Verejték nélkül nincs minőségi sport – interjú Márton Simonnal
– Készített mérleget, hány évet szolgált a csíkszeredai sportiskolánál?
– Összeszámoltam: sportolóként, edzőként és vezetőként összesen 53 évet. 1972-től voltam sportiskolás, előbb versenyzőként, majd edzőként és vezetőként 2025-ig.
– Mire, kikre a legbüszkébb?
– Elsősorban arra, hogy sok száz gyerek ment át a kezem alatt, és mindenkire büszke vagyok. Szerintem mindenki nyert valamit a közös munkából. Többen olimpikonok lettek, téli olimpiákon, világkupákon vettek részt felnőtt és ifjúsági szinten. Volt egy olyan álmom, hogy egyszer a világkupán mind az én tanítványaim induljanak. A váltóban háromig főig eljutottam – a negyedikkel már nem tudtam kiegészíteni, de talán az is sikerülhetett volna…
– A sporteredmények mellett a sportbázisok fejlesztése is a nevéhez fűződik. Hogyan sikerült mindezt megvalósítani?
– Én mindig a felső határokat céloztam meg, nemcsak az eredmények, hanem a körülmények terén is. Azt szerettem volna, hogy Csíkszeredában legyenek megfelelő feltételek a sportolóknak: szállás, erőtermek, tanári irodák, edzői háttér. Hargitafürdőhöz különösen kötődöm, ott nőttem fel sportolóként. Ott sikerült kialakítani a sportiskola saját épületeit, étkezdével, lőtérrel és biatlonpályával.
– Milyenek voltak a kezdetek?
– A mi időnkben reggel a bányászbusszal mentünk ki fél hatkor Hargitafürdőre, megvártuk, hogy virradjon, megtapostuk a pályát, edzettünk, majd délután újra edzettünk, aztán a busszal haza. Nehéz volt, de megvolt a maga szépsége. Amit csináltam, azt mindig szerettem. Gyorsan elrepült az idő, de ez az élet rendje.
A nyugdíjas évekre is felkészültem – van családom, unokáim, és természetesen Hargitán is lesz mivel foglalkoznom. Gyerekkoromból egy emlék különösen megmaradt: kezdő sportolóként egy Puișor csokoládé volt a jutalmam edzés után. Ha nem kaptam, nem is edzettem! (nevet). De szép idők voltak.
– Hogyan kezdődött a sportpályafutása? Farkaslakán nem volt hagyománya a biatlonnak?
– Dolgozó, kétkezi munkás szülők gyereke vagyok. Nem volt könnyű előteremteni azt a néhány száz lejt, amivel támogatták a sportolásomat, de mindig maximálisan mögöttem álltak. Én pedig próbáltam meghálálni: eredménnyel, munkával.
Visszatérve a sportra: több mint 25 évet dolgoztam az olimpiai válogatottnál, előtte az ifjúsági csapatnál. Most a Román Sí- és Biatlonszövetség alelnökeként tevékenykedem, mert nem tudok teljesen elszakadni a sporttól. Iskolaigazgatóként is mindig igyekeztem jó hangulatot teremteni – mert hangulat nélkül nincs eredmény.
– Mindig nyíltan vállalta a véleményét, ha ez sokaknak nem is tetszett.
– Igen, soha nem hallgattam, ha valamit másképp gondoltam. Próbáltam a „csirkéket” védeni, mint egy kotló, mert nálunk, a sífutásban és a biatlonban, nagy volt a konkurencia. Mindenki meg akart verni minket – a székelyeket, a magyarokat –, mi pedig őket. Egészséges rivalizálás volt, és ez jót tett a romániai sportnak is.
– A sport révén bejárta a világot. Mely élmények maradtak meg leginkább?
