Bucsi Imre László: az ember, amikor kimegy a pályára zászlóval a kezében, felelősséget vállal
– Mikor, minek a hatására döntötte el, hogy bíróként, azon belül partjelzőként szeretne tevékenykedni?
– Mindig is jelen volt a sport az életemben, többféle sportágat kipróbáltam, de egyikben sem voltam igazán kiemelkedő. A bíráskodás 2006 októberében kezdődött számomra, miután elvégeztem Brassóban a sportegyetemet, egy barátom javasolta, hogy próbáljam ki megyei szinten.
A barátom édesapja is bíró volt, így jól ismerte a szakmát, ő tanította meg például, hogy fogjam a zászlót, mit kell csinálni, ha kimegy a labda. Az első mérkőzésem után azt gondoltam, az volt az utolsó. De pár nap után eldöntöttem, hogy kipróbálom máshol is olyan-e, mint Szotyorban, ahol a nézők finoman szólva sportszerűtlenül viselkedtek.
– A megyeiből milyen út vezetett az élvonalig?
– Mondhatni rövid út vezetett felfele, mert viszonylag kevés idő alatt sikerült szinteket lépnem, viszont kemény munkával. Mikor elkezdtem már 23 éves voltam, vagyis nem számítottam fiatalnak a szakmában. Másfél év megyei után 2008-ban sikeresen felvételiztem a harmadosztályba. Valamikor azt gondoltam, ha 3. ligás partjelző lehetek, az a csúcs. Aztán kipróbáltam és úgy éreztem itt nem állok meg.
– Így utólag, 14 év tapasztalattal a háta mögött, jó döntésnek bizonyult?
– Mindenképp, sokat változtam, tanultam. Voltak nagyon nehéz periódusaim, főleg az elején, amikor azt éreztem, hogy sokan ellenem vannak, de mostanra rájöttem, ha ők nem lettek volna, nem tudtam volna idáig eljutni.
– Emlékszik az első élvonalbeli mérkőzésére?
– Az összes meccsemre emlékszem. Az első élvonalbeli mérkőzésem a Kolozsvári U–Astra Ploiești volt, jelenleg 245-nél tartok. De minden találkozómat lejegyzem, az 5. Ligától kezdődően az ifjúsági és női mérkőzéseken át minden le van írva, a második füzetnél járok.
– Meddig tarthat egy partjelző karrierje?
– Régebb 45 év volt a korhatár, de ezt most eltörölték, lehet kérni hosszabbítást. Az a tendencia, hogy 47-48 éves korig lehet bíráskodni, feltéve, ha az illető megtud felelni a teszteken.
– Mi kellett ahhoz, hogy a legmagasabb szintig eljusson?
– Rengeteg áldozat, minden téren. Sok mindent feladtam ennek érdekében, fegyelmezett életet éltem, nem jártam el a barátaimmal hétvégenként bulizni, sokat edzettem, a mai napig nagyon odafigyelek a táplálkozásra például. A felkészülés folytonos, most magamról beszélek, nem szoktam hosszabb periódusokat kihagyni a fizikai felkészülésben.
– Az élsportolói léthez hasonlítható a bírói karrier?
– Ki merem jelenteni, hogy az élvonalbeli játékvezetők élete semmiben sem különbözik az élsportolókétól, sőt nekünk annyival nehezebb, hogy a bíráskodás mellett van egy munkahelyünk. Ha profik lennénk, és a szövetség alkalmazna minket, mint egyes országokban, akkor könnyebb lenne.
Van két lányom, régebb, amikor látták, hogy elkezdtem csomagolni a táskámba, mindent megtettek volna, hogy otthon maradjak.
– Mit tart eddigi pályafutása csúcspontjának?
– Ha jól tudom, van 23 nemzetközi meccsem az Európa és Konferencia Ligában, de több hazai derbim is – FCSB–Dinamo, Dinamo–Rapid, FCSB–Rapid –, illetve egy Román Kupa döntőm. 2024 decemberében volt szerencsém az EL-csoportkörében közreműködni a Victoria Plzen–Manchester United találkozón, az óriási élmény volt, de ugyanezt elmondhatom az Olympique Lyon, a Real Sociedad, a Hoffenheim, vagy épp az Ajax kapcsán is.
Nem szerepelek a FIFA-listán, viszont van egy brassói kollégám, Barbu Marian, aki játékvezetőként kiválaszthatta a segítőit, és mivel sokat dolgoztunk együtt és nagyon bízott bennem, kérte, hogy én legyek az egyik partjelzője, 2022-től 2025-ig engedélyezték, hogy elkísérhessem.
– Apropó hibák, a bírók ugyanúgy tartanak tőlük, mint ahogy a játékosok félnek egy-egy kihagyott ziccertől?
– Akár elfogadjuk, akár nem, a tévedés lehetősége is benne van a szakmában, a lényeg, hogy tanuljunk a hibáinkból. Nekem például a videóbíró bevezetése előtt mindig lelkiismeretfurdalásom volt, ha hibáztam.
Sokan a kollégáim közül ellenezték a bevezetését, de én úgy voltam vele, ha hibázok és kijavít a VAR, nyugodtabban ülök itthon eltiltás miatt pár hétig, minthogy tudjam, hogy valakik miattam hátrányba kerültek.
– Melyik a legnehezebb része a szakmának?
– Amit én kihangsúlyoznék: nem odajutni, hanem megmaradni a legnehezebb a legmagasabb szinten. Nem beszélve az óriási nyomásról, amit bírni kell.
Sokan vannak, akik eljutnak odáig, de kevesen maradnak is ott. De ez a futball minden területére igaz. Egy példát említenék a közvetlen környezetünkből, Csíkszereda az élvonalban játszik, Szentgyörgy hosszú évekig ott volt, és sokan készpénznek veszik ezt, azt hiszik, hogy ez olyan egyszerű, ami nem igaz.
