Új kihívás, régi célok – a feljutásra hajt a magyar válogatott a Nemzetek Ligájában

A csoport első látásra kevésbé tűnik félelmetesnek, mint a legutóbbi A ligás kalandok, de Marco Rossi figyelmeztetése alapján aligha számíthatunk könnyű mérkőzésekre: Ukrajna, Georgia és Észak-Írország is olyan ellenfél, amely ellen a magyar csapatnak a legjobb arcát kell mutatnia.

A tét ráadásul nem pusztán a hat mérkőzés eredménye. A Nemzetek Ligája az elmúlt években a válogatott számára olyan versenysorozattá vált, amely egyszerre szolgál eredményességi, fejlődési és építkezési célokat. Rossi számára most különösen fontos lehet ez utóbbi szempont, hiszen a magyar válogatott összetétele látványosan változott. Új játékosok kopogtatnak az ajtón, miközben a korábbi alapemberek közül többen már más szerepben vannak, vagy éppen kiestek a kapitány aktuális keretéből.

A kérdés ezért nem csupán az, hogy meddig jut Magyarország ebben a sorozatban, hanem az is, hogy milyen válogatott körvonalai rajzolódnak ki a következő időszakra.

Nem könnyű csoport, de más jellegű feladat

Marco Rossi maga is árnyaltan értékelte a sorsolást. A kapitány szerint a csoport természetesen nem olyan erős, mint az előző kiírás A ligás mezőnye, de ettől még három kemény ellenfél vár a magyar válogatottra. A legfontosabb üzenete pedig talán nem is az ellenfelekről szólt, hanem arról, hogy a magyar csapatnak elsősorban önmagára kell koncentrálnia. S ez fontos szemléletváltás lehet.

Az elmúlt időszak magyar válogatottját részben éppen az különböztette meg a korábbi évek csapataitól, hogy nem kizárólag az ellenfél játékerejéhez igazította a saját futballját.

Rossi együttese hosszú időn keresztül kialakított egy felismerhető játékidentitást, amelynek fontos eleme volt a szervezettség, a megfelelő intenzitás, az átmenetek kihasználása és az, hogy a csapat a nagyobb ellenfelekkel szemben se mondjon le teljesen a saját elképzeléseiről.

Most viszont új helyzet áll elő. A keret fiatalodik, új játékosok érkeznek, és közben a válogatott meghatározó embereinek klubszintű helyzete is folyamatosan változik. Rossi ezért aligha tekinthet úgy a Nemzetek Ligájára, mint egy lezárt, kész csapat újabb hat mérkőzésére. Sokkal inkább egy olyan szakasz kezdődik, amelyben az eredmény és az építkezés egyszerre lesz fontos.

Fotó: Facebook/Magyar Labdarúgó Szövetség

A csoportelsőség útja Ukrajnán keresztül vezethet

A négyesből Ukrajna jelentheti az egyik legkomolyabb akadályt. A két válogatott története nem túl hosszú: eddig mindössze kétszer találkozott egymással, az ukránok pedig 1992-ben éppen Magyarország ellen játszották első hivatalos mérkőzésüket. Az ellenfél közelmúltbeli teljesítménye azonban sokkal beszédesebb: a világbajnoki selejtezőkön Ukrajnát csak Franciaország tudta megelőzni, igaz, a pótselejtező során kiesett. Ukrajnával olyan csapat érkezik a csoportba, amely megfelelő nemzetközi tapasztalattal és komoly tétmérkőzéses rutinnal rendelkezik.

Magyar szempontból ezért különösen fontosak lehetnek az Ukrajna elleni találkozók. Egy ilyen ellenféllel szemben nem feltétlenül lehet arra építeni, hogy az egyéni minőség majd önmagában eldönti a mérkőzést. A szervezettség, a labda nélküli játék, az átmenetek és a helyzetkihasználás egyaránt kulcsszerepet kaphat.

A magyar válogatott számára ráadásul ezek a mérkőzések azt is megmutathatják, hogy a jelenlegi keret mennyire képes stabilan teljesíteni olyan ellenfelekkel szemben, amelyek nem feltétlenül sorolhatók Európa közvetlen elitjébe, de nemzetközi szinten komoly erőt képviselnek.

