Huszonötödször bajnok a Veszprém

Negyedórával a kezdés előtt a tíz évvel ezelőtti szegedi „aranyos” fiúkat szólították pályára, akik 2007-ben épp a Veszprém ellen hódították el a csapat történetének második bajnoki aranyérmét. Székelyek is álltak a bajnokok sorában, hiszen az udvarhelyi Ilyés Ferenc és a gyergyóditrói Ferenczi Botond is tagja volt a tíz évvel ezelőtt elsőséget ünneplő szegedi csodacsapatnak.

Fantasztikus hangulatban vette kezdetét a mindent eldöntő ütközet.

Bár a lelátón érződött az erős hazai dominancia, mégis a folyamatos „Pick Szeged!” rigmust néha jól hallhatóan átkomponálta – az egyébként igencsak szép számban jelen lévő – veszprémi szurkolók drukkolása, zúgott az „Építők” is.

Fotó: Ilyés Szabolcs

Nem rontott ellenfelére a szegedi alakulat, a veszprémiek nyerték az első perceket, és vezettek is (1–2). A hazaiak hamar rendezték soraikat, és kétgólos előnyre tettek szert (6–4), majd a játékrész felénél ismét döntetlent mutatott az eredményjelző (8–8). A félidő végéig fej fej mellett haladtak a csapatok, és szünetre is mindössze egygólos fórt tudott kiharcolni a Pick, ami nem volt jó előjel a bajnokság végkimenetelét illetően (a szünetben 15–14).

A játékosok pihenője nem jelentett lazítást a szurkolótáborokban, mindkét fél tovább buzdította övéit – ebben főleg a két „keménymag” volt erős –, a csapatok kabalafigurái pedig a pálya közepéről szórakoztatták a közönséget.

A mellettem ülő helybéli kolléga meg is jegyezte, hogy a legutóbbi bajnoki cím óta nem tapasztalt ilyen hangulatot.

A második játékrészt nagy elánnal kezdték a veszprémiek, aminek meg is lett az eredménye, hiszen átvették az irányítást, és a félidő derekán kettővel vezettek (20–22), ekkor Pálmarsson volt igencsak elemében, szórta a gólokat. Szeged az 50. perctől indította utolsó hajráját, aminek az lett az eredménye, hogy az 56. percben három gólra állt a végső diadaltól (29–26), de innen a Veszprém „rutinüzemmódba” kapcsolva ölte a játékot, és hagyta lecsordogálni a hátralévő időt.

Bár szegedi győzelmet jelentett a 30–27-es végeredmény, a bajnoki elsőséget ismét a Veszprém szerezte meg, immár 25. alkalommal.

A kékbe öltözött hazai drukkerek hallgatagsága és sokak homályos tekintete mindent elárult csalódottságukról: alapszakasz-győzelmük után a végelszámolásnál megint csak a második hellyel kell beérniük, zsinórban tizedszer. Erre tett rá még egy lapáttal az egyik kapu mögött helyet foglaló önfeledten ünneplő vörös drukkerhad, és a hazai nézők bosszantásába kezdtek: „Ti vagytok a másodikak, hejj, hejj!” Jött is válaszul a fülsüketítő füttykoncert és a középső ujjak tömeges mutogatása a vörös mezes veszprémi szurkolók irányába.

Fotó: Ilyés Szabolcs

Az ünnepélyes serleg- és éremátadó után bő félórával a veszprémi világsztárok még mindig a szurkolóik között ünnepeltek a tribünben. Tette ezt különösen a 16. elsőségét szerző Gulyás Péter, illetve a szintén örökifjú Iváncsik Gergely, akik az idény végén befejezik profi pályafutásukat.

A veszprémiek számára a szezon végét pedig a Bajnokok Ligája június elején Kölnben rendezendő négyes döntője jelenti, ahol a Veszprém a szintén világsztárokkal teletűzdelt Paris Saint-Germain Handball csapatával mérkőzik meg az elődöntőben.

S hogy a helybéli kollégára is visszatérjünk, a végén keserűen jegyezte meg, hogy bár jó előjel volt a parádés hangulat, mégiscsak „győzött a realitás és a jobb csapat, a Veszprém… Egyelőre!” Legyen hát ez a végszó, mert ha jövőre egy még szorosabb végső párharcra kerül sor, semleges nézőkként mi csak nyerhetünk.

Fotó: Ilyés Szabolcs

Mestermérleg

Carlos Pastor, a MOL-Pick Szeged edzője: „Szurkolóink előtt emelek először kalapot, mert végig megadtak minden támogatást, és ezüstérmes csapatunkat is éljenezték. Az erős klubok egyik jellemzője, hogy ilyen remek közönségük van. Büszke vagyok csapatomra a győzelemért, de fáj, hogy Veszprémben csúszott ki kezünkből az arany. Tovább kell építkeznünk, vagy erősítésekkel, vagy a meglévő keret gyorsabb fejlesztésével.”
Xavier Sabaté, a Telekom Veszpérm edzője: „A második félidőben megint óriásit játszottunk. Három célt tűztünk magunk elé az idény elején: aranyat a Magyar Kupában és a bajnokságban, valamint a BL-ben a négybe jutást. Mind a hármat elértük, vagyis jól végeztük a munkánkat. A végéig még van két meccsünk Kölnben, és bizakodók vagyunk, mert tavasszal remekül összeállt a játékunk.”

Férfi kézilabda, K&H Liga, döntő, visszavágó, Szeged, 3500 néző:
MOL-Pick Szeged–Telekom Veszprém 30–27 (15–14)
Szeged: Källman 7, Bodó 6, Balogh 6 (3), Buntic és Goncalves 4–4, Sostarics 2, Bánhídi 1. További játékosok: Sego, Kastelics (kapusok) – P. Rodríguez, Skube, Gaber, Blazevics, Bóka, Obranovics. Edző: Carlos Pastor.
Veszprém: Pálmarsson 5, Lékai 4, Gajics 4 (3), Nagy L. 3, Sulics, Ugalde, Ilics és Nilsson 2–2, Marguc, Blagotinsek és Iváncsik 1–1. További játékosok: Alilovics, Mikler (kapusok) – Schuch, Terzics, Gulyás. Edző: Xavier Sabaté.
Kiállítások: 6, illetve 8 perc.
Hétméteresek: 5/3, ill. 3/3.
Bajnok a Veszprém, 50–47-es összesítéssel.