– Nemrég a Székely Sportnak nyilatkozott a Sepsi OSK Akadémia jövőjéről, de már akkor jelezte, hogy kérdéses a jövője a klubon belül. Számított erre a fordulatra?

– Igen, valamilyen szinten számítottam erre, mivel az elmúlt hónapokban sok jel erre mutatott. Most elsősorban a kommunikációhiányra gondolok, Hadnagy Attilán és Veress Lóránton kívül a vezetőségből nem beszélt velem senki, s onnantól fogva már éreztem, hogy nem lesz folytatás. Kettejükkel próbáltunk a jövőre nézve tervezni, de mindhárman tudtuk, hogy ez nehéz lesz, vagyis inkább lehetetlen.

Kérdőjelek és türelem: a Sepsi OSK Akadémia jövőjéről beszélt Valentin Suciu

– Kapott magyarázatot arra vonatkozóan, miért nem hosszabbították meg a szerződését?

– Nem kaptam semmilyen magyarázatot, egyszerűen hoztak egy döntést a vezetők. Ők biztosan tudják, miért döntöttek így, viszont velem ezt nem közölték, pedig elvártam volna. De, ha így döntöttek, elfogadom. Ugyanúgy, ahogy márciusban sem kaptam tiszta indoklást, miután az első csapattól menesztettek. De sebaj, az élet megy tovább. Sok sikert kívánok nekik a továbbiakban!

– Elárulná, mi történt a márciusi menesztése után?

– Felajánlották, hogy folytassam az akadémia élén, lehet, hogy hiba volt, de elvállaltam, és legjobb tudásom szerint tettem a dolgom.

Egyelőre még nem tudja, mit hoz a jövő, de bízik benne, hogy talál egy olyan közösséget, ahol nagy dolgokat tud véghezvinni
Fotó: Pinti Attila

– Márciusi menesztésekor 41 ponttal a 8. helyen állt a csapat, és mindannyian tudjuk, mi történt utána. Mi lehetett az oka a bukásnak?

– Őszintén, én ebből inkább kimaradnék, hagynám, hogy azok magyarázzák el, akik meghozták a döntéseket, nem tartanám korrektnek, hogy megszóljam valamelyik edzőkollégát, mert nincs amiért. Bernd Storck, Dorinel Munteanu és László Csaba is tiszta szívvel jöttek ide, segíteni akartak, sajnos ez nem jött össze, nem tudták, hogy reálisan mi a helyzet a csapatnál. Úgy gondolom, túl sok minden kikerült a nyilvánosság elé, olyan dolgok, amiket csukott ajtók mögött kéne lerendezni. Ez nem egészséges, és felesleges találgatásokra, értelmezésekre ad lehetőséget. Ezeket négyszemközt kéne intézni, mert úgy korrekt.

Valentin Suciu a tévéből tudta meg, hogy menesztették

– Sokan felróják az OSK-nak, hogy az elmúlt nyolc-kilenc évben, amióta a legmagasabb szintre jutott, egyetlen utánpótlás játékost sem tudott kinevelni az első csapatnak. Ennek miben látja az okát?

– Sok összetevője van. Többször hangsúlyoztam, türelem kell ehhez, az utánpótlás nem úgy működik, mint egy felnőtt csapat, nem lehet egyik pillanatról a másikra nagy eredményeket elvárni. Ezt már az érkezésem utáni első nyilatkozatomban is elmondtam, a lépések megvannak, de nem teljesek, van infrastruktúra, van gyerek, de hiányoznak a szakemberek.

Van haladás, és ha fejlődnek az edzők, fejlődnek a gyerekek is. Csak épp nagyon odafigyelést igényel, a legfontosabb, hogy jó szakemberek foglalkozzanak a gyerekekkel, akik kitudják hozni belőlük a maximumot.

– Milyennek látja az akadémia jövőjét?

– Ahogy mondtam, történtek előrelépések, de hogy, hogyan tovább, azt nem tudom. Szerintem sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az akadémiára, nem úgy, hogy csak kijelentjük, hanem ténylegesen tegyünk is érte. Ami nem mindig történt meg, sajnos.

– Nagy család az OSK?

– Kívülről most sajnos ennek az ellentéte. Szerintem a sok megnyilvánulás a Facebookon, az újságban vagy a tévében kicsit elviszi az irányt másfelé, és nem jó értelemben. Sokszor többet beszélünk, mint amennyit cselekszünk.

– A 2. Ligából már felvezette a csapatot az élvonalba, most hogyan lehetne visszajutni minél hamarabb?

– Ha megnyernek minden meccset (nevet). Nagyon nehéz lesz, viszont lehetetlennek nem lehetetlen.

Fotó: Pinti Attila

– Mi fog a legjobban hiányozni?

– A munka és a kollégák, akikkel nagyon jól együttműködtünk. Voltak nehezebb pillanatok is, amikor szakmailag nem értettünk egyet, de úgy gondolom, az egészséges vita építő jellegű lehet. Hiányozni fognak a szurkolók is.

– Hogyan tovább?

– Egyelőre még nem tudom, várom az ajánlatokat, nem nagyon szól a telefon, de biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb fogok találni egy olyan közösséget, csapatot, ahol közös erőfeszítésekkel szép eredményeket tudunk elérni.