Georgia: az Eb-nyolcaddöntő üzenete

Georgia más típusú kihívást jelent. A világbajnoki selejtezőkön nem nyújtott kiemelkedő teljesítményt, ugyanakkor a 2024-es Európa-bajnokságon története egyik fontos eredményét érte el: kijutott a kontinensviadalra, majd a nyolcaddöntőig menetelt. Ez azért lényeges, mert megmutatja, hogy Georgia képes olyan szintű teljesítményre, amely egyetlen mérkőzésen vagy egy rövid sorozatban komoly eredményt hozhat. Egy Nemzetek Ligája-csoportban pedig éppen az ilyen ellenfelek okozhatják a legnagyobb problémát: nem lehet pusztán a korábbi eredményekből kiindulni.

A magyar–georgiai mérkőzések így különösen érdekes párharcokat hozhatnak. A magyar csapatnak meg kell találnia azokat a pillanatokat, amikor ellenőrizni tudja a mérkőzést, miközben nem adhat túl sok lehetőséget az ellenfélnek az átmenetekből.

A csoport szempontjából pedig könnyen elképzelhető, hogy az ilyen mérkőzések lesznek azok, amelyek végül eldöntik a helyezéseket.

Fotó: Facebook/MLSZ - Magyar Labdarúgó Szövetség

Észak-Írország ellen sincs helye a félvállról vételnek

A negyedik ellenfél Észak-Írország, amely ellen legutóbb 2022-ben játszott a magyar válogatott. Akkor barátságos mérkőzésen 1–0-ra sikerült nyerni. Az előző eredmény azonban semmire sem jelent garanciát. Rossi egyik legfontosabb mondata éppen az, hogy a nemzetközi porondon nincsenek könnyű mérkőzések. Ez különösen igaz lehet egy olyan csapat ellen, amelynél a magyar válogatottól elvárható lenne a kezdeményezés.

Az ilyen találkozók sokszor más típusú feladatot jelentenek, mint egy papíron erősebb ellenféllel szembeni mérkőzés. Ha Magyarország birtokolja többet a labdát, neki kell feltörnie a zártabb szerkezetet, miközben a labdavesztések utáni védekezésre is figyelni kell.

Vagyis a csoport egyik kulcsa éppen az lehet, hogy a magyar válogatott mennyire tudja kontrollálni azokat a mérkőzéseket, amelyeken neki kell irányítania.

Új keret – de nem a jelen rovására

A keret egyik legfontosabb története a generációváltás. Marco Rossi már nyolcadik éve irányítja a magyar válogatottat, amelynek összetétele ez idő alatt alapjaiban változott meg. A kapitány filozófiája egyértelmű: ha két játékos nagyjából hasonló képességekkel rendelkezik, hasonló teljesítményt nyújt és hasonlóak a számai, akkor inkább a fiatalabbat részesíti előnyben. Ez nem azt jelenti, hogy a tapasztalat elvesztette volna az értékét. Éppen ellenkezőleg.

A mostani magyar keret egyik legfontosabb feladata az lehet, hogy az idősebb és fiatalabb generáció közötti átmenetet úgy oldja meg, hogy közben a csapat versenyképessége ne sérüljön. Erre jó példa az öt újonc meghívása.

Jurek Gábor az MTK színeiben hét góllal vezeti az NB I góllövőlistáját, Szalai József hat találatnál jár Pakson. Rossi mindkettejük esetében a pillanatnyi gólerősséget emelte ki. Jurek esetében különösen figyelemre méltó, hogy a kapitány már régóta figyeli, de mostanra érkezett el az a pont, amikor a teljesítménye már nem hagyott sok kérdést. Szalai pedig olyan csatárprofil, amely bizonyos mérkőzéseken új lehetőségeket kínálhat: magas, erős, gyors, a tizenhatoson belül veszélyes. Rossi ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy vannak még olyan játékelemek, amelyekben fejlődnie kell. Ez talán az újoncok egész helyzetét jól leírja. A meghívó nem végállomás, hanem vizsga.

