Másfél év kihagyás után tért vissza a Sepsi OSK középpályása, mihamarabb formába lendülne

A caracali származású Nicolae Păun 2024. április 15-én, a Bukaresti Rapid otthonában 1–0-ra megnyert mérkőzésen szenvedett keresztszalag-szakadást, a Szuperliga felsőházi rájátszásának negyedik fordulójában.

Sérülése olyan súlyosnak bizonyult, hogy közel 500 napig tartott a felépülése, idén augusztus 27-én a Șoimii Gura Humorului ellen 2–0-ra megnyert kupamérkőzés 62. percében tért vissza a pályára.

Azóta a bajnokságban is szerephez jutott, egyelőre csereként számít rá Ovidiu Burcă vezetőedző.

„Nehéz volt visszatérni a pályára, de már két és fél hónapja terhelhető vagyok és teljes értékű edzésmunkát végezhetek. A legjobb, hogy újra bekapcsolódhattam a csapat munkájába, egyre jobban érzem magam,

– nyilatkozta a Székely Sportnak.

Fotó: Sepsi OSK/Facebook

Nicolae Păun szülővárosában ismerkedett meg a labdarúgással, majd a Kolozsvári Viitorulnál alapozta meg tudását. Felnőttcsapatban Kézdivásárhelyen játszott először, ahol csakhamar a 3. ligás KSE egyik alapemberévé vált.

Nagyon szép emlékeket őriz a Kézdivásárhelyi SE-nél eltöltött időszakról, távozása után még sokáig a helyszínen tekintette meg a kék-fehérek mérkőzéseit. „A KSE volt az első felnőttcsapat, ahol játszottam, nagyon jó gárdánk volt Gazda József edzővel és Rancz Lajos elnökkel, soha nem fogom elfelejteni, amikor Foksányban 3–0-ás hátrányból fordítva nyertünk” – nosztalgiázott.

Innen érkezett Sepsiszentgyörgyre, a Sepsi OSK színeiben 2021. április 17-én debütált az élvonalban, az Universitatea Craiova elleni gólnélküli döntetlenben végződött idegenbeli találkozón. Tehetségére a román válogatottban is felfigyeltek, Edward Iordănescu behívóját követően a Montenegró elleni Nemzetek Ligája mérkőzésen mutatkozott be a nemzeti csapatban.

Sérülése tehát a legrosszabbkor jött, de a háromszéki együttes 26 éves középpályása bízik benne, hogy a hosszú kényszerszünet után megerősödve, mentalitásával és tudásával fogja segíteni a csapatot.

„Kimondhatatlanul örülök, hogy újra pályán lehetek a csapattársakkal, élvezem a játékot, az öltözőbeli hangulatot, az edzéseket, meccseket, mindent. Némiképp óvatosabb vagyok, de igyekszem felvenni a ritmust és nem félni a párharcoktól” – részletezte érdeklődésünkre, hozzátéve, hogy nem számított arra, hogy ilyen sokáig távol marad, remélte, hogy legtöbb 10 hónap után visszatérhet.

Elmondása szerint azért húzódott el a rehabilitációja, mert körülbelül 9 hónap után, amikor elkezdhette volna az edzéseket, erős fájdalmat érzett, a vizsgálatok alapján pedig újabb műtét várt rá, így kezdhette elölről a folyamatot.

Egyelőre csereként számít rá a vezetőedző
Fotó: Leczki József/Sepsi OSK

Mentálisan erősnek érzi magát, határozott célokat fogalmazott meg saját magával szemben, ugyanakkor tudja, türelmesnek kell lennie és sokat kell dolgoznia ennek érdekében.

„Szeretnék minél hamarabb visszatérni arra a szintre, amelyen voltam a sérülésem előtt, hogy segítsem a csapatot, de realista vagyok, tudom, hogy sok időbe, talán hónapokba telik, amíg csak megközelítem a korábbi formámat, amíg ugyanolyan szinten érzem a játékot. Ehhez minél többet kell játsszak” – vélekedett a futballista, aki körül időközben a csapattársak is jócskán kicserélődtek. „Azt hiszem, 5–6 játékos maradt azóta, de nagyon jó egységet alkotunk az újakkal is” – tette hozzá.

Mindenki máshoz hasonlóan őt is meglepte az élvonalból való kiesés, mint mondja, utolsó percig reménykedett, hogy ez nem következik be, és különösen fájó számára, hogy nem tudott a pályán segíteni a csapatnak.

„Ami volt elmúlt, most itt vagyunk a 2. Ligában, és ebből kell kihozzuk a legtöbbet, hogy visszakapaszkodjunk. Nehéz a másodosztályban minden mérkőzés, mindenki jó eredményt akar elérni, 5–6 csapat is a feljutásra hajt, de számunkra más opció fel sem merülhet, mint a feljutás.

– szögezte le a labdarúgó, aki egy ideje új szerepkörben, egy kislány édesapjaként is igyekszik helytállni.