Verejték nélkül nincs minőségi sport – interjú Márton Simonnal
– Készített mérleget, hány évet szolgált a csíkszeredai sportiskolánál?
– Összeszámoltam: sportolóként, edzőként és vezetőként összesen 53 évet. 1972-től voltam sportiskolás, előbb versenyzőként, majd edzőként és vezetőként 2025-ig.
– Mire, kikre a legbüszkébb?
– Elsősorban arra, hogy sok száz gyerek ment át a kezem alatt, és mindenkire büszke vagyok. Szerintem mindenki nyert valamit a közös munkából. Többen olimpikonok lettek, téli olimpiákon, világkupákon vettek részt felnőtt és ifjúsági szinten. Volt egy olyan álmom, hogy egyszer a világkupán mind az én tanítványaim induljanak. A váltóban háromig főig eljutottam – a negyedikkel már nem tudtam kiegészíteni, de talán az is sikerülhetett volna…
– A sporteredmények mellett a sportbázisok fejlesztése is a nevéhez fűződik. Hogyan sikerült mindezt megvalósítani?
– Én mindig a felső határokat céloztam meg, nemcsak az eredmények, hanem a körülmények terén is. Azt szerettem volna, hogy Csíkszeredában legyenek megfelelő feltételek a sportolóknak: szállás, erőtermek, tanári irodák, edzői háttér. Hargitafürdőhöz különösen kötődöm, ott nőttem fel sportolóként. Ott sikerült kialakítani a sportiskola saját épületeit, étkezdével, lőtérrel és biatlonpályával.
– Milyenek voltak a kezdetek?
– A mi időnkben reggel a bányászbusszal mentünk ki fél hatkor Hargitafürdőre, megvártuk, hogy virradjon, megtapostuk a pályát, edzettünk, majd délután újra edzettünk, aztán a busszal haza. Nehéz volt, de megvolt a maga szépsége. Amit csináltam, azt mindig szerettem. Gyorsan elrepült az idő, de ez az élet rendje.
A nyugdíjas évekre is felkészültem – van családom, unokáim, és természetesen Hargitán is lesz mivel foglalkoznom. Gyerekkoromból egy emlék különösen megmaradt: kezdő sportolóként egy Puișor csokoládé volt a jutalmam edzés után. Ha nem kaptam, nem is edzettem! (nevet). De szép idők voltak.
– Hogyan kezdődött a sportpályafutása? Farkaslakán nem volt hagyománya a biatlonnak?
– Dolgozó, kétkezi munkás szülők gyereke vagyok. Nem volt könnyű előteremteni azt a néhány száz lejt, amivel támogatták a sportolásomat, de mindig maximálisan mögöttem álltak. Én pedig próbáltam meghálálni: eredménnyel, munkával.
Visszatérve a sportra: több mint 25 évet dolgoztam az olimpiai válogatottnál, előtte az ifjúsági csapatnál. Most a Román Sí- és Biatlonszövetség alelnökeként tevékenykedem, mert nem tudok teljesen elszakadni a sporttól. Iskolaigazgatóként is mindig igyekeztem jó hangulatot teremteni – mert hangulat nélkül nincs eredmény.
– Mindig nyíltan vállalta a véleményét, ha ez sokaknak nem is tetszett.
– Igen, soha nem hallgattam, ha valamit másképp gondoltam. Próbáltam a „csirkéket” védeni, mint egy kotló, mert nálunk, a sífutásban és a biatlonban, nagy volt a konkurencia. Mindenki meg akart verni minket – a székelyeket, a magyarokat –, mi pedig őket. Egészséges rivalizálás volt, és ez jót tett a romániai sportnak is.
– A sport révén bejárta a világot. Mely élmények maradtak meg leginkább?