Doktorics, Várkonyi és a védelem új lehetőségei

Doktorics Áron behívása szintén érdekes része a keretnek. Rossi szerint a balhátvéd már régóta szerepel a szakmai stáb radarján, és az idény eleji teljesítménye győzte meg arról, hogy most itt az ideje a kipróbálásának. A poszton ugyanakkor nincs hiány alternatívákból: Kerkez Milos és Callum Styles is megoldást jelenthet.

Várkonyi Bence története más. Az ő meghívása már korábban is felmerült, de végül várni kellett vele. Azóta klubot váltott, rendszeresen játszik és jól teljesít a Qarabagban, így Rossi szerint elérkezett az idő a válogatottbeli bemutatkozásra. A két játékos története egy fontos tendenciára világít rá: Rossi nem csupán a jelenlegi teljesítményt figyeli, hanem azt is, hogy egy-egy futballista milyen környezetben fejlődik.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Klubfutball: fontos háttér

A magyar válogatott szempontjából kifejezetten kedvező fejlemény, hogy történelmi számú magyar játékos szerepelhet a Bajnokok Ligája főtábláján.

A listán ott van Szoboszlai Dominik és Kerkez Milos a Liverpoolból, Willi Orbán a Leipzigből, Sallai Roland a Galatasarayból, valamint Varga Barnabás és Vitális Milán az AEK Athénból. A statisztikai felsorolásban Gulácsi Péter is szerepel, ő azonban időközben visszavonult a válogatottságtól.

Rossi számára ez nem egyszerű statisztikai érdekesség. A kapitány korábban is hangsúlyozta, hogy szeretné, ha minél több magyar futballista külföldön, lehetőleg erősebb bajnokságokban és nemzetközi kupákban szerezne tapasztalatot.

Vitális Milán esetében különösen érdekes, hogy az AEK Athénban Varga Barnabással kerülhetett klubszintű kapcsolatba. Ha a két játékos között kialakul egy stabil játékkapcsolat, abból a válogatott is profitálhat. A nemzetközi rutin ugyanis nem pusztán a nagy meccsek megtapasztalását jelenti. A tempó, a döntéshozatal sebessége és a nyomás alatti játék mind olyan tapasztalat, amelyet később a válogatott mérkőzésein is lehet hasznosítani.

A kapusposzt külön történet

A kapusoknál most valamivel összetettebb a helyzet. Gulácsi Péter már visszavonult a válogatottságtól, Dibusz Dénes kisebb problémával küzd, Yaakobishvili Áron pedig azért marad klubjánál, mert az Almería másodosztályú bajnoksága a válogatott szünet alatt is folytatódik.

Ez új lehetőséget teremt azoknak, akik korábban kevesebb figyelmet kaptak. Pécsi Ármin például a Hartbergben kezdett jó teljesítménnyel, miközben Gundel-Takács Bence is bekerült az újoncok közé. A kapusposzton így egyszerre jelenik meg a tapasztalat hiányának kockázata és az új lehetőségek keresésének igénye. Rossi döntései alapján itt is az látszik, hogy a kapitány hosszabb távon gondolkodik.

A kimaradók előtt is nyitva az ajtó

A keret elemzésekor nemcsak azt érdemes figyelni, kik kaptak meghívót, hanem azt is, kik maradtak ki. Nagy Ádám például ismét felkerülhet a válogatott radarjára. A 88-szoros válogatott középpályás visszatért a Ferencvároshoz, és Rossi szerint fokozatosan építették be, majd rendszeresen kezdővé vált. A kapitány azonban világossá tette: a válogatottsághoz folyamatosan jó teljesítményre van szükség.

Hasonló a helyzet Szalai Attilával. A védő ismét stabilan játszik a Pogon Szczecinben, de Rossi szerint még időre van szüksége ahhoz, hogy visszanyerje azt a formát és önbizalmat, amely korábban a Fenerbahcéban és a válogatottban jellemezte. Ez is azt mutatja, hogy a válogatott ajtaja továbbra is nyitva marad azok előtt, akik klubjukban megfelelő teljesítményt nyújtanak.

