Volt egyszer egy Csíkszeredai Síegylet

Hargitafürdőre tartunk, ahol jó pár hete havazott már, ezt követően mínusz fokok voltak, de egyetlen lesiklásra alkalmas sípályát sem indítottak el december közepéig. Lehetőség lett volna, de senki sem indította be a hóágyúkat.

Ezekkel, és hasonló kérdésekkel állították meg az újságírót a településen. Panaszkodtak a panziótulajdonosok, panaszkodtak a turisták, panaszkodtak az edzők, panaszkodtak a szülők.

„A sípályák magántulajdonban vannak, ezért az üzemeltetők maguk döntik el, hogy érdemes vagy sem sípályákat működtetni decemberben” – válaszoltam.

Szombaton a Miklós-sípálya tetején álló kopjafánál az egykori Csíkszeredai Síegylet elhunyt tagjaira emlékeztek. A megemlékezésen Fekete Gyula testnevelő tanár, a Csíkszeredai Síegylet elnöke mondott beszédet. Az alábbiakban ebből részleteket közölünk.

„Itt, a Miklós-pálya tetején emlékezni gyűltünk össze. Megemlékezünk a Csíkszeredai Síegylet megalakulásának harmincadik évfordulójára, valamint az elhunyt egylettagokról – itt a kopjafánál, amit 15 évvel ezelőtt állítottunk fel az emlékükre.

Harminc esztendő az ember és egy sportszervezet életében hosszú időszak, sok minden történt ez alatt.

1993 nyarán Fitódban, Szabó Tibor barátommal, a nagy kőrisfa árnyékában született meg a gondolat, hogy alapítsuk meg a Csíkszeredai Síegyletet. Ezt követően, egy lelkes, a sísportot szerető kis csapat (vagy 25-en), a csíkszeredai József Attila Általános Iskola dísztermében, az alakuló gyűlésen megfogalmaztuk a cselekvési programunkat, majd következett a törvényszéki bejegyzés és a munka – a közösség és a sísport érdekében.

Cicerót szabadon idézve Salus publica suprema lex, vagyis a közérdek a legfőbb érdek – fogalmaztuk meg céljaink között. Célul tűztük ki a vidék lakosainak a bevonását a szabadidősport-rendezvényekbe, hivatalos versenyek szervezését, síbírók képzését, sítanfolyamok szervezését, valamint megépítettük a Tündér-sípályát.

A Csíkszeredai Síegylet a sísportot szerető, a természetet tisztelő önkéntes emberekből állt össze, ahogy Péter Árpád barátom szokta mondani „csendes órabérben” végeztük dolgunkat. (…)

Tevékenységünk szorosan ehhez a helyhez kötődött, a síházhoz, a Miklós-pályához, és az aljában található sífutó pályához.

A síház, a Miklós-pálya és a felvonó a síegylet életében egy új korszakot nyitott, és az évek során nem volt más nehézsége az egyletnek –

csak a hó hulljon az égből, és akkor minden évben sor kerülhetett a beütemezett síversenyekre, amelyekről tudósítottak a korabeli helyi újságok: Márkos András Emlékverseny, Péter Ferenc Emlékverseny, Szabó Csaba Emlékverseny, az Erdélyi Magyar Iskolák Téli Találkozója, családi síversenyek, Szabadidő Sítalpakon, veterán síversenyek, Hargita Kupa, Riehen kupa stb.

A Miklós pálya létrehozásában olyan emberek buzgólkodtak, akiknek neve már emlékversenyek megszervezésére köteleznek. A síegylet születésnapjára emlékezünk (…)

Dicséret illesse a síbírói testület minden tagját, akik nagyon sok helyi, megyei, országos és nemzetközi síversenyen bizonyítottak a 30 év alatt.

Megemlékezünk az elhunyt síegylet-tagokról, sízőkről, síbírókról, akiknek emléküket a fehér hó, a hó tisztasága felidézi sokunk szemében, itt fenn a Hargitán.
Az elhunyt síegylet-tagokra emlékezünk: Becze Béla, Becze Tibor, Bónis Ferenc, Both Sándor, Bara László, Gáll Árpád, Kopacz István, Martini Tibor, Pál Csaba, Péter Ferenc, Rigó István, Sprencz Ferenc, Sipos Ilona, Sipos András, Xántus László.

Üresen áll a csúcson a síház, az az épület, amelyet harminc évvel ezelőtt lelkes, a sísportot szerető emberek megálmodtak és a Csíkszeredai Síegyletnek mentették el.

A mai konjunktúra karmai között, a mindenféle önzés és érdek hegyvonulatára valahogy, tisztességből is, meg kellett volna hagyni a síházat és néhány köves négyzetmétert itt a rengetegben, és jó lett volna hogyha hagyták volna a Csíkszeredai Síegyletet, hogy folytassa mindazt, amit Péter Feri bácsiék megálmodtak. Sajnos, nem így történt.”

A Csíkszeredai Síegylet 1993 és 2014 között működött. „A törvényszéki ítélet szerint nem végeztünk közhasznú tevékenységet, ezért elvették tőlünk a sípálya használati jogát és a síházat” – emelte ki kérdésünkre Fekete Gyula.