Egyik szemünk sír, a másik nevet

A világbajnoki selejtezőmérkőzések első hárommeccses blokkja lezárult, amelyet a magyar csapat veretlenül zárt, s e veretlenségi sorozat immár kilenc mérkőzése tart (az már más kérdés, hogy meddig, hiszen a következő tétmeccsek az Eb-címvédő portugálok, a vb-címvédő franciák, a volt világbajnok németek és a világranglista 4. helyén álló angolok ellen lesz).

Ha csupán a három mérkőzést vesszük górcső alá, nyugodtan mondhatjuk, hogy a 7 pont nem lebecsülendő. Főleg, hogy a három mérkőzésből kettőt idegenben (igaz, a két leggyengébb ellenfél ellen), egyet pedig a rivális lengyelek ellen játszottunk. Tehát akár örvendhetünk is. Ám ha arra gondolunk, hogy a lengyeleket – a mutatott játék és helyzetek alapján – akár meg is verhettük volna, akkor inkább bosszúsak lehetünk. Mert most sokkal jobban mutatna a táblázat egy 9 pontos Magyarországgal holtversenyben Angliával. Tehát egyik szemünk nevet, a másik sír. És inkább azért sír, mert a szurkoló mindig többet akar. Tavaly ugyanis az őszi kiváló menetelés alkalmával valószínűleg sok drukker kapott vérszemet, s most úgy gondolja, hogy ez az évtizedek óta nem tapasztalt meglepően jó sorozat a végtelenségig kitart. Éppen ezért helyén kell kezelni a dolgokat, s örülni annak, hogy a világranglistán 19. helyen álló Lewandowskiékkal kiváló eredményt értünk el. Ugyanakkor azt is észrevenni, hogy

amennyiben a magyar csapatból többnyire a cserék lépnek pályára (elsősorban a középpályán, mint San Marino ellen), már nem játszunk fényesen. Sőt egyenesen bosszantóan rosszul.

Szerencse, hogy a kötelező hat pontot a kisebb együttesek ellen sikerült begyűjteni. Sajnos egy súlyos sérülés árán, hiszen Kalmár Zsolt hosszú hetekre kidőlt, s kérdéses, hogy a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságon szerepelhet-e. Éppen ő, aki a válogatott egyik legtechnikásabb játékosa. A sztárról, Szoboszlai Dominikról nem is beszélve, hiszen a Salzburg korábbi középpályása immár negyedik hónapja nem lépett pályára, s kérdés, hogy az Eb-ig mennyire tud majd formába lendülni. Úgy, hogy egy olyan topcsapatnál kellene beküzdenie magát a kezdő tizenegybe, amely a Bundesliga első helyéért harcol a Bayern Münchennel karöltve.

E két kiváló játékos sérülése a másik ok, amely miatt igencsak aggódhatunk.

Ha az ember a román válogatott eredményeit nézi piros-sárga-kék szemüvegen keresztül, akkor talán nem túlzás kijelenteni:

mindkét szem sír.

Kevesen gondolták volna ugyanis, hogy a román csapat három mérkőzésből csupán három pontot szerez. A felkiáltójel viszont ott volt már az első mérkőzésen, amikor Hagi és társai csupán a hajrában tudták megszerezni az észak-macedónok elleni győztes gólt. Még nyögvenyelősebbre sikerült a következő összecsapás, hiszen a németek csupán Niță parádés védéseinek köszönhetően ragadtak le az egy gólnál. Akkor egyesek még azzal hitegették magukat, hogy az egykori világbajnokok ellen egy 0–1-es eredmény nem is olyan rossz. Ám azt mindkét mérkőzésből le lehetett szűrni, hogy ha az eredmények nem is voltak rosszak, a mutatott játék annál inkább.

Az örményekkel való mérkőzés előtt Dorinel Munteanu egykori válogatott már előre figyelmeztetett: nem lesz könnyű mérkőzés, az örmények sokkal jobbak, mint azt sokan gondolnák. És hát neki lett igaza, tegnap este Jerevánban robbant a bomba: Románia – a futball történelmében először – vereséget szenvedett Örményországtól. És hát ahogy lenni szokott, elindult a lavina:

mindenki a szövetségi kapitány, valamint a román szövetség elnökének lemondását követeli.

Csupán Ovidiu Stângă vette védelmébe Mirel Rădoi-t: az egykori válogatott középpályás szerint Rădoi-jal a válogatott játéka egyre inkább közelít a totális futball felé. Hogy ezt mire alapozza, az a nagyközönség s talán sok szakember előtt is valószínűleg örök rejtély marad. Tény, hogy e három ponttal Románia esélyei a 2022-es katari világbajnokságra jelentősen csökkentek. Ha viszont nem a trikolórok szemszögéből szemléljük a történteket, akkor mindkét szemünk nevethet.