Fotó: MTI/Hegedüs Róbert

Nemcsak feljutás, hanem identitás is

A Nemzetek Ligája magyar szempontból tehát egyszerre lesz eredményorientált sorozat és építkezési időszak. A csoportelső feljut az A divízióba, a második rájátszásban harcolhat az előrelépésért, a harmadik pedig a bennmaradásért játszik, míg a negyedik kiesik. Vagyis nincs igazán érdektelen mérkőzés.

A sorozat ugyanakkor hosszabb távon is jelentős, hiszen a Nemzetek Ligája eredményei az Európa-bajnoki kvalifikációs rendszerben is szerepet kaphatnak.

Rossi ezért sem kezelheti kísérleti terepként a mérkőzéseket: az új játékosoknak úgy kell lehetőséget kapniuk, hogy közben a válogatott eredményessége se szenvedjen csorbát.

Talán éppen ez lesz a mostani időszak legnagyobb szakmai feladata. Hogyan lehet úgy fiatalítani, hogy közben ne vesszen el az a stabilitás, amelyet az elmúlt években sikerült felépíteni? Hogyan lehet új játékosokat beépíteni úgy, hogy közben Szoboszlai, Kerkez, Orbán, Sallai, Varga és a többi meghatározó futballista köré továbbra is versenyképes csapat szerveződjön? És hogyan lehet úgy kezelni a hat mérkőzés eredményeit, hogy közben a következő évekre is épüljön a válogatott?

A magyar válogatott előtt tehát nem egyszerűen hat új mérkőzés áll. Egy korszak következő fejezete kezdődik. A keretben még ott vannak az elmúlt évek meghatározó játékosai, miközben már megjelent Jurek Gábor, Szalai József, Doktorics Áron, Várkonyi Bence és Gundel-Takács Bence generációja is. Közben egyre több magyar futballista szerez tapasztalatot erős külföldi bajnokságokban és a nemzetközi kupákban. Ez adhatja a mostani Nemzetek Ligája legfontosabb hátterét.

A következő időszak legérdekesebb kérdése talán éppen az lesz, hogy az új arcok mennyire gyorsan tudnak alkalmazkodni a válogatott szintjéhez, miközben a régi vezérek továbbra is képesek-e ugyanazt a nemzetközi szintet hozni, amelyre az elmúlt években építeni lehetett.

Fotó: MTI/Bodnár Boglárka

Románia: nehéz csoportban a Hagi-válogatott

Románia a B4-es csoportban szerepel a Nemzetek Ligája következő kiírásában, ahol Lengyelország, Bosznia-Hercegovina és Svédország lesz az ellenfele. A román válogatottra így nehéz feladat vár, különösen annak fényében, hogy Bosznia-Hercegovinával a 2026-os világbajnokság selejtezőjében is találkozott: a Mircea Lucescu által irányított együttes mindkét mérkőzését elveszítette, előbb 0–1-re, majd 1–3-ra.

A csoport eredetileg másképp nézett volna ki, hiszen Svédország helyett Koszovó szerepelt volna a négyesben. A sorsolás egyik feltétele azonban az volt, hogy Bosznia-Hercegovina és Koszovó nem kerülhet ugyanabba a csoportba, ezért végül Svédországot sorolták a románok mellé.

A Nemzetek Ligája rendszerét időközben az UEFA is módosította, részben a sorozat 2028-tól tervezett átalakítása miatt. A kontinentális szövetség tervei szerint a versenysorozat a 2028-as kiírástól négy helyett három divízióból áll majd, a változások pedig már a következő idényben is éreztetik hatásukat. Az egyik legfontosabb módosítás a feljutás és a kiesés rendszerét érinti.

A B ligában szereplő Románia akkor sem esik ki automatikusan a C divízióba, ha csoportja utolsó helyén végez. Az új szabályok értelmében ugyanis egyetlen csapat sem búcsúzik közvetlenül az adott ligából.

Látva azt, hogy a csoport mennyire nehéz, a hír nem jön rosszkor Gheorghe Hagi csapatának, hiszen az erőviszonyokat látva, könnyen elképzelhető, hogy Bancu és társai az utolsó hely elkerüléséért harcolnak majd.