– Több mint 25 felnőtt világbajnokságon és közel 350 világkupán vettem részt. Romániának az ifjúsági olimpiákon eddig négy érme van biatlonban – ők mind tanítványaim voltak. Volt Európa-bajnokunk és világbajnokunk is, sokan megfordultak a kezem alatt. Tófalvi Éva volt eredmények szempontjából a zászlóvivő, akivel hat olimpián vettünk részt. De ott van Szőcs Emőke, aki ma a Nemzetközi Biatlonszövetség (IBU) vezetőségében dolgozik – mindenkire büszke vagyok. Nem tudnék egyetlen helyet kiemelni: jártunk Európában, Ázsiában, Észak-Amerikában. Talán Kamcsatka és Ulánbátor volt a legkülönlegesebb.
– Hogyan látja ma a csíkszeredai sport helyzetét?
– Mindenki dolgozik, bár nem mindennel értek egyet. Ez már nem az én generációm, de örülök, hogy sok gyerek sportol – korcsolya- és úszóiskola, sok minden van. Egy ekkora városban nem lehet minden sportágban csúcsot dönteni, de a lényeg, hogy mozogjanak a gyerekek.
– Gyakran látni önt hokimeccsen vagy futballmeccsen is.
– Nagyon örülök, hogy a foci feljutott az élvonalba, olyat sosem gondoltam volna. A hokit kicsit sajnálom: nem örülök annak, hogy Csíkszereda háttérbe szorult a nemzetközi hokiélet vagy az épült jégcsarnokok szempontjából, és Gyergyóremetére vagy Sepsiszentgyörgyre, illetve Brassóba kell utazni.
– Mit üzen az utódoknak, fiatal edzőknek?
– A Csíkszeredai ISK-nál minden szakosztályban próbáltam fiatalítani, átadni, amit tudtam. Csak azt tudom mondani: fel a fejjel! Voltak nehezebb idők is, de a munka mindig meghozza az eredményét.
Elege lett a mellőzésből, felrúgta szerződését a Sepsi OSK volt alapembere
Idén még egyáltalán nem játszott török csapatánál Marius Ștefănescu, aki még a keretbe sem került be a Konyaspornál. A Sepsi OSK volt alapembere emiatt úgy döntött, hogy egyoldalúan felmondja a szerződését.
Mutatjuk, mikor kezdődnek az Erste Liga negyeddöntői
A jégkorong Erste Liga hivatalos oldalán megjelentek a rájátszás hivatalos időpontjai, a negyeddöntő március 10-én kezdődik. A Gyergyói Hoki Klub és a Csíkszeredai Sportklub már a legjobb nyolc között egymásnak feszül.
Május eleji robbantások a parajdi sóbánya felszínén: a Salrom tisztázta a történteket
„Lazító robbantásokat” végzett az Országos Sóipari Társaság tavaly májusban a parajdi sóbánya felszíni sórétegében, amikor új medret próbáltak kialakítani a megnövekedett hozamú Korond-patak elterelésére. A robbanások lehetséges hatásáról érdeklődtünk.
„Nézzen a szemembe!” Felcsaptak az indulatok az Országgyűlésben a külhoni magyarok szavazata kapcsán
A Demokratikus Koalíció (DK) az Országgyűlés tavaszi ülésszakának első napján is folytatta a külhoni magyarok szavazata kapcsán megkezdett uszítást. Zsigmond Barna Pál válaszában leszögezte: aki a nemzet ellen fordul, „a történelem szemétdombjára kerül”.
„Vagy a régi bánya indul újra, vagy újat nyitunk”. Parajd polgármestere a katasztrófa sújtotta település jövőjéről
Új árvízvédelmi rendszert építtet a román kormány 332 millió lejes beruházással a Korond-patakon, amely alapvetően befolyásolhatja Parajd jövőjét. Nyágrus Lászlót, Parajd polgármesterét kérdeztük a beruházás részleteiről és az új bánya lehetőségéről.
Valós riport a nagyváradi premontrei apát elhalasztott kilakoltatásáról
Fejes Rudolf Anzelm és hívei hosszú időn át farkasszemet néztek a végrehajtóval, a patthelyzetet végül a polgármesteri hivatal oldotta fel, ideiglenesen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
