Imre Emil: a klubok, a szülők és a szponzorok tartják lélegeztetőgépen a korcsolyasportokat
Az 1990-es változások utáni években több székelyföldi és romániai korcsolyázó is ott volt a téli olimpiákon. 1992-ben Albertville-ben Baló Zsolt szerepelt, aki 1994-ben Lillehammerben is rajthoz állt, csakúgy, mint Horváth Dezső. 1998-ban Naganóban Horváth Dezső indult, míg 2002-ben Salt Lake Cityben Gheorghe Chiper műkorcsolyázó, Jakab Andrea nagypályás gyorskorcsolyázó és Kristó Katalin rövidpályás gyorskorcsolyázó.
A 2006-os torinói játékokon Kristó Katalin short trackben, Gheorghe Chiper műkorcsolyában versenyzett, 2010-ben Vancouverben Kristó Katalin rövidpályán, Kelemen Zoltán pedig műkorcsolyában lépett jégre. 2014-ben Szocsiban Kelemen Zoltán műkorcsolyázó képviselte Székelyföldet a téli ötkarikás játékokon.
Az ezt követő három olimpián – 2018-ban Pjongcsangban, 2022-ben Pekingben és 2026-ban Milánó–Cortinában – már nem volt székelyföldi korcsolyázó a mezőnyben.
A romániai gyorskorcsolyasport elmúlt 36 évének legkiemelkedőbb eredménye a csíkszeredai Imre Emil nevéhez fűződik, aki a 2013-as Ifjúsági Olimpiai Európai Fesztiválon (EYOF/FOTE) arany- és ezüstérmet szerzett Romániának. A sportember jelenleg külföldön dolgozik, a magyar és a kazah válogatott technikusaként vett részt a milánói-cortinai olimpián, de figyelemmel kíséri a romániai korcsolyasport alakulását.
– Véleménye szerint van jövője a romániai korcsolyasportnak?
– Tapasztaltam a 2013 előtti gyorskorcsolyasport helyzetét Csíkszeredában és az egész országban. Volt előttem egy nagyon jó generáció. Arra gondolok, hogy a Román Gyorskorcsolya-szövetség stabil lábakon állt, biztosította a sportolók és a szakemberek számára az edzéseket, a felkészülést, az edzőtáborokat és a versenyeztetést. Ez 2013-ban megszűnt.
A 2013-at követő EYOF-on Szász Attila és társai megpróbálták Törökországban, Erzurumban a legjobbat kihozni a helyzetből. Ott adódott egy kis lehetőség, amelyet az olimpiai bizottság biztosított, de ez nem volt elég. Hiába vártunk el csúcsteljesítményt Szász Attilától és társaitól, illetve a szakedzőktől, nem rajtuk múlt, hogy nem született újabb érem.
– Hol, mely városokban zajlik még korcsolyaoktatás Romániában?
– Kiemelném Brassót, ahol közel 200 sportoló van különböző egyesületekben és sportklubokban.
Én követem az edzők és a klubok munkáját – még ha ők nem is tudják –, a háttérből figyelem és elemzem, kapcsolatban állok velük külön-külön. Tehát még életben van a gyorskorcsolya, a rövidpályás és a hosszúpályás szakág is, de a görkorcsolya is. Jelenleg Brassó áll az élen.
– Brassón kívül még hol van gyorskorcsolyaoktatás?
– Ha visszaolvassuk a régi versenyek statisztikáit, a ’70-es, ’80-as, ’90-es években például Galacról közel 50 versenyző érkezett Csíkszeredába a nagypályás versenyekre, most viszont Galac már csak néhány sportolóval rendelkezik. Ott van még Marosvásárhely, ott van Kolozsvár. Csíkszeredában működik a Sportklub és az ISK, a Felcsík SK pedig Csíkkarcfalván.
Gyergyó sajnos nem rendelkezik gyorskorcsolyával, Székelyudvarhelyen még nincs, Kézdivásárhelyen volt egy kis mozgolódás, de megszűnt, Sepsiszentgyörgyről nem tudok semmit. Elvégeztem a sportmenedzser-mesterképzést, és próbálok olyan szemléletet, s akár részben sportpolitikát is „hazahozni”, amelyet rá lehetne ültetni a romániai gyorskorcsolyasportra, hogy elindulhasson egy valódi építkezés.
– Romániát egyetlen korcsolyázó képviselte a milánói-cortinai téli olimpián, a Németországban született Julia Sauter műkorcsolyázó. A román nyelvű tévéközvetítésekben elhangzott, hogy alakulófélben van egy romániai szakszövetség. Mit tud erről?
– Ha az információim nem tévesek, alakult egy új szakszövetség egy brassói műkorcsolyaedzőnő kezdeményezésére, bár a Nemzetközi Korcsolyázó-szövetségnél (ISU) még nem hallottak róla, oda egyelőre nincs beregisztrálva. Remélem, hogy ha sikerül ezt a szövetséget hivatalosan, sportági szakszövetségként regisztrálni, akkor végre tehetünk egy lépést előre.
