Leo Messi könnyei

Bánata őszintének látszott, sóhajai megrengették az emberiséget. Bizony, az emberiséget, hiszen a Holdra szállást nem követte annyi tátott szájú polgár a világban, mint Leo sajtótájékoztatóját, amiről nem hiányoztak a könnyek, sóhajok, szipogások, ezerrel égő szenvedélyek, szerelmes vallomások…

De vajon Barcelona hisz Leo könnyeinek?

Nem fér kétség ahhoz, hogy a Sagrada Família című építészeti eposznak helyet adó város lelke összenőtt az argentin focista nevével, hiszen Lionel gyermekként költözött a katalán fővárosba, ott cseperedett fel, lett kisfiúból világhírű labdarúgó, csóró kisrácból multimilliomos focista. Köréje rajzolták az edzők a csapatot, és akit Leo nem tudott lenyelni, az szedhette is a sátorfáját, lehetett akár a világ legnagyobb trénere, vagy csodafutballista.

A klub hamar felismerte, micsoda csiszolatlan gyémánthoz jutott, hormonkezeléssel segítették a kisgyereket, hogy ne maradjon a stadion füvével egynövésű, mindent megkapott, hogy kizárólag és csakis a labdára koncentráljon. Később pedig a pénzre, de ez már egy másik történet. Merthogy ugyanő volt, akit adócsalással vádoltak, és ha nem az, aki, akkor lehet, ma is a rácsok mögött búslakodna. Mert az mese, hogy ő nem tudott a háta mögött zajló mismásokról.     

„Szerettem volna maradni Barcelonában. Ez az otthonom, ez az otthonunk. Maradni akartam a csapattal, ez volt a terv, ma pedig búcsúznom kell, miután az egész életemet itt töltöttem” – mondta Lionel Messi a távozására szervezett sajtótájékoztatón. A könnyek érthetőek, szakításuk felér egy szép házasság végével.

21 év az már komoly kötelék, ilyen esetben valószínűleg bármelyik normális ember meghatódik, ha menni kell. 

Aztán az első döbbenet után, amikor már mi is letöröltük a szemünk sarkából előbújó könnycseppet, elkezdünk egy kicsit töprengeni. Messi a klub rossz anyagi helyzetének, valamint a spanyol bajnokság szabályainak köszönhetően kényszerült távozni. A La Liga ugyanis maximálja a klubok bérköltségét, méghozzá azok pénzügyi állapotától függően.

Az FC Barcelona, amelyet megtépázott a vírusválság, és több mint egymilliárd euró adóssággal, valamint csaknem 600 millió euró veszteséggel küzd, bevételeinek maximum 70 százalékát költheti fizetésekre. Arról valóban nem Leo tehet, hogy a siker, a hírnév érdekébe a klub vezetői két kézzel szórták a pénzt.

Messi a maga területén olyan, mint Beethoven a zenében, Rembrandt a festészetben, vagy Einstein a fizikában.

Arról sem tehet, hogy a felsoroltak együtt és tíz életükben nem kerestek volna annyit, mint ő egy idényben. 2017-ben kötöttek vele újabb négy éves szerződést, melynek értéke 555 millió euró volt, ilyen a sport történetében még nem fordult elő. Kissé alpári kifejezéssel élve Messi hülyére kereste magát Barcelonában.

Az igazi szerelmek sohasem egyoldalúak. Persze a játékos meghálálta a bizalmat, amit ő tett a katalán klub felemelkedéséért és szinten tartásáért, talán egyetlen focista sem tett a klub történetében. Klub és labdarúgó együtt nőttek fel a Johan Cruyff által lefektetett alapoktól egészen a mindent megnyerő csapatig, aminek központi figurája volt Messi. Úgy tűnt ebben az esetben tökéletes a szimbiózis: Leo temérdek pénzt kap, a Barcelona pedig a világ legjobb játékosának szolgálataira számíthat.

Felvetődik a kérdés: mégis, ha ilyen nagy a szerelem, nem lehetett volna tenni valamit? Leo már eddig is annyi pénzt focizott össze, hogy családjában a jövő néhány nemzedéke úgy is királyi módon eléldegél, ha életükben nem tesznek majd keresztbe egy gyufaszálat.         

Biztosak lehetünk benne, hogy az argentin zseni nem színészkedett, amikor sírva vett búcsút spanyol klubjától. De Párizsban Leo könnyei hamar felszáradtak, a PSG sem hagyja éhen halni újdonsült sztárját. Az élet nem áll meg, Lionel Messi pedig ott folytatja a meggazdagodást, ahol pár napja abbahagyta.

Megszakadhat a szív, patakokban folyhat a könnyünk, lesóhajthatjuk a Holdat az égről, de azért lássuk be: a világot, benne a sportot és vele együtt Lionel Messit is, mindennél jobban a pénz motiválja.

Ilyen értelemben pedig sem Moszkva, sem Barcelona nem hisz már a könnyekben…