– Hogyan lehet kezelni a nyomást és a kritikát, ami a bírói munka részét képezi?
– Bizonyos szempontból előnyben vagyok, mert a partjelzőket nem éri annyi kritika, mint a középbírókat. A kritika inkább önkritika, illetve az, ami a bírói testületen belül esik szóba egy-egy teszteléskor, elemzéskor.
14 éve, amióta az élvonalban vagyok megtanultam, hogy csak a magam dolgával törődjek, végzem a dolgom a legjobb tudásom szerint, nem akarok senkihez túl közel kerülni, nem akarok pluszdolgokat megtudni senkiről, nem ismerem a csapatvezetőket, tisztes távolságot tartok. Akkor vagyok boldog, ha meccs végén mindenki kezet fog és megy a maga útján, és várhatom a következő delegálást.
– Január 11–14. között Cheile Grădiștei-en gyűltek össze a játékvezetők, hogy előkészítsék a szezon második felét. Hogyan sikerült ez az alkalom?
– Az időjárási viszonyok némiképp módosították a programot, ezúttal egy teremben teszteltek, de a hagyományos kötelező fizikai tesztet majd február folyamán teljesítjük. Mínusz 17 fok volt, ami a szél miatt még hidegebbnek érződött, nem is ez lett volna a gond, mert mi még bíráskodtunk ilyen időben, hanem a hó alatt vastag jégréteg födte a pályát, ami sérülésveszélyessé tette volna a teszteket, az elnökúr javasolta a halasztást.
– Mégis nagyon sok bírálat érkezik a csapatvezetők, edzők részéről, hogy a szurkolókat ne is említsem.
– Ez annak is köszönhető, hogy mindez megvan nekik engedve. Tudomásom szerint vannak olyan bajnokságok, ahol nem nyilatkozhatnak a bíráskodásról. Értem, hogy mi történik, és valószínűleg igazuk is van abban, hogy egy adott helyzetben lehetett volna így is vagy úgy is, de a bíráskodás nem matematika, nem fehér vagy fekete, vannak olyan helyzetek, amik szürkék, és a szürkét is valakinek oda kell ítélni, és ezért van, hogy valaki mindig elégedetlen.
Ott van például Kovács István, aki egy olyan játékvezető, akire mindenki büszke kéne legyen, arra, amit elért, amit képvisel. Nem túl sokszor igaz, de volt szerencsém együtt dolgozni vele, egy korosztály vagyunk, egy évvel kisebb, mint én, ő már jócskán élvonalbeli játékvezető volt, amikor én bekerültem.
– A Szuperligában melyik a legnagyobb kihívás a pályán?
– Ami nehézséget tud számunkra okozni, az, hogy nagyon sok a szabálytalanság. Egy Bajnokok Ligája-meccsen szerintem nincs negyede annak, ami a román bajnokságban, nálunk könnyebben elesnek, többet színlelnek, minden kis érintésért kérik a faultot, és dönteni kell. Hallottam olyan véleményeket, hogy István hibátlanul vezet a BL-ben, a román bajnokságban többet téved, de itt jobban ki van téve annak, hogy hibázzon, mert mondjuk egy játékos akkorát esett, mintha épp eltörték volna a lábát, holott nem történt semmi.
– Meséljen el valami emlékezetes helyzetet, amit a pályán élt meg.
– Van egy különleges élményem a koronavírus lecsengése utáni időkből, amikor végre megtelhettek a lelátók. Mariannal kaptunk egy Rapid–Dinamo párharcot, és amikor hosszú, nézők nélküli periódus után kimentünk a pályára és a lelátón ott volt 30 ezer ember…
– Mit szeretne még elérni a szakmán belül?
– Ha az egészségem engedi, még öt évet szeretnék bíráskodni az első ligában.
Fél évszázados hokiemlék: kincset osztott meg Székedi Ferenc
Közel ötvenéves, Super-8-as felvételt osztott meg közösségi oldalán Székedi Ferenc. Az 1980-as szófiai túrán készült képsorok igazi időutazást kínálnak a csíkszeredai jégkorong aranykorába.
Tartalékosan állt fel a Sportklub, nem tudta elkerülni a vereséget
Idegenlégiósai és több alapembere nélkül lépett jégre vasárnap késő este Bukarestben a Csíkszeredai Sportklub jégkorongcsapata. A kék-fehérek becsülettel küzdöttek, de a Red Hawks hatékonyabb volt és végül 6–4-re győzött.
Facebookon hagyott búcsúüzenetet, majd végett vetett az életének egy csíkszeredai nő
Facebook bejegyzésben hagyott búcsúüzenetet, nem sokkal később holtan találtak rá egy csíkszeredai nőre hétfő este.
Tömegverekedésbe torkollt a Liga V-ös kupadöntő Kolozs megyében
Botrányos körülmények között zajlott le a labdarúgó V. Liga Kolozs megyei kupadöntője, amelyen a házigazda mócsi Speranța Rromi 2016 játékosai és szurkolói rátámadtak az ellenfél, a kolozsvári Juniorul csapatának tagjaira és azok drukkereire.
Erdélyiek is Dubajban rekedtek, tanárok és diákok is
Erdélyi személyek is Dubajban rekedtek a háborús közel-keleti helyzet miatt.
Diplomás pizzafutár és a szomszéd, akinek 300 lakása van – Mit ad nekünk az erdélyi magyar szociológia?
Az akadémiai falakon túli kitekintésre készülő kolozsvári társadalomtudományi folyóirat bemutatóján jártunk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
