Néhány fordulóval ezelőtt bárki mérget vett volna arra, hogy a CFR vígan és gond nélkül megszerzi nyolcadik (zsinórban ötödik) bajnoki címét. Aztán Petrescu edző olajozottan működő gépezete valahol megakadt, az ellenfelek szinte észrevétlenül felzárkóztak mögéjük, a már-már lejátszottnak tűnt küzdelem ismét kezd többesélyessé válni. Erről pedig leginkább a fellegvári csapat tehet.

Kívülről minden szépnek és jónak tűnik a kolozsvári klub körül. Újságírók, különféle szakemberek példának hozták fel a vasutas csapat szervezettségét, a komolyságot, ami az együttesben és az együttes körül tapasztalható, a remek keretet és a nagyszerű edzőt, és így tovább. Csakhogy idővel kiderült, a csinos külső mögött nem igazán van tartalom. A szakmai és egyéb gondok a legutóbbi, FCSB elleni vesztes összecsapáson teljes valójukban megmutatkoztak. Egy másodosztályú mérkőzés színvonalát alig elérő kínlódás végén a bukarestiek megérdemelten nyertek, még ha erről Dan Petrescunak homlokegyenest más is a véleménye.

Kolozsváron nyert az FCSB, két pontra olvadt a CFR előnye

Lehet az ember bármilyen nagy lokálpatrióta, de azt be kell látnia, hogy a vasutasok ezen a mérkőzésen semmiben sem emlékeztettek egy bajnoki babérokra törő csapatra.

Susic kiállítása a szünet előtt teljesen jogos volt (a FCSB játékosa a kórházban kötött ki), a CFR játékosai csupán a mérkőzés hosszabbításában küldték az első lövést az ellenfél kapujára, ilyen körülmények között a játékvezetőt hibáztatni az elvesztett pontokért enyhén szólva képtelenség. Az edzői koncepció – a labdát minél távolabb kell tartani a saját kaputól, aztán majd lesz valahogy – ezúttal nem vált be. A vasutas csapat játékosai, edzője nem tudtak mit kezdeni egy friss, támadó ellenféllel, a fejetlen játék ezúttal megbosszulta magát. A semleges szurkolók ugrálnak örömükben, hogy kiélezett lesz a bajnoki végjáték, a CFR vezetősége a fejét veri a falba. Ilyen a foci, azért szeretjük, mert néha nem várt izgalmakat is tartogat…

Kolozsváron nem csupán a játékkal van baj, a rossz szereplés csak következménye mindannak, ami a csapat körül történik.

A játékosok olykor hónapokig nem kapnak fizetést, a klubnak hatalmas adósságai gyűltek össze, ennek ellenére havonta 30 ezer eurót fizetnek olyan játékosnak, aki csak perceket tölt a pályán. Egyébként is a CFR játékoskerete (köszönhetően Petrescu erőszakosságának) megengedhetetlenül fel van fújva, a vezetőség 2021-ben például nagyjából annyit költött bérekre, mint a FCSB és a Rotaru-féle Craiova együtt. Egy csapatra való csatár (Petrila, Păun, Omrani, Deac, Costache, Neguț, Debeljuh, Dugandzic, Păun, Chipciu, Buș, Sakho) áll az edző rendelkezésére, amit még egy Real Madrid nagyságrendű klub sem enged meg magának. A klubtulajdonos Varga eddig az edző minden szeszélyének engedett, nem csoda, hogy a CFR anyagi helyezte vészesen megrendült. Annyira, hogy létfontosságú lett számára a bajnoki cím elnyerése és a nemzetközi kupákban való minél jobb szereplés. Ha ez nem történik meg, a kolozsvári klub a fizetésképtelenséggel néz szembe, ahonnan a csőd már csak egy lépés…