Még többet szeretne játszani Fülöp Loránd az 1. Ligában

– Milyen volt számodra az első élvonalban töltött idény?

– Elégedett vagyok magammal, a klub is ezen a véleményen van. Sok lehetőséget kaptam, nem is gondoltam volna, hogy ennyit játszom, továbbá gólokat is lőttem. A szezon során a legjobb meccsem egy évvel ezelőtt volt, amikor még a testvéremmel együtt (Fülöp Istvánnal – szerk. megj.) játszottam a Ligakupában a Jászvásári CSM Poli ellen, mivel ő adta a gólpasszt, amelyből megszereztem első (győztes) gólomat a Botoșani-nál.  

– Hogyan telt a nyári felkészülés az ausztriai edzőtáborban?

– Minden rendben volt, mint minden alkalommal, ezúttal is nehéz edzéseket végeztünk. Kicsit más a játékfelfogás és a taktika, mivel nyáron edzőcsere volt a csapatnál (Costel Enache váltotta Leo Grozavut – szerk. megj.), de Isten megsegített, nincs sérülésem, és most várjuk a bajnokságot. Minden barátságos mérkőzésen egy félidőt játszottam, akárcsak a csapattársaim, hogy mindenki lehetőséget kapjon. A nyári szünetben több új labdarúgó érkezett hozzánk, akik hamar beilleszkedtek, de többen el is mentek. Ilyen a foci...

– Ezen a hétvégén kezdődik az új bajnokság. Melyek a csapat és a te saját céljaid?

– Számomra az a fontos, hogy minél többet játsszak, adjak bele mindent, és gólokat lőjek. A csapat célkitűzése még nincs egyértelműen meghatározva, de szerintem a hetedik, nyolcadik helyezés megfelel a Botoșani szintjéhez. A play-offba jutást is megcélozhatjuk, hiszen az elején minden csapat így indul. Megpróbálunk mindent, viszont reálisak kell legyünk, hogy bár nem lehetetlen, de nehéz lesz ezt elérnünk. Remélem, hogy jól kezdjük a bajnokságot. Az első meccsünk nehéz lesz hétfőn a Kolozsvári CFR-rel, amely a nyáron nagyon sokat erősített. Biztos nem lesz könnyű préda, de otthon minden lehetséges, és ha anyait-apait beleadunk, akkor nem lesz probléma.

– Hogyan látod az erőviszonyokat az új bajnoki szezonban?

– Kemény bajnokság lesz, nem lehet tudni, hogy mely csapat nyeri meg, ki jut be a play-offba és a play-outba. Természetesen mindenki a play-offra gondol, de egy idő után csökkennek az esélyek, ha megfigyeljük, hogy azok a csapatok, amelyek idén is az első hat között voltak, sokat erősítettek, több játékost igazoltak, illetve ott nagyobbak az elvárások és a fizetések.

– Csatárként és középpályásként is bevethető vagy. Melyik poszton szeretsz inkább játszani?

– Nem mondhatom, hogy szeretem a középpályás játékot, de ha az edző akár jobb szélre vagy csatárnak tesz be, vállalom, ezzel nincs gond.

– Az előző csapatod, a Sepsiszentgyörgyi Sepsi OSK feljutott az élvonalba. Mit gondolsz róluk?

– Nagyon örvendtem, amikor feljutottak, sőt az utolsó meccseken együtt ünnepeltünk az öltözőben, hiszen a bajnokság végén Suceaván kint voltam a mérkőzésükön. Komoly tulajdonos, csapat és edző van Sepsiszentgyörgyön, mindenkit nagyjából ismerek. A harmadik fordulóban ellenük játsszunk, és már nagyon várom ezt a meccset, hogy ismét találkozzak a régi csapattársakkal, edzőkkel.

Fülöp Loránd: számomra az a fontos, hogy minél többet a pályán legyek, és mindig a száz százalékot nyújtsam
Fotó: Horváth Bálint Ottó

– Figyelemmel követted testvérednek, Istvánnak a teljesítményét? Vele tavaly csak egy fél évet játszottatok együtt Botoșani-ban, majd eligazolt Diósgyőrbe...

– Igen, persze, ez normális dolog. Az elején Diósgyőrben elég rosszul mentek a dolgok, de a végére minden kialakult, fél év alatt beilleszkedett az új együttesénél, és bennmaradtak az élvonalban. Ezelőtt Botoșani-ban négy évet töltött, biztos nehéz volt neki megválni a csapattársaktól, a klubtól és a várostól. Szerintem idéntől mind a klubnak, mind neki nagyobbak lesznek a tervei, reméljük, minél többet játszik a csapatban, ehhez sok sikert kívánok neki. Amikor én nézem az ő meccsét vagy fordítva, mindig tanácsokat ad, és megbeszéljük a dolgokat, hogy mit és hogyan kellett volna csinálni. Mivel én kisebb vagyok, nem adhatok neki tanácsot, mert ő a nagyobb futballista egyelőre.

– Ritkábban találkozol a szüleiddel. Ők támogatják a pályafutásodat?

– Persze, mind az enyémet, mind a testvéremét. A szüleink eddig is mindenben segítettek, lelkileg is támogattak, mellettem vannak, sok meccsre járnak Botoșani-ba, sőt amikor Sepsiszentgyörgyön voltam, oda is eljöttek, és Diósgyőrbe is mennek.

Nagyon szeretik ezt a sportot, mert mi mindig futballoztunk, így nagyon közel áll hozzájuk. Ez nagyon sokat számít, amikor a szüleid a stadionban vannak, és élőben látnak játszani.

Mindent nekik köszönhetünk, mert mindig támogattak, ez látszik is, hogy mind a ketten eljutottunk eddig a szintig, hogy az élvonalban játszunk.   

– A labdarúgás mellett mire marad még időd, mivel foglalkozol szabadidődben?

– Legtöbbször hazautazom a családomhoz és a barátaimhoz. Amikor egy-két nap szabadot adnak, rögtön autóba ülök és jövök haza hozzájuk, mivel kikapcsolódást jelent nekem, hogy a családommal legyek.

– Mit gondolsz az ASA-ról, hogy az előző szezonban kiesett az élvonalból?

– Igen, sajnos kiesett a vásárhelyi csapat, pedig szerettem, amikor a Botoșani-nyal itt játszottunk a hazai szurkolók előtt. Ahogy látom, a jövőben nem lesz probléma a csapattal, szerintem helyrejöttek a dolgok, és újra megcélozhatják az első ligát, mint ezelőtt három évvel.  

– Néhány év múlva akár még Marosvásárhelyen is futballozhatsz?

– Ezen egyelőre nem gondolkodtam, mert korábban már játszottam az ASA csapatában, és akkor nem tartottak rám igényt. Hosszú karrier áll még előttem, sosem lehet tudni, mit hoz a jövő, és a saját szülővárosomba nagy szívvel jönnék és fociznék.

– Melyek a jövőbeli terveid, szóba jöhet külföldi igazolás?

– Még négyéves szerződésem van a Botoșani-nál, ezt természetesen nem úgy gondoltam, hogy még négy idényt itt leszek. Sokkal feljebb akarok jutni, minél nagyobb klubhoz, akár az országba vagy amennyiben megfelelő ajánlat érkezik, külföldre is. Persze ez nem csak tőlem függ, de ha Isten megsegít, akkor sikerül. Addig is most számomra az a lényeg, hogy minél több időt töltsek a pályán, és mindig száz százalékot nyújtsak.