Sóból nincs hiány Parajdon, és úgy tűnik „vasgyúrókból” sincs, hiszen nagyszerű emlékversenyt szervezett a Székelyföldi Birkózó Akadémia, a korondi Lőrincz Márton Sportegyesülettel, a Magyar Birkózó Szövetséggel és a Kozma István Magyar Birkózó Akadémiával (KIMBA) közösen.

Az Alsósófalván világra jött Keresztes Lajos egyben parajdinak is számít, hiszen születése után nem sokkal a család Sóvidék központjába költözött. Nagyon fiatalon, mindössze 17 évesen tarisznyát vett a hátára és nekivágott a nagyvilágnak. Birkózónak állt és 1924-ben Párizsban ezüst-, 1928-ban Amszterdamban viszont olimpiai aranyérmes lett. Edzői pályafutása során éppen Kozma István volt a leghíresebb tanítványa, a kétszeres olimpiai bajnokról nevezték el a magyar birkózó akadémiát is.

Lőrincz Márton Korondon született, ő is fiatalon távozott Magyarországra, majd 1936-ban, Berlinben koronázták olimpiai bajnokká.

Vasgyúróból tehát nem volt és most sincs hiány Sóvidéken, de, mint bebizonyosodott, bizony Felvidéken és a Vajdaságban is élnek ügyes birkózók.

Merthogy az elmúlt hétvégén hatcsapatos tornát rendeztek a parajdi sóbányában, ahol a magyar U15-ös válogatott legények, Székelyföld két csapata és a már említett szlovákiai és szerbiai együttesek ellen léptek szőnyegre.

Fantasztikus kezdeményezés

A levegő nem csak azért volt ritka, mert a bányákban már ilyen szokott lenni, hanem a rengeteg néző is „elszívta” a sportolók elől.

A kezelésen, vagy csak egyszerű látogatáson résztvevő turisták ámulva nézték a fiatal sportolókat, egymásnak magyaráztak arról, hogy ők még ilyet nem láttak...

Nem látott hasonlót Lőrincz Tamás olimpiai bajnok sem, de Németh Szilárd a Magyar Birkózó Szövetség elnöke sem tudott hasonló kezdeményezésről. És az éppen a válogatott edzőjével konfliktusba került Bíró Krisztián is csillogó szemekkel figyelte az összecsapásokat.

Méltón emlékeztek a két sóvidéki birkózóbajnokra a sóbányában (videó)

Lőrincz Tamás a tokiói aranyérme után visszavonult, jelenleg a KIMBA szakmai igazgatójaként egyengeti a fiatalok útját, nagyon fontosnak tartja az akadémiai rendszert, de mivel ő is fiatalon került el otthonról és hasonló rendszerben nevelkedett, rengeteg „világi” tanáccsal is el tudja látni fiatal tanítványait.

„Valahogy nem talál a sóbánya kifejezés a birkózással, de fantasztikus ez a kezdeményezés.

– fogalmazott Lőrincz Tamás.

A szakemberek és maguk a sportolók is egyetértettek abban, hogy a bánya kissé hűvös, de ritkásabb és páradús levegője valahogy a magaslati edzőtáborokhoz hasonló körülményeket testesít meg.

Németh Szilárd szerint a versenyzők 120 százalékban jobban tudnak teljesíteni ilyen körülmények között.

A magyar szakszövetség vezetője is elsőre hitetlenül fogadta a „bányaverseny” ötletét, de a helyszínen már nagyon örült az eseménynek, sőt már a második kiadás szervezése is felmerült.

„Mi egy birkózó család vagyunk, a Kárpát hazához tartozunk. A Nemzetstratégiai Intézettel közösen zajló „Egy szőnyegen, egy nyelven” programunk pedig nagyon jó szakmai és más kapcsolatokat eredményez. Mert bennünket a magyar nyelv tart össze” – mutatott rá Németh Szilárd.

Éppen ezt az összetartozást hivatott megerősíteni az emlékverseny, ahol az anyaországi versenyzők sorolták, hogy román, szlovák és szerb birkózókkal csaptak össze... De hamar tudatosult bennük, hogy mindegyikük magyar. Egy szőnyegen, egy nyelven...

