Fergeteges hangulat a veszprémi katlanban

Kellemes, szinte nyárias idő, és a főutcán pezsgő, mozgalmas élet fogadott szombaton délben. Az utcákon számtalan Spartan Race pólós ember járkált, hiszen a városban aznap rendezték a katonai jellegű akadályokkal lebonyolított futóversenyt több mint hatezer indulóval.

Gyülekező a hatalmas Veszprém Aréna előtt
Fotó: Ilyés Szabolcs

Hirdetés

Lehetőségem volt egy csarnoktúrán részt venni a Veszprém Arénában, az impozáns létesítmény körül már voltak piros mezbe öltözött nézelődök. A több mint egyórás csarnoklátogatás a számtalan serleggel díszített tárgyalóteremben ért véget, megismerhettük a klub sikerekben gazdag történelmét és káprázatos otthonát, egy pillanatra még a hazai öltözőbe is bepillantást nyertünk.

A horvátok elleni visszavágó kezdetéig még három óra maradt, így átmentem a Fajancsinak becézett bárba. A kézilabdaberkekben mindig jól értesült Hatosfal blog egyébként veszprémi bloggerétől kaptam azt az infót, hogy oda mindenképp nézzek be, mivel az a bemelegítő lokál a mérkőzésre, az arénától mindössze pár száz méterre található.

Ellepték a szurkolók a Fajancsit
Fotó: Ilyés Szabolcs

Kisebb meglepetésemre pár szurkoló már hangolódott az összecsapásra, az idő teltével egyre többen gyűltek be. A szurkolók nagy érdeklődéssel nézték a televízióban közvetített Tatabánya–Magdeburg mérkőzést – bár Ilyés Ferencék 31–28-ra kikaptak, így is továbbjutottak az EHF-kupa csoportköréből.

Kíváncsi voltam a csapatok bemelegítésére, így visszasétáltam a Veszprém Arénába. Az 5098 férőhelyes létesítményben élmény volt hallgatni az 1990-es évek magyar slágereit. Szemmel láthatóan leginkább Mikler Roland kapus élvezte a Hip Hop Boys és az UFO dallamait.

A bemelegítés után öltözőikbe vonultak a csapatok, hogy pár perc múltán a szpíker hangos bekonferálása közepette ismét pályára szaladjanak a játékosok. Pazar fénytechnika és bámulatos show-elemek jellemezték a bemutatást,

igazi nyugat-európai érzés volt, a kölni Bajnokok Ligája négyesdöntőhöz hasonló, ám rövidebb programmal.

A bemutatás után a veszprémi kemény mag, az O-szektor irgalmatlan szurkolásba kezdett. A telt ház és a tűzpirosba öltözött mintegy ötezer néző pazar látványt nyújtott. A vezetést ugyan a horvátok szerezték meg, de sokáig nem volt náluk az előny. A Telekom Veszprém szép lassan felőrölte ellenfelét, fokozatosan növelte előnyét.

A veszprémi O-szektor
Fotó: Ilyés Szabolcs

A csúcspontot a 24. percben Ugalde és Marguc által tökéletesen kivitelezett kínai figura jelentette, ekkor 12–5-re módosult az állás. A zágrábi tréner rögtön időt kért, ez már neki is sok volt, ám csapata a félidőig csak hatra tudta csökkenteni hátrányát.

A második félidőben a továbbjutást illetően nem sok izgulni való maradt, a közönség is hozta a kiemelkedő formát. Folyamatosan zúgott a „Veszprém! Veszprém!”, majd a csapat régi nevéről sem feledkeztek meg, zúgott az „Építők! Építők!” is. Az O-szektor természetesen az ősi rivális szegediek „méltatásáról” sem feledkezett meg, de azt most inkább nem idéznénk. A vége előtt két perccel lett meg a közte tíz,

így a vörös mezes publikum a hagyományokhoz híven rászámolt a horvátokra.

A bakonyiak a zágrábi egygólos győzelmüket (23–22) követően hazai pályán klasszis játékkal elért kiütéses sikerrel (29–19) jutottak a nyolc közé, ahol a Montpellier csapata vár a Telekom Veszprémre. A nagy győzelem után ezrek torkából zengett méltóságteljesen és tiszta szívből a magyar himnusz.

