– Hogy érezted magad az FK Csíkszereda mezében lejátszott első mérkőzésen?

– Jól éreztem magam a pályán, már nagyon szükségem volt erre a kilencven percre. Nyilván nem felhőtlen az örömem, hiszen nem tudtuk itthon tartani a három pontot Craiova ellen, amire most nagy szükségünk lett volna.

A szurkolókat is hallottam, ahogy buzdítanak, bár különös figyelmet erre meccs közben nem tudok fordítani, de persze jól esett, hogy támogattak minket és mindent megtettek, hogy jó eredményt érjünk el.

– Nem a védelemben, hanem a középpályán játszottál, de nem teljesen idegen számodra ez a poszt.

– A Fradiban és már azelőtt is többször játszottam középpályán, szóval különösebben nem jöttem zavarba ettől. Jobban is szeretem abból a szempontból, hogy többet vagyok játékban, mintha a szélen játszok hátvédként, többször érek labdába, jobban tudom szervezni a játékot, abszolút komfortos számomra.

„Az FK-nál szeretnék nyilván minden meccsen játszani, szeretnék gólokkal, gólpasszokkal hozzájárulni a csapat sikeréhez”
Fotó: FK Csíkszereda

– A magyar élvonalból érkezve milyennek tűnt így elsőre a román Szuperliga?

– 14 évesen kerültem el itthonról, azóta nem játszottam a román futballban. Így elsőre nagy különbséget nem véltem felfedezni a magyar és a román elsőosztály között, persze, ehhez az is kellett, hogy egy olyan Craiovával játsszunk, amely nemzetközi kupasorozatban is érdekelt. Pontosan tudom, milyen úgy bajnokit játszani, hogy hétközben nemzetközi meccs van, ezt hál'istennek nekem is volt alkalmam átélni a Ferencvárossal, és tudom, hogy ilyenkor ők is annyit adnak ki magukból, amennyivel egy mérkőzést megtudnak nyerni. Ettől függetlenül én azt gondolom, jól játszottunk. Persze, még kell pár mérkőzés ahhoz, hogy feltudjam mérni a bajnokság erősségét, majd pár forduló elteltével jobban összetudom hasonlítani a két ligát.

Hiába a korai előny, nem tudta megtartani az FK Csíkszereda (videóval)

– Milyennek látod az FK esélyeit a folytatásban?

– Nem egyszerű a helyzetünk, a tabella nem hazudik.

Én azt gondolom, hogy a legutóbb mutatott játék jó volt, de ez eredményekben is meg kell mutatkozzon, ha tudnánk nyerni egy-két mérkőzést, abba a lendületbe belekapaszkodva biztos vagyok benne, hogy jönne a többi is, én maximálisan hiszek ebben.

68 mérkőzés, 3 gól, 4 bajnoki cím, Magyar-Kupagyőzelem, Európa Liga-nyolcaddöntő a Fradi színeiben

– Hogy élted meg azt, hogy el kellett hagynod az álmaid csapatának tartott Ferencvárost?

– Nem volt könnyű, és nem volt egyszerű maga a döntés sem. Ugye a csapaton belüli pozícióm nem volt már ugyanaz, mint amikor odakerültem és nem éreztem már azt a bizalmat, amit az elején megkaptam, és amire, úgy érzem, rá is szolgáltam. Hiába, hogy volt még egy év a szerződésemből, úgy döntöttem, hogy eljövök, és olyan helyen folytatom, ahol több játéklehetőséget kapok és számítanak rám, mint vezéregyéniség, mint alapember.

– Mit jelentett számodra az Üllői-úton eltöltött három és fél év?

– Igazából mindent.

Nagyon sokat jelent és nagyon hálás vagyok a Fradinak, amiért megadta a lehetőséget a bizonyításra, arra, hogy nemzetközi porondon is bemutatkozhattam. Az útjaink most szétváltak, de sosem lehet tudni, mit hoz a jövő, én mindig is Fradi-szurkoló voltam, és az is maradok.

A Craiova ellen mutatkozott be a csíkszeredai közönségnek
Fotó: FK Csíkszereda

– Melyik a legkedvesebb zöld-fehér emléked?