Fiatal birkózók – türelmetlenek

Mindegyikük olimpiai bajnok szeretne lenni. A szőnyegre lépő fiatalok rengeteg munkát fektetnek bele a birkózásba. Sajnos nem mindegyikük éri meg a felnőtt kort a szőnyeg mellett, nagyon sok más befolyásoló tényező ragadja el akár az ígéretes tehetségeket is.

„Nekem 28 évembe került, hogy olimpiai bajnok legyek, négyszer indultam az ötkarikás játékokon. Úgy vagyok vele, hogy valószínű az olimpia már megunt engem és nekem „lökte” az aranyat” – mondta nevetve Lőrincz Tamás olimpiai bajnok, aki viszont figyelmeztette a fiatalokat, hogy ez az U15-ös korosztály az egyik nagy vízválasztó a sportolói karrierjükben.

„Kit a tanulás, kit a haverek, kit a barátnők „csalnak” el a szőnyeg mellől” – mondta a tokiói olimpiai bajnok, aki tisztán látja, hogy a modern világban szinte mindenkinek azonnal megvan mindene, de hát az olimpiai címért igencsak hosszú az út.

– jegyezte meg.

Németh Szilárd MBSZ-elnök beszélt a Nemzetközi Birkózó Szövetség azon kezdeményezéséről is, amellyel igyekeznek korlátozni a mértéktelen honosítást. Nagyon sok, túl sok ország színeiben versenyeznek exszovjet tagköztársaságokból származó birkózók, ami egyáltalán nem tesz jót a sportágnak, ezért idéntől évente legfennebb két honosított sportolója lehet egy országnak.

„Mindenkinek jó lesz így, mert végre ismét nemzetek fognak egymás ellen versenyezni és nem a honosított sportolókkal felálló országok” – jelentette ki.

Ennek a honosítási hullámnak esett áldozatául tavaly Bíró Krisztián serdülő világbajnoki és U23-as Európa-bajnoki ezüstérmes marosvásárhelyi birkózó is. A parajdi sóbányában megrendezett versenyre is tiszteletét tette, éppen a Diszkriminációellenes Tanács határozatára vár a válogatottbeli edzőjének magyarellenes magatartása miatt.

Krisztián is nagyon élvezte a versenyt és még azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy ha a követelményeknek eleget tudna tenni, akár egy országos bajnokságot is meg lehessen rendezni.

Biró Krisztián: ha változás lesz, visszatérnék a birkózóválogatotthoz

Süle László a KIMBA-t vezető alapítvány kurátora is nagyon örül a parajdi versenynek, hiszen ő sokat járt kezelésre is Székelyföld egyik látványosságába. Szerinte is nagyon fontos, hogy a sporton keresztül is erősítsük a nemzeti összetartozást.

„Nagyon fontos, hogy egy olyan – államilag elismert – birkózó akadémiai testvér központ létesüljön Székelyföldön, ahol újabb Lőrincz Mártonokat, vagy Keresztes Lajosokat tudnak kinevelni. Jelenleg Incze Kriszta révén van székelyföldi birkózó olimpikon, de az utánpótlásra lehet alapozni” – nyilatkozta Süle László.

Egy dobogó, két szőnyeg, pár televízió az időmérésnek és a pontszámok kivetítéséhez. „Sok minden nem szükséges egy birkózóverseny megszervezéséhez, ám a játékfelület kivitelezése sokkal nagyobb erőfeszítésbe került” – ezt már Albert Mátyás, a Székelyföldi Birkózó Akadémia elnöke mondja, hiszen a berendezést, a verseny helyszínéül szolgáló pódium kiegyenesítését, felszerelését kizárólag a bánya látogatási idején kívül tudták kivitelezni.

„Sokszor éjszakába nyúltak a munkálatok, de látva a sok gyereket, a sok nézőt, azt mondhatom, megérte”.

Ha minden jól alakul, a fiúk – és miért ne, a lányok is – egy év múlva ismét a bányába mennek.

Birkózni.