Hatalmas sikereket, óriási bukásokat, örömkönnyeket, bánattól, kudarctól, csalódástól hóba dugott fejeket, eltakart arcokat. A 2900 sportoló közül csak 16 sportág 116 szakági képviselője örülhetett az érmeknek. Igaz csapatsportokban – jégkorong, curling, váltók – többüknek is a nyakába akasztották a medálokat, de a többiek „üres” kézzel mehettek haza.

Azért tettem idézőjelbe, mert mindenki, még a teljesítményük miatt csalódott sportolók is valamit magukkal vihettek Milánó, Cortina d’Ampezzo, Bormio, Antholz/Anterselva, Predazzo, Livigno, Teseroból. A sport ünnepét, az olaszok vendégszeretetét, a játékok ünnepét.

Az eddigi legtisztább világversenyen jártam, és itt nem – csak a köztisztaságra gondoltam, hanem a szervezésre, szurkolásra, bulikra, sportemberi magasságokra.

A középpontban természetesen maguk a sportolók álltak, de maguk a nézők is együtt élhettek az ötkarikával. A játékok részeseivé váltak, a legtöbb helyen alig pár méter választotta el őket a hőseiktől, a kiválóan teljesítő sportolóktól, edzőktől.

Fotó: Jeanchristophe Bott/EPA/Agerpres

A hangulat, mely végig belengte a 25. téli olimpiát mindenhol a legmagasabb pontokat érintette. A versenyek után együtt ünnepelt a győztes a „legyőzöttel”, a szülő a gyerekével, az európai szurkoló az amerikaival és az ázsiaival, vagy éppen afrikaival vagy óceániaival. A szó legnemesebb értelmében minendi jött, látott és győzött. Ki éremmel, ki tapasztalattal térhetett haza.

Voltak abszolút sztárok, mint a 6-ból 6 aranyat bezsebelő norvég sífutó, Johannes Høsflot Klæbo, aki immár 11 olimpiai aranynál jár,

vagy az amerikai alpesi síző Michaela Shiffrin, vagy az első alkalommal megszervezett 50 km-es női sífutás olimpiai aranyérmese, a svéd Ebba Andersson, aki nagyot bukott a csapatversenyben, emiatt szállt el a svédek aranyérme.

Fotó: Andrea Solero/EPA/Agerpres

Három-három aranyéremmel zárta a játékokat a francia Julia Simon, és Quentin Fillot Maillet sílövő, előbbi egy ezüstöt, utóbbi egy bronzot is hozzátett a gyűjteményéhez. Fillon Maillet-hez hasonló gyűjteménnyel zárt a holland rövidpályás gyorskorcsolyázó Jens van T’Wout és „csak” három legfényesebb medál jutott a svájci alpesi sízőnek, Franjo von Allmennnek valamint a norvég Jens Luraas Oftebronak északi összetettben (síugrás+sífutás).

Mindössze egy érmet szerzett a brazil színekben indult Lucas Pinheiro Braathen, de micsoda érmet! Óriásműlesiklásban első lett, nemcsak Brazília, hanem az egész dél-amerikai kontinens első téli olimpiai aranyérmét szerezve!

Talán a legcsalódottab az egész olimpián a norvég Sturla Holm Lagreid lehetett, aki sílövészetben ötször is felállhatott a dobogóra, de ezek közül egyszer sem annak legtetejére: 3 ezüst és 2 bronzéremmel fejezte be a megméretést.

Fotó: Román Olimpiai és Sportbizottság (COSR)

De ott voltak az olaszok is: a súlyos térdsérüléséből felépült és 2 aranyat szerző olasz Frederica Brignone alpesi síző, a szintén két arannyal záró Francesca Lollobrigida gyorskorcsolyázó, vagy Arianna Fontana rövidpályás gyorskorcsolyázó, aki 14. érmét nyerte Milánóban, 1 arany és két ezüst leosztásban és aki sorozatban hatodik olimpiáján is nyert érmet, ami egyedülálló a nők körében.

Véget értek az olimpiai játékok, folytatás négy év múlva a francia Alpokban

Arianna Fontanaval valószínű már nem találkozunk a 2030-as olimpián, mint ahogy több nagy sztár nevével sem, például a németek bobosával, Johannes Lochnerrel sem, aki két olimpiai bajnoki címmel búcsúzott a sportágától. De ott vannak az idősebb korosztályhoz tartozó NHL-es jégkorongozók, mint például a 38 esztendős Sidney Crosby, aki a csehek elleni negyeddöntőben elszenvedett sérülés miatt már nem tudott segíteni csapatán sem az elődöntőben, sem a hosszabbításban az amerikaiak ellen elveszített döntőben. A lista jóval hosszabb, hiszen szinte minden sportágban találhatunk olyan neveket, akiket valószínű már nem láthatunk sportolókként az ötkarikás játékokon.

Fotó: Nemzeti Sport/ MVLSZ

És még ott vannak a legnagyobb csalódások: Lindsey Vonn és Ilja Malinyin, mindkettő saját sportága legnagyobb esélyese volt.

