Déjà vu

Az sem baj, ha a megcélzott csapatoknál történetesen több román lélek futkos a pályán, mint bármilyen más nemzetiség, részletkérdés, hogy ki ellen ordítanak.

A lényeg a teljes szívből előtörő sovinizmus, az idegengyűlölet.

Ami tudjuk, hogy minek volt alappillére és hova vezetett. Aki elég hangos, sokra viheti, ha pedig egy kis sírgyalázást is bevállal a kiabálás mellé, akár a román parlamentben is helyet foglalhat. Példa rá a Dinamo-drukkerek egyik vezérhuligánjának az esete, aki a keménymag közepéből egyenesen a törvényhozás bársonyszékében landolt.

Az illetékesek évek óta cinkostársakként viselkednek, szemet hunynak a gyalázás és szabályszegés felett, legjobb esetben némi dorgálással meg aprópénzzel büntetik a delikvenseket.

Nyilván az ilyen eszement bekiabálásoktól nem mond csődöt a bajnokság, de attól már nagyon is elképzelhető a bukás, hogy – ahogyan az elmúlt idényben is megtörtént – ismét egyesületek néznek farkasszemet a csőddel. És még csak nagyjából a bajnokság felénél tartunk!

Aki figyelemmel követi a Super Ligának elkeresztelt ingoványt, annak egészen egyszerűen déjà vu érzése támad.

Mintha nem is olyan régen arról szóltak a hírek, hogy az első osztályban szereplő csapatok közül több is el vannak maradva a fizetésekkel, üres a mikulászsák, nincs honnan előteremteni a normális működéshez szükséges anyagiakat. Így történhetett meg a 2021–2022-es bajnoki idényben, hogy két csapatot is csak a Román Labdarúgó Szövetség tartott mesterségesen életben, abból a megfontolásból, hogy az illető klubok idő előtti megszűnésével a talpon maradottak ne veszítsenek pénzt a televíziós közvetítési jogokból. Szép dolog a segítőkészség, csak néha nem elég. Pláné úgy, ha a megelőzésért nem teszünk semmit.

Hírek szerint a mostani bajnoki idényben a Petrolul és a Mioveni csapataira várhat az a sors, ami tavaly a Gaz Metanra és a Clinceni-re. Utóbbi két együttes, pénzügyi helyzetéből adódóan, az elmúlt bajnokságban csupán statisztaszerepet töltött be. A napokban pedig kiderült, hogy a Mioveni három hónapja nem fizette ki az alkalmazottak bérét, a ploiești-iek pedig több mint két hónapja. Ehhez hozzáadódik, hogy sem ők, sem a nagyszebeni Hermannstadt vezetői nem törlesztették a feljutásért járó prémiumokat a játékosokkal és a stábbal szemben. Nagyszebenben, ahogy a bajnokság megkezdésekor, ismét felütötte a fejét a mélységes nincstelenség, nekik sem nagyon akaródzik fizetéseket adni focistáiknak.

Látva a múlt szezonban történteket, a szövetség fűt-fát megígért, aztán maradt minden a régiben.

Érdemi változás nem történt, a labdarúgó-egyesületek ugyanúgy úsznak az adósságban, mint eddig, nincs egy koncepció, nincs egy világos szabályzat az áldatlan állapotok rendezésére és főleg megelőzésére.

Ui.

Az már a vicc kategóriába tartozik, hogy a másodosztályban olyan csapatok küzdenek az első helyekért, amelyeknek nincs feljutási joguk. Nehezen lehet elképzelni, hogy létezik még a civilizált világban hasonlóan fejetlenül megszervezett focibajnokság, ennyi üres duma és hozzá nem értés…