PSG-parádé a veszprémi „pokolban”

Délután négy órára érkeztem meg a veszprémi vasútállomásra, ahol másfél órával a mérkőzés kezdete előtt már több kézilabda-sálas szurkolóval is találkoztam. Az aréna innen még odébb van, de lévén, hogy a Telekom Veszprém nem csak a város, hanem az egész megye, sőt ország és nemzet csapata, így nem volt meglepő, hogy a két drukker, akikkel szóba elegyedtem hatvan illetve nyolcvan kilométer távolságról érkezett, szintén vonattal.

Csatlakoztam hozzájuk, busszal folytattunk utunkat, majd negyedóra után meg is érkeztünk a „melegítő” bárba, a Tölgyfába. A törzshely zsúfolásig telve volt, nem csak a bár, de még annak udvara is, piros mezbe öltözött veszprémi drukkerekkel.

Fotó: Ilyés Szabolcs

Az arénához egy órával a kezdő sípszó előtt értem ki és már nagy volt a tolongás, minden irányból érkeztek a szurkolók. A csarnokba érve lassan kezdett megtelni az aréna, majd kijöttek melegíteni a játékosok is.

Jó volt nézni a felezővonalnál a veszprémiek és párizsiak hosszú perceken át tartó baráti társalgását, Nagy Laci Mikkel Hansennel, Mirko Alilovic a híres neves Omeyer kapussal, Karabatic pedig 2–3 további veszprémivel.

Kiváló fénytechnika és remek zenei aláfestés közepette konferálták be a játékosokat, nem kis hangzavart keltve, mikor a hazai csapat kézilabdázói futottak be, főleg a csapatkapitány és sérüléséből visszatérő közönségkedvenc, Nagy László.

Fotó: Ilyés Szabolcs

Bár a veszprémi „had” is csodálatra méltó, de összeszorult az ember gyomra mikor látva az ellenfél játékosait, azon kezdett el mélázni, hogy vajon hogy lehet majd megállítani a bivalyerős Nikola Karabaticot, Nikkel Hansent, Nedim Remilit, Sander Sagosent vagy a kis német Uwe Gensheimert? S a kapuban sokszor parádézó Thierry Omeyer-t még meg sem pillantottuk.

Ha mindez nem lenne elég, akkor a keretből most hiányzott még a szintén nagy általánosságban űrkézilabdát játszó Luc Abalo, Daniel Narcisse és a kisebbik Karabatic-fivér, Luca is.

Szóval ilyen játékosok ellen kezdte meg a mérkőzést a Veszprém, és nem is akár hogyan, hanem sziporkázva. 1–0 és 2–1 után a hatodik percre már 4–1 volt az állás, a 12. minutumban pedig már 8–3. Nem volt hiba a veszprémi gépezetben, Mikler Roland bravúrokat mutatott be a kapuban, elől pedig Lékai Météék dobták a gólokat, miközben a veszprémi publikum fergeteges hangulatban hajszolta övéit.

Fotó: Ilyés Szabolcs

A PSG viszont nem véletlen hemzseg világ- és Európa-bajnokoktól, szép lassan megkezdték a felzárkózást Karabatic földön kívüli dobásaival, és a félidő vége előtt két perccel ismét döntetlen volt az állás (10–10). Ezután egy rövid pillanatra át is vették a vezetést(10–11), de a játékrész vége döntetlen lett: 12–12.

Pazar, világklasszis játék volt az első félidőben, két abszolút Bajnokok Ligája elsőségre esélyes csapat gigászi csatája.

A második félidőben fej fej mellett haladtak a csapatok. Gensheimer rendkívül magabiztosan értékesítette a heteseket, és ha kellett, szélről is nagyon pontosan dobta a gólokat, míg hazai oldalon Momir Ilics hetesei és bombái mellett Lékai szemfüles góljai tartották meccsben a magyar bajnokot.

Az 54. percre három majd négy góllal is elhúzott a PSG, és itt elúszni látszott a hajó. A francia kirakatcsapat gyors indításokkal operált és nagyon magabiztos volt a védelemben is. Állandósítani tudták a különbséget, hazai oldalon pedig nem tudott senki annyit hozza tenni a játékhoz, hogy a Veszprém visszajöjjön a meccsbe. A vége ötgólos hazai vereség lett (24–29), ami a mérkőzés egészét alapul véve sajnos megérdemelt.

Fotó: Ilyés Szabolcs

Míg több éven keresztül a Veszprém jelentette a BL-negyeddöntős végállomást a PSG-nek, addig az utóbbi időben egyre inkább válik a francia alakulat a magyar csapat mumusává. A tavalyi idényben összesen három alkalommal találkozott a két gárda, idén pedig már kétszer, és valahányszor PSG-sikert könyvelhettünk el.

Fotó: Ilyés Szabolcs

A veszprémi publikum most is űzte-hajtotta a csapatot, viszont ezúttal még ez is kevésnek bizonyult. Nehéz lesz ezt a francia gárdát legyőzni, vagy legalábbis ha sikerül, akkor mindennek klappolnia kell. Világsztárok sora ül még a kispadon is, ráadásul a világ egyik, ha nem a legjobbja, a dán Mikkel Hansen egy perc játéklehetőséget sem kapott. És hogy miért nem? Csupán taktikai okokból: az edző meglátása szerint Sagosen stílusa hatékonyabb volt a veszprémi védekezéshez. Nem tudunk vitatkozni.

Azt viszont elismerjük, hogy ember, vagyis inkább csapat legyen a talpán, akik a BL-elsőségre már nagyon kiéhezett párizsiakat megállítják.

Az arénát elhagyva bár szomorúság volt a szurkolói arcokon, azért mindenki elismerte és nyugtázta, hogy Karabaticék jobban játszottak és megérdemelten nyertek. Búslakodni azonban nincs oka a Veszprémnek sem, mert továbbra is az előkelő második helyen áll csoportjában, és egy ideig már nem is kell megmérkőzzön a párizsiakkal, legközelebb talán a májusi kölni négyesdöntőben. Ott meg csak egy meccs dönt és egy meccsen bármi megtörténhet…

Férfi kézilabda, Bajnokok Ligája, 8. forduló, B csoport:
Telekom Veszprém–PSG Handball (francia) 24–29 (12–12),
Veszprém: Mikler – Gajic 1, Tönnesen 1, Lékai 8, Blagotinsek 3, Ilics 7 (4), Ugalde. Csere: Alilovic (kapus), Schuch, Marguc 1, Sulic 1, Nagy L. 1, Accambray, Terzic, Manaszkov, Nilsson 1. Edző: Ljubomir Vranjes.
PSG: Omeyer – Kounkoud, Remili 4, N. Karabatic 4, Möllgaard, Sagosen 3, Gensheimer 10 (6). Csere: Nielsen 1, Stepancic 1, Kempf 6. Edző: Zvonimir Serdarusic.
Az eredmény alakulása. 6. p.: 4–1. 12. p.: 8–3. 17. p.: 8–6. 23. p.: 9–8. 24. p: 10–10. 28. p.: 11–12. 38. p.: 14–14. 42. p.: 16–16. 49. p.: 19–22. 51. p.: 21–22. 56. p.: 21–25.
Kiállítások: 8, illetve 2 perc.
Hétméteresek: 4/4, illetve 6/6.