A szurkolók végig tolták előre a hazai csapatot. Kiütéses siker lett a vége
Fotó: Ilyés Szabolcs

A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón Silvio Ivandija, a zágrábiak trénere elmondta, hogy ha a Veszprém így folytatja, akkor biztosan ott lesznek a kölni négyes döntőben. Mi annyival egészítjük ki az edző szavait, hogy ez a minimum elvárás, hiszen Veszprémben már csak egy nagy cél lebeg a szemek előtt – főleg a tavalyi BL-döntő után, amikor a Kielce kilencgólos hátrányból fordított és nyert –, hogy végre a tárgyalóterembe helyezhessék a Bajnokok Ligája-győzelemért járó trófeát is.

Az április-május egyébként tartogat még parázs meccseket a Telekom Veszprém számára, bőven lesz kihívás. A hét végén rendezik a SEHA Liga négyesdöntőjét Fehéroroszországban, majd Debrecenben következik a Magyar Kupa négyesdöntője. Ezt követi a Montpellier elleni páros meccs (kettős győzelemmel ejtette ki a BL-címvédő Kielcét), és ha a franciákon sikerülne túljutni, akkor június első hétvégéjén a kölni Bajnokok Ligája négyesdöntő van soron. Közben a magyar bajnokság sem ért még véget. Amennyiben papírforma-eredmények születnek, akkor hosszú évek után a nagy rivális MOL-Pick Szeged elsőségével ér véget az alapszakasz. Ez pedig azt jelenti, hogy a döntőbeli pályaelőny a Tisza-partiakat illeti, ahol legalább annyira vágynak egy újabb magyar bajnoki címre (az 1961-ben alapított klub eddig kétszer volt bajnok, legutóbb 2007-ben ünnepelhetett magyar bajnoki címet), mint a Veszprém a BL-serlegre.

Lesz dolga tehát a veszprémiek nagy stratéga hírében álló edzőjének, a spanyol Xavier Sabatének, aki a szezon befejeztével egyébként már nem lesz tovább a csapat vezetőedzője. Helyébe érkezik Ljubomir Vranjes, aki 2014-ben BL-győzelemre vezette a Flensburg csapatát, és jelenleg is edzője a bundesligás topcsapatnak.

Veszprémben valóban a magyar és az európai kézilabdázás egyik fellegvára épült ki, ahol adott a sportág hagyománya, egy impozáns csarnok, és egy kiváló menedzsmenttel rendelkező, világklasszis klub. Mint megtudtam, a 3500 bérletes mellett a maradék belépők jelentős része a támogatókhoz kerül. Így bérlet nélkül nagyon nehéz bejutni egy-egy kiemelt mérkőzésre, ugyanis a még szabadeladásban megvásárolható jegyek online értékesítéssel alig fél óra alatt elfogynak.

Az összecsapás után egy órával még számtalan veszprémi drukker sörözött a csarnok teraszos büféjénél, örömittasan megbeszélve a csapat idei legjobb teljesítményét. A Veszprém Arénától távolodva én pedig azon gondolkodtam, hogy

Székelyföld is részese lehetne ilyen kézilabdás álomvilágnak.

Székelyudvarhelyen, amely manapság a székelyföldi kézilabdázás központja, adott a sportág hagyománya, egy romániai szinten erős kerettel rendelkező, egy anyagilag biztos lábakon álló klub. Mindemellett kiemelendő a sikerekre éhes, sportszerető udvarhelyi publikum, a Székely Medvék szurkolói csoport által erőteljesen támogatva. A veszprémi sikerút bejárása nyilván egy meredek és hosszú folyamat, de soha sem késő elkezdeni. Két fontos dolog viszont mindenképp hiányzik a székely anyaváros kézilabdaéletéből: az évek óta karnyújtásnyira lévő, de az utolsó pillanatokban mindig elúszott bajnoki cím, és egy BL-szabványoknak megfelelő, több ezer férőhelyes aréna, a mostani szűkös sportcsarnok helyett. Ha sikerülne az első, talán „jönne” a második is...