Adósa vagyok ezen közösségnek – Bölöni László Székelyföldről, futballról, emlékekről

A Bálványosi Nyári Szabadegyetem állandó vendégeként tért vissza idén is Székelyföldre Bölöni László. A legendás erdélyi futballista és edző ezúttal a Buzánszky Jenő Sportteraszon tartott telt házas előadást, majd a Székely Sport kérdéseire is válaszolt – őszintén, derűvel és a tőle megszokott egyenes beszéddel.

A két nagy székelyföldi klubról, az FK Csíkszeredáról és a Sepsi OSK-ról határozottan fogalmazott: „Székelyföldnek nincs szüksége konkurenciára a futball szempontjából. A jégkorong az, ami itt a fősport volt. Azt hiszem, hogy a labdarúgásban elég egy csapat az elitben”.

Az FK Csíkszereda szuperligás rajtjáról, a bemutatkozó mérkőzésekről és az esélyekről reálisan nyilatkozott: „A tanulási időn át kell essen a Csíkszereda is. Nem tud, nem lehetséges egyből elérni azt a szintet, hogy végig sétálja a bajnokságot. Egész biztos vagyok benne, hogy nehéz év lesz számukra. A bennmaradásnál többre egy pillanatig sem szabad gondolni. És dolgozni, reménykedni kell, hogy a fiatalok felnőnek a feladatokhoz.”

A Sepsi OSK a Szuperligából való kiesése fájó pont volt számára is. „Mindenféleképpen egy keserű pirula volt, mert a sepsiszentgyörgyi együttes egy biztos pontja volt az erdélyi futballnak. Az az érzésem, hogy sok apró hibát követtek el, és emiatt jöttek a nagyobb gondok, amik túlnőttek rajtuk.

A Marosvásárhelyi ASA újraindulása kapcsán – a Nyárádtői Unireával történt egyesülés után – realistán és kritikusan fogalmazott: „A szerencse hozta ezt számukra, és az érdekes politikai segítség. Ugyanazt mondom nekik is: meg kell teremteni azokat a feltételeket, amik egészségesek, amikre lehet támaszkodni, akár vezetési, de technikai szinten is – mert ami volt, az rossz volt. Nem a játékosokról beszélek, hanem a klub stábjáról, a felfogásról, hogy tartós legyen, mert ilyen tiszavirág-életű dolgokra nincs szükség, az csak pénzkidobás”.

Bölöni visszatérő vendége Tusványosnak, és ahogy mondta, nemcsak itt, hanem Székelyföld bármely pontján otthon érzi magát: „Mindig érdekes és jó ide járni, de szinte Székelyföld bármelyik pontjára megyek, mindenhol úgy fogadnak, mintha itt töltöttem volna a gyermekkoromat. Rendkívül hálás vagyok, és tudom, hogy örökre el vagyok adósodva az itteni közösségnek”.

Végül két szívmelengető, Székelyföldhöz kötődő téli történetet is megosztott. Az első: „Egy alkalommal Csíkszeredában szilvesztereztünk, felmentünk sízni Hargitafürdőre, elakadtunk a hóban. Egy székely család jött, és beálltak segíteni tolni az autót. Kocsilökés közben a székely ember rám nézett, és mondta: »Hát maga Bölöni, magának kitolom egyedül is!« És tényleg kitolta. Nagyon jó viszony alakult ki köztünk, sajnos nyomukat vesztettem azóta”.

A másik, szintén téli emlék: „Kijöttem sízni a Bucsinra, amikor este visszaértem az autóhoz, két legény épp egy karácsonyfát kötött rá. Azt mondták: »Fogadja el tőlünk, vigye haza, és díszítse fel otthon karácsonyra«. Ezek olyan dolgok, amiket nehéz elfelejteni”.