– Nehéz kiválasztani egyet, mivel számtalan feledhetetlen pillanat volt. Például, amikor az Európa-ligában megnyertük a csoportunkat, vagy az első bajnoki győzelem is nagyon emlékezetes számomra. Ugyanígy említhetném a Magyar Kupa-győzelmemet is negyvenezer ember előtt, nagyszerű érzés volt.

– Milyen volt a viszonyod a szurkolókkal?

– Nagyon jó, már az első perctől fogva szívükbe zártak, közönségkedvenc voltam, aztán nehezebb volt átvészelni azt, ahogy egyre kevésbé kaptam lehetőséget arra, hogy megmutassam a bennem levő potenciált. Ettől függetlenül a szurkolók mindig bíztak bennem, rengeteg üzenetet kaptam, még most is, a távozásom után is sokan írtak nekem és megköszönték mindazt, amit együtt átéltünk.

Magasra teszi a lécet saját magával szemben

– Milyen személyes célokat, elvárásokat fogalmaztál meg saját magaddal szemben erre a szezonra?

– Minden szezonban szeretem magasra tenni a lécet magammal szemben. Az FK-nál szeretnék nyilván minden meccsen játszani, és ha ez nem is lehetséges, akkor legalább minél többet játszani, szeretnék gólokkal, gólpasszokkal hozzájárulni a csapat sikeréhez, illetve ahhoz, ami a legfontosabb, hogy bent tudjunk maradni az élvonalban. Elég nehéz helyzetben vagyunk jelenleg, de bízom benne, hogy ha a csapat sikeres, akkor egyénileg is sikeres leszek, hiszen az egyéni céljaim megegyeznek a csapatéval.

– Mit szólt a családod az átigazolás híréhez, hiszen mostantól nem kell sok száz kilométert utazniuk ahhoz, hogy láthassanak?

– Természetesen nagyon örültek, hazudnék, ha azt mondanám, hogy az ajánlat elfogadásában nem játszott közre az is, hogy 15 év után itt lehetek a családomhoz közel, és gyakrabban tudok hazajönni, akár napi vagy heti szinten. Most végre kipróbálhatom, hogy milyen hétközben is itthon lenni.

– És milyen?

– Nyugis. Budapest után hazajönni akár Csíkszeredába, akár Kézdiszentkeresztre nagy váltás, sokkal nyugodtabb a légkör, amit egyelőre nagyon élvezek, és szerintem hosszútávon is fogok.

– Mennyire volt alkalmad Budapestről figyelemmel követni a román bajnokságokat, a székely csapatok menetelését?

– Figyelemmel követtem. Láttam Csíkszereda jó néhány mérkőzését a másodosztályban, illetve interneten keresztül tudtam követni a Sepsi OSK élvonalbeli találkozóinak kábé nyolcvan százalékát. Ha egyszer lehetőségem volt rá és épp nem ütközött meccsünkkel, akkor néztem a mérkőzéseiket, abszolút képben voltam a székely csapatokkal.

Pászka rutinja nagy erősítés a Csíkszeredának
Fotó: Pinti Attila

Keményen dolgozik, alázatos és családcentrikus

– Mire tanított meg a futball?

– Arra, hogy a befektetett munka előbb-utóbb kifizetődik, és arra, hogy alázatosan végezd a dolgod, mert akkor lesz eredménye mindennek.

– Ki az, aki megfertőzött a „focivírussal”?

– Édesapám. Amióta az eszemet tudom, focizunk a családban, ő is focizott, a bátyám a mai napig focizik, úgyhogy itthonról hozom, nem is próbáltam más sportágat.

– Tisztában vagy vele, hogy sokak számára példakép vagy azáltal, hogy egy kis felsőháromszéki faluból indulva beküzdötted magad a magyar rekordbajnok csapatba?

– Természetesen nagyon jó érzés, ugyanakkor felelősséggel is jár, mivel a gyerekek felnéznek ránk, focistákra, így úgy kell szerepelnünk, edzünk, viselkedjünk, hogy az valóban példaértékű legyen számukra.

– Neked ki a példaképed?

– Édesapám. Mind apaként, mind emberként szeretnék olyan lenni, mint ő.