– Több mint 25 felnőtt világbajnokságon és közel 350 világkupán vettem részt. Romániának az ifjúsági olimpiákon eddig négy érme van biatlonban – ők mind tanítványaim voltak. Volt Európa-bajnokunk és világbajnokunk is, sokan megfordultak a kezem alatt. Tófalvi Éva volt eredmények szempontjából a zászlóvivő, akivel hat olimpián vettünk részt. De ott van Szőcs Emőke, aki ma a Nemzetközi Biatlonszövetség (IBU) vezetőségében dolgozik – mindenkire büszke vagyok. Nem tudnék egyetlen helyet kiemelni: jártunk Európában, Ázsiában, Észak-Amerikában. Talán Kamcsatka és Ulánbátor volt a legkülönlegesebb.
– Hogyan látja ma a csíkszeredai sport helyzetét?
– Mindenki dolgozik, bár nem mindennel értek egyet. Ez már nem az én generációm, de örülök, hogy sok gyerek sportol – korcsolya- és úszóiskola, sok minden van. Egy ekkora városban nem lehet minden sportágban csúcsot dönteni, de a lényeg, hogy mozogjanak a gyerekek.
– Gyakran látni önt hokimeccsen vagy futballmeccsen is.
– Nagyon örülök, hogy a foci feljutott az élvonalba, olyat sosem gondoltam volna. A hokit kicsit sajnálom: nem örülök annak, hogy Csíkszereda háttérbe szorult a nemzetközi hokiélet vagy az épült jégcsarnokok szempontjából, és Gyergyóremetére vagy Sepsiszentgyörgyre, illetve Brassóba kell utazni.
– Mit üzen az utódoknak, fiatal edzőknek?
– A Csíkszeredai ISK-nál minden szakosztályban próbáltam fiatalítani, átadni, amit tudtam. Csak azt tudom mondani: fel a fejjel! Voltak nehezebb idők is, de a munka mindig meghozza az eredményét.
Mi lesz veled, székely foci? Szondy és Diószegi tiszta vizet öntött a pohárba
A magyarországi politikai fordulat hírére a Sepsi OSK és FK Csíkszereda vezetői tiszta vizet öntöttek a pohárba klubjaik jövőjét illetően. A klubvezetők a stabilitásra hivatkozva igyekeznek megnyugtatni a szurkolókat.
Elrajtol a kézdivásárhelyi hokivébé – vasárnap a tévében
Mindhárom párharcot élőben lehet követni a képernyőn a Kézdivásárhelyen kezdődő U18-as divízió II/A jégkorong-világbajnokság nyitónapján, a házigazda Románia az esti programban Nagy-Britannia ellen játszik.
Így oszlottak meg a külhoni magyarok levélszavazatai a pártok között
Közzétette a levélszavazatok pártonkénti megoszlását a Nemzeti Választási Iroda: a magyar országgyűlési választáson összesen 256 233 érvényes levélszavazatot adtak le.
Nagyváradi premontrei-ügy: mise közben érkezett a végrehajtó, drámai órák a templomban
Kedden reggel pontban kilenc órakor megérkezett a végrehajtó a nagyváradi premontrei templomhoz, ahol a Fejes Rudolf Anzelm apáttal szolidarizáló hívek fogadták. Ez sem akadályozta meg abban, hogy mise közben, csendőrök kíséretében behatoljon a templomba.
„Nem kell hamut szórnom a fejemre”. Kelemen Hunor a Tisza és az RMDSZ viszonyáról, a magyar–magyar kapcsolatokról
Meg kell várni, hogy mi a viszonya az új magyar kormánynak a határon túli magyarokhoz, milyen nemzetpolitikája van, nekünk ahhoz kell viszonyulnunk – jelentette ki a Krónikának Kelemen Hunor.
Felejtsük már el a 18. századi erdélyi románok totális elnyomásának mítoszát
Az áldozatszerepet felnagyító narratíva elfedi azt a tényt, hogy a román társadalom nem monokróm jobbágytömeg volt, hanem egy dinamikusan rétegződő, felemelkedő közösség. MCC történész-kerekasztal 5.0.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
