Aláírta szerződését Szabó István, az FK Csíkszereda új vezetőedzője

– Magyarországon a Kecskemét csapatával ezüstéremig jutott. Hogyan jött képbe Románia?

– Régi történet. Asszisztensedzőm, a székelyudvarhelyi Kerekes Barna révén jött a kapcsolat az FK Csíkszeredával. Ő sokszor beszélt nekem arról, hogy Csíkszeredában milyen fejlődésnek indult a labdarúgás. Amikor Nyíregyházán megszűnt az állásom, Barna jelezte felém, hogy aktuális lehet egy székelyföldi munka. És úgy adta az élet, hogy Szondy Zoltán, az FK Csíkszereda elnöke megkeresett. Mivel nálam a gyerekek már nagyok, ezért úgy döntöttünk, hogy belevágunk ebbe a munkába.

– Mit lát egy távolról jött ember az FK Csíkszeredáról?

– Szimpatikus nekem az a gondolkozásmód, ami itt folyik: nagyon sok utánpótlás-válogatott van, akár magyar, akár román utánpótláskorú játékos a keretben. Köztudott rólam, rólunk Barnával, hogy előszeretettel dolgozunk fiatal labdarúgókkal, a fejlesztésük mindig izgalmas téma. Kecskeméten hét válogatott játékosunk lett, amire nagyon büszkék vagyunk.

Magyarországon a lezárult idényben 33 forduló volt, itt pedig 39 – plusz a kupaküzdelem is más lebonyolításban folyik. A heti munka tehát más felkészülést igényel.

Kerekes Barna székelyudvarhelyi származású szakember is aláírta a szerződését
Fotó: Kozán István

– Azt tudjuk, hogy már egy bizonyos ideje a helyszínről követi a román bajnokságot. Összehasonlítaná a román és a magyar pontvadászatot?

– Azért nem venném a bátorságot, hogy nagy hasonlítgatásokat tegyek. Szeretek adatalapon beszélni. Úgy tűnik, hogy az első lépés az, hogy én dolgoztam Pakson, és hát azért láthatjuk, hogy a Paksot tavaly nagyon simán kiütötte a nemzetközi kupából egy román másodosztályú csapat (Román Kupa-győztesként az élvonalba idén feljutott Vajdahunyadi Corvinul – szerk. megj.). Magyar edzőkollegáknak szoktam mondani, hogy én a magam részéről a román bajnokságot kissé a magyar fölé emelném. Nem mondom, hogy a Ferencváros itt nem állná meg a helyét, sőt biztos vagyok benne, hogy az elsők között lenne. Viszont láttam, hogy egyéni képességek terén a román bajnokság játékosaiban komoly potenciál van. Csapaszinten is jó edzői munkát fedeztem fel. Az adatok alapján talán a magas intenzitású futásban volt nagyobb különbség a két bajnokság között. Komoly munkát várok el a stábtól és a csapattól, hogy meg tudjuk állni a helyünket.

– Akkor a stábról és a kitűzött célról is beszéljük – már amiről lehet, ami nyilvános.

– Nyilván a szerződésnek vannak olyan részletei, ami nem nyilvános, ez normális. Én mindig úgy tekintek egy szerződésre, hogy ha jól dolgozunk a stábbal együtt, akkor az úgyis valószínűleg hosszabb távú lesz.

Itt azért mindig az eredmény beszél, és az együttműködés. Egyébként a célok már sokkal nehezebben megfogalmazhatók, mivel még csak június 3-át írunk, és a csapat még nincs kész. Akkor szeretnék erről beszélni, amikor kialakul a csapat magja, a keret, és szerintem akkor közösen az elnök úrral a célokat pontosan is meg tudjuk határozni. Dőreség lenne tőlem most azt mondani, hogy szeretnénk túlteljesíteni az előző évet.

A szerződés aláírása után. Szabó István vezetőedző és Kerekes Barna másodedző
Fotó: Kozán István

Abban van tapasztalatom, hogy az első osztályba feljutó csapat a következő évben hogyan teljesít: a Kecskeméttel első évben másodikok lettünk, a következő évben pedig a hatodik hely sikerült, amit sikernek tartok. Az első év ugyanis mindig egy meglepetés a többi csapat számára is, mert nem ismerték a csíki alakulatot. Egy kicsit mindenkinek sötét ló volt. Most azonban már szerintem az edző kollégáknak és a csapatoknak van egy bizonyos képük a csíkszeredai létesítményről, az itt lévő légkörről, az itteni munkáról.

A tavaszi idényük megsüvegelendő. Én gratulálok nekik. A célokról tényleg csak annyit, hogy ha meglesz a keret, akkor térjünk vissza erre a kérdésre. Az elsődleges cél továbbra is a biztos bennmaradás.

– A stábról azért egy mondatot mindenképp mondjon, kérem.

– Elsőnek is azt szeretném leszögezni, hogy mindenkire számítanék a szakmai stábból. Mivel a szerződést csak most írtam alá, azért az egyértelmű, hogy a székelyudvarhelyi születésű Kerekes Barna lesz az első számú asszisztensedzőm, és hát

Az én szándékom egyértelműen az, hogy ezt a jó stábot továbbra is alkalmazzuk és együtt dolgozzunk. Viszont nem tudom, hogy a háttérben mi történt: Illyés Róbert számít-e valamelyikükre, vagy van-e köztük egy megállapodás. Ez is normális a mai világban. Én a stábtagoknak mindig nagy bizalmat szavazok. Úgy vallom, hogy a saját területükön jobbnak kell lenniük, mint az én tudásom. Az én feladatom, hogy ezt a csapatot is jól irányítsam.