Vonn azonban már az olimpia előtt egy héttel megsérült, keresztszalag szakadást szenvedett, de mégis vállalta az indulást – más kérdés, hogy sokan feszegették, vajon ez volt-e a leglogikusabb lépése? A lesiklás világkupa listavezetője azonban nem emiatt a sérülés miatt esett el a versenyén, hanem nagy igyekezetében a karja beleakadt egy kapuba és a bukása következtében nagyon súlyos lábtörést szenvedett. Azóta már haza került Amerikába, a hatodik műtétjén is túl van.

A szintén amerikai színekben versenyző műkorcsolyázó abszolút favoritként érkezett Milánóba, megnyerte a csapatversenyt és a rövidprogramja után több, mint 5 ponttal vezetett a japán Kagiyama előtt. Aztán a kűrben jött a dráma, nem tudta elviselni a terhet, elesett és csak a 15. pontszámot kapta, amivel végül a nyolcadik helyen zárt. A győztes pedig az ötödikről előrelépett kazah népi hős Mikhail Shajdorov lett.

Fotó: Agerpres

Ami bennünket illet

A magyar küldöttségnek megszakadt az éremsorozata, Pjongcsang és Peking után egyetlen sportoló sem tudta meglépni ezt a szintet, bár a műkorcsolyázóknál a Pavlova Maria, Szviatcsenko Alekszej páros talán megérdemelte volna a bronzérmet, de negyedikként zárt.

Rajtuk kívül a gyorskorcsolyázókban reménykedtünk, Kim Min-Szeok nagypályán 1500 méteren elért hetedik helye, illetve a rövidpályás férfi váltó B döntős szereplése és összesítettben 8. helye volt még említésre méltó. A többiek jöttek, láttak és megküzdöttek a helyezéseikért.

A román küldöttség legjobb eredménye a férfi kettes bobhoz köthető, Mihai Tentea egészen a szenzációs ötödik helyig kormányozta csúszó eszközét és Iordache Georget, azonban négyesben már csak a 17. hely jutott nekik.

Fotó: https://www.facebook.com/olympicromania

Női kettes szánkóban egy 9. hely 11-ből, csapatváltóban 9. a 9-ből – szám szerint ezek voltak még a jobbacska eredmények, de Julia Sauter műkorcsolyázó 17. helye talán többet ér... A Németországban született sportoló 9 román bajnoki címet és egy ezüstöt nyert pályafutása során, a román állampolgárságot tavaly októberben kapta meg. Élete első és talán utolsó olimpiáján a rövid program után a 16. helyen állt, így bemutathatta a kűrjét, ahol egy helyet visszacsúszva a 17. lett. Ami talán a legfontosabb, őrajta látszott szinte a legjobban, hogy minden pillanatát élvezi az olimpiának, bár nem volt a legerősebb a gyakorlata, de azért azt becsülettel, tiszta szívből bemutatta és tudott örülni a kapott pontszámainak. Miatta sokan fognak még elkezdeni „műkorizni”.

És akik tényleg a mieink

Talán velük kellett volna kezdenem, de biztos vagyok benne, hogy nem haragudnak meg. Mandel Kata, Bartalis Henrietta, Kinda Géza és Reisz Zoltán.

A mi kis székely csapatunk, akik feltették Romániát az olimpiai snowboard térképére.

Teljesítményükkel feltették Romániát a snowboard térképére a székelyföldi hódeszkások

A fiatal hódeszkásaink szenzációt keltettek azzal, hogy bejutottak az olimpiai 32-es listára. Egy olyan sportágban, ahol Kinda Géza révén már volt egy pályanyitónk, de ő amolyan nem hivatalos versenyzőként volt jelen 2018-ban Pjongcsangban.

Az ő és a Reisz Zoltán szakértelmének köszönhetően a két székely „csaj” megmutathatta magát ország-világ előtt.

Fotó: Román Olimpiai Bizottság (COSR)

Számomra az olimpia legkedvesebb pillanata az volt, amikor Kata megkérte az M4 Sport riportereit, hogy megvárhassa Heni ereszkedését és nem csak végig szurkolta a csúszását, hanem egy hatalmas öleléssel várta az interjús vegyes zónában.

Péntek volt és 13-a, Kata a 24., Heni a 31. helyen végeztek, de örömük sokkal nagyobb volt a helyezésüknél.

Mindkettejük családja együtt ünnepelt, közösen örültünk a lányok sikerének, hiszen mindenképpen ez még csak a kezdet.

A maguk 19, illetve 21 évükkel még legalább két olimpia benne van a lábukban. Csak kitartás, sok-sok munka és támogatás szükséges. A szaktudás már adott, a tapasztalat pedig csak gyűl.

Mielőtt a milánói-cortinai olimpiai láng füstje teljesen elszállna, hadd említsük meg Szőcs Emőke és Imre Emil nevét is. Előbbi egy kis csíki faluból a Nemzetközi Biatlon Szövetség egyik versenyfelügyelője lett, ő vigyázott a vaxolás tisztaságára, míg utóbbi a nagypályás magyar Kim Min Szeok illetve a kazahsztáni rövidpályás csapat korcsolyáiért felelő szakemberként volt jelen az ötkarikás játékokon.

Büszkeségünk határtalan, mint ahogy az olimpiai eszme is: gyorsabban, magasabbra, erősebben – együtt.