– Lát lehetőséget a romániai újraindulásra a gyorskorcsolyasportban?
– Azt is lehetőségnek tartom, hogy Magyarország segítségével, a magyar jeges sportoknál már szépen kialakult kapcsolati rendszer mintájára – amit láthatunk a Székelyföldi Jégkorong Akadémiánál – egy ilyen metodikát át tudnánk emelni a rövidpályás és a hosszúpályás gyorskorcsolyára, akár a műkorcsolyára vagy a görkorcsolyára is. Ebben részben segíthetne a sportért felelős államtitkárság, illetve az őket körülvevő magyarországi sportapparátus.
Látok lehetőséget abban is, hogy a Testnevelési Egyetem és a Sapientia Egyetem között kialakult kapcsolat eredményezhetne olyan szakedzői képzést, ahol gyorskorcsolya-, műkorcsolya- vagy görkorcsolyaedzőket, esetleg téli sportokra specializált szakembereket képeznének. Ebben én is szeretnék részt venni, ha nyitottság lenne rá, illetve ha a Sapientia és az Erdélyben dolgozó vagy dolgozni vágyó sportszakemberek hajlanának egy ilyen képzésre. Így elindulhatna egy közös út, amelynek eredményeként olyan szakembereket képezhetnénk, akik révén újabb generációk nevelhetők ki. Ez egy szép álom.
Az 1970-es évek óta – amikor a bukaresti Testnevelési Főiskolán Dan Lăzărescu oktatott nagypályás gyorskorcsolyát – tudomásom szerint nem volt gyorskorcsolya-képzés a romániai sportegyetemeken. Több mint 50 év telt el, ideje lenne hivatalosan is sportszakembereket képezni ebben a sportágban.
– Egy év múlva, 2027 februárjában Téli Ifjúsági Olimpiai Fesztivált (EYOF) rendez Románia, Cheile Grădiștei lesz a házigazdája a műkorcsolya, illetve a rövidpályás gyorskorcsolya versenyeinek. Jelenthet ez valamit a romániai korcsolyasport számára? Kérdezték már önt, hogy segítene, átadná a tapasztalatait?
– Nem tudom, lesz-e bármiféle felkérés, szükség lesz-e az én tapasztalatomra. Én állok elébe, nagyon szívesen jönnék, segítenék, dolgoznék, ha igény lenne rá. Hátha 2027 februárjában sikerülne a romániai csapatnak olyat alkotni, hogy újra figyelmet kapjon ez a sportág, és végre pontot tehetnénk ennek a hosszú kálváriának a végére. Remélem, hogy kialakul egy olyan intézményi rendszer, amelyben a sportolók nemcsak gyermek- és ifjúsági korban versenyeznek a helyi bajnokságokon, hanem eljutnak a felnőttkori élversenyzésig, világbajnokságokra, Európa-bajnokságokra, s akár az olimpiai kvótaszerzésig is.
Gyászol a Hargita megyei labdarúgás
A hétvégén a Hargita megyei labdarúgó-bajnokságokban minden mérkőzés egyperces néma csenddel kezdődik, így adóznak a Gyimesközéploki Loki SE tragikus hirtelenséggel elhunyt csapatkapitánya, Tankó Barna emléke előtt.
Ovidiu Burcă: ezzel most mindent leromboltunk, amit eddig felépítettünk
Története legsúlyosabb vereségét szenvedte el a Sepsi OSK az FC Botoșani otthonában, Ovidiu Burcă pedig nem keresett kifogásokat a lefújás után. A háromszékiek vezetőedzője szerint csapata fizikálisan és mentálisan is alulmaradt ellenfelével szemben.
Balszerencse és egy különös mulasztás a három halálos áldozatot követelő pénteki baleset hátterében
Három ember meghalt, kettő pedig megsérült pénteken egy közlekedési balesetben az Olt megyei Priseaca település közelében – közölte a román rendőrség közlekedési tájékoztató központja.
Tizennégy év a vádlottak padján: így jutott el a Borboly-per a jogerős felmentésig
SRI-lehallgatások, visszavont vesztegetési feljelentés, két hiányzó irat, vitatott útépítési kifizetések és több mint egy évtizedes bírósági huzavona áll Borboly Csaba büntetőügyének hátterében. Kolozsvári sajtótájékoztatón ismertették a részleteket.
Drágít a legolcsóbb áramszolgáltató
Megemeli az új lakossági ajánlatában szereplő árait Románia legnagyobb villamosenergia-termelője, a Hidroelectrica. Az áramszolgáltató az ország legalacsonyabb árainak köszönhetően már több mint 1,2 millió háztartási fogyasztó energiaszolgáltatója.
Egy állam érettségi vizsgája, avagy a Pahonțu-dilemma
A fiatal román állam, ha tetszik, történelmi pillanat előtt áll. Szembe tud-e nézni önmagával? Fel tudja-e dolgozni rövid életének egyik legsötétebb szakaszának sötét ügyeit? Fel tud-e nőni a feladathoz?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
