 42,2 km-es gyaloglásban Venyercsán Bence. A magyar sportoló 42 km-en keresztül ezüstérmes pozícióban volt, ám a bírók 200 méterrel a cél előtt felmutatták neki a harmadik figyelmeztetést, így a 4 perces büntetőidő miatt a 6. helyen ért célba. A szakkomentátorok és maga a sportoló is értetlenkedve állt a döntés előtt. Ráadásul spotberkekben azt szokták mondani, hogy az utolsó métereken a bírók már nem szokták „kivenni” a versenyzőket az érmes pozíciókból.

A gyaloglás különben is egy különleges, ugyanakkor – a bírók közbelépése miatt – szubjektív sportág. Akik ritkán nézik a versenyeket, nehezen tudnak megbarátkozni a sportolók feltűnően furcsa testmozgásával. Ahogy az egyik szurkoló fogalmazott: a gyaloglás a sportvilág kacsacsőrű emlőse: mindenki tudja, hogy létezik, de senki sem érti, miért.

„Tudtam, hogy sok munkát beletettem a felkészülésbe, ami a mezőny elejére repíthet. A 42. kilométernél mondták, hogy időbüntetést kapok.

Emésztenem kell még, ami történt, dühítő. Az ezüstöt szerintem meg tudtam volna tartani, de ha nem, a bronzérem már akkor is simán meglett volna” – nyilatkozta Venyercsán Bence a verseny után.

A hétpróbázók versenyében is kitűnő eredmény született magyar szempontból: Kriszt Sarolta a nagyszerű 6. helyet szerezte meg, aki megdöntötte elődje, Krizsán Xénia U23-as csúcsát – mindössze 19 évesen. A 2014-es kontinensbajnokságtól kezdve mindig volt magyar a legjobb tízben, ez a sorozat most sem szakadt meg, és immár hat Eb-t számlál. Kriszt Saroltán kívül döntőbe verekedte magát Klekner Hanga rúdugrásban, Szenderffy Dániel pedig hármasugrásban.

És akkor ne feledkezzünk meg a meglepően jól teljesítő futóinkról sem. Kozák Luca (110 m gát, 5. hely) és Takács Boglárka (200m, 8. hely) mellett a 400 méteres síkfutásban két magyar is döntőbe került, amelyre az Eb-k történetében eddig soha nem volt példa. Ráadásul Molnár Attila csak picivel maradt le a bronzéremről, így a negyedik helyen végzett.

A magyar atlétika fejlődését mutatja az a tény is, hogy mind női, mind pedig férfi váltónk döntőbe tudott kerülni. Vagyis az atlétikai csapatnak van legalább négy-öt-hat hasonló szintű sportolója, aki az adott távon fel tudja venni a versenyt Európa legjobbjaival. A női 4x100-as váltó 52 év után szerepelt döntőben, és a pontszerző 6. helyen ért célba, a férfi 4x400-as váltó is döntős volt, a fiúk a kiváló ötödik helyet szerezték meg.

A magyar atlétikai csapat tehát az utóbbi évtizedek egyik legjobb eredményét érte el bebizonyítva, hogy a sportág folyamatos fejlődésben van.

Ezt mutatja az is, hogy a 28 ország közül, amely legalább egy érmet szerzett a kontinensviadalon, Magyarország az előkelő 12. helyen végzett – megelőzve olyan atlétikai nagyhatalmat, mint Franciaország vagy épp Lengyelország.

Az éremtáblázat elején kisebb meglepetésre az olaszok végeztek a britek, a németek és a hollandok előtt. Az Eb-ről különben nem hiányoztak a sztárok sem. Rajthoz állt többek között Gianfranco Tamberi, az olasz magasugró negyedik Eb-győzelmét szerezte zsinórban. Hasonlóan a norvég gátfutó, az olimpiai és világbajnok Karsten Warholm (400 m gát), valamint a szintén norvég Jakob Ingebrigtsen (5000 m). És persze nem hiányzott sokak kedvence, a svéd rúdugró, Armand Duplantis sem. A háromszoros világ- és kétszeres olimpiai bajnok kiválóság szintén negyedik Eb-aranyát zsebelte be zsinórban.

Összességében tehát elmondható, hogy a birminghami Európa-bajnokság nem csupán az érmek miatt lehet emlékezetes a magyar atlétika számára. A döntős szereplések, az országos és egyéni csúcsok mind ugyanabba az irányba mutatnak.

A magyar atlétika szélesebb alapokon nyugszik, mint korábban, és egyre több szakágban képes nemzetközi szinten is versenyképes sportolókat felvonultatni.

Halász Bence aranyérme természetesen megkoronázta a szereplést, de az Eb valódi üzenete ennél is fontosabb: a magyar atlétika fejlődése immár nem néhány kiemelkedő versenyző teljesítményétől függ. Egyre több fiatal kopogtat Európa ajtaján, a rutinos klasszisok pedig továbbra is képesek a legmagasabb szinten teljesíteni. Ha ez a tendencia folytatódik, jó okunk lehet arra számítani, hogy a birminghami sikerek nem egy korszak csúcspontját, hanem egy új, eredményes időszak kezdetét jelentik.