– A Gyergyói Hoki Klub Erste Liga címvédőként vág neki a most kezdődő idénynek. Mennyiben más kihívás ez, mint a korábbi évek elvárásai, amikor az első trófea megszerzéséért küzdött a csapat?
– Magunkkal szemben mindig magasra tettük a lécet, igényesek voltunk a saját teljesítményünkre, de most, hogy címvédők vagyunk, tényleg magasan van az a bizonyos léc. Kicsit félve beszélek ezekről – hiszek a karmában – de persze, hogy szeretnénk megvédeni a címünket, nem is mondhatunk mást. De az első feladat, hogy be kell jutni a rájátszásba. Ez egy új szezon, és nagy átalakulások történtek a legutóbbi óta. Új edzők vannak Csíkszeredában, Újpesten, Debrecenben, és nyilván ezeknél a csapatoknál lesznek játékszerkezeti változások. Brassó és a Fradi nagyon megerősödött. Eddig is kiváló csapatok voltak, de sokkal erősebbek lesznek. Fel kell kötni a gatyát.
– Felkészülési mérkőzések nélkül vágott neki a GYHK az idénynek, pedig az elmúlt években hozzászoktunk, hogy erős ellenfelekkel játszott az előszezonban. Miben volt még más az idei felkészülési időszak?
– A szezon számunkra már május közepén elindult, amikor elkezdődtek a szárazedzések. Júliusra terveztük a szokásos érdi skill képességfejlesztő edzőtáborunkat, de inkább lemondtunk akkor erről. Részben, mert a magyar válogatott programja miatt nagyon későig kihúzódott a múlt szezon, és azok is rendesen ki voltak lúgozva, akik abban nem vettek részt. A skill tábor azonban így sem maradt el, David Minarik edző egy hétig itt volt velünk Gyergyóban szeptember elején. Az edzőmeccseket pedig azért nem játszottunk, mert a romániai bajnoki program a szokásosnál korábban elindult.
Ez részben jó, mert éles meccsekkel készülhetünk, másrészt pedig probléma, hogy nem játszhatunk abban az összeállításban, amely az Erste Ligában szerepelni fog a romániai légiósszabály miatt. Itt ugyanis csak hat külföldit nevezhetünk. De meg fogjuk oldani ezt a helyzetet. Annak egyébként őszintén örülök, hogy az Erste Liga később rajtol. Egyrészt, mert ilyenkor Magyarországon szinte egyáltalán nincs érdeklődés a jégkorong iránt, másrészt pedig nagyon sokat tud számítani ez a plusz 3-4 hét a fizikai felkészülésben.
– Idén sem volt jelentős játékosmozgás Gyergyóban...
– Valóban nem, mert nem volt rá szükség. Mint tudjuk, Marttinen és Saari úgy döntöttek, távoznak. Mindketten, otthon, Finnországban folytatják az életüket. Nagyon jó emberek, rengeteget segítettek nekünk az aranyérem megszerzésében, hálásak vagyunk nekik. A távozók helyére érkezett Konsta Mesikammen és Jason Horváth. Az előbbit jól ismertük a Fradiból, agresszív, jól védekező, kemény fickó. Jason először játszik Európában, új neki még a nagyobb méretű pálya, de jól zajlik a beilleszkedése. Sok videót megnéztem róla, sokat várunk tőle is. Feljött az ifiből Szabó Tas és Molnár Ákos, akik magántanulóként folytatják az iskolát (ez is egy új dolog nálunk). Főként a román bajnokságban kapnak szerepet, rengeteget kell majd dolgoznunk velük a fejlesztésükön.
A védők létszáma nőtt, ami azt jelenti, hogy nagyobb lesz a verseny az Erste Ligás 6-7 bekk pozícióért. Reményeim szerint ez teljesítménynövekedést fog hozni.
Nem említettem még Ádám Zsoltot. Ő keresett meg minket, jelezve, hogy erdélyi felmenőkkel rendelkezik, és így hazaiként tud majd játszani. Ez nekünk nagyon jól jön. Már az idén nagy segítségünkre lehet, de kimondva vagy kimondatlanul, el kell kezdenünk dolgozni azon az átalakuláson, ami 2025-ben lesz esedékes. A játékosaink nagytöbbségének akkor jár le a szerződése. Irreális utópia lenne azt gondolnunk, hogy mindenki a mostaniak közül továbbra is maradni akar, hiszen tudjuk, hogy már most bombázzák őket ajánlatokkal. Addig meg kell keressük azokat a minőségi fiatal játékosokat, akikre az Erste Ligában számíthatunk.
Mindenhol az a tendencia, hogy a korábban kiment székely fiúkat hazahozzuk. Ez a megoldás, amíg nem tudunk magunknak kiváló játékosokat kinevelni.
– Tehát kész a GYHK kerete, nem várhatók újabb erősítések?
– Nem tervezünk már új igazolásokat. Jönnek, ajánlgatnak jó nevű játékosokat, nagyon komoly légiósokat is, de olyan pontértékkel, hogy nem tudom betenni a keretbe. És nem hozunk újabb játékost azokba a pozíciókba, ahol már megvan az emberünk. Bízom a játékosaimban, és ez nagyon fontos, lennie kell egy ilyen bizalmi kapcsolatnak az edző és a játékosok részéről egyaránt.
– Mire számít az idei három frontos szezonban?
– A szeptemberi mérkőzésekre – ahogy az Ágyúsok ellen is volt – munkából érkezünk, fáradtan, ólomlábakkal fogunk korcsolyázni, nehézkesek leszünk, és ez a játékunkon is látszani fog. Rengeteg munkát kell beletenni ilyenkor, mert nem szeptemberre, októberre készülünk, februárban és azután kell igazán formában lenni. Egy ilyen terhelés mellett utópia, hogy végig jól fogsz menni.
Jó példa erre a tavalyi Fradi. Nem kezdtek jól, de megtették a szükséges lépéseket, és türelmesek voltak magukkal szemben, és szépen elindultak aztán felfelé... Az alapszakasz igazából egy jó éles meccsekkel teletűzdelt felkészülést jelent a rájátszásra. Lényeg, hogy jussunk be a playoffba. Amint említettem, ott kell majd igazán jónak lenni.
– Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem: milyen érzés Erste Liga bajnok edzőnek lenni?
– Sokszor megkapom a feleségemtől is, hogy nem tudok igazán örülni semminek. Ez nem teljesen igaz. Végtelenül boldog voltam a győzelem pillanatában, de már másnap egy új szezon kezdődött.
Első a védekezés. Szervezettnek lenni. A góllövés fontos, de nagyon lényeges az egyensúly a csapatban. Ha megnyertük a bajnokságot, akkor ehhez méltóan kell játszani. Nem biztos, hogy te leszel újra a bajnok, de mindent meg kell tenni ennek érdekében.
Csapata 5–1-re kapott ki Szépvízen, a mérkőzés végén a játékvezetőn kérte számon a gyímesbükki elnök-edző a történteket. Tettlegességig fajultak a dolgok.
Hiába dolgozott ki több nagy helyzetet, kétszer a kapufa állította meg, és emberelőnyben is játszhatott az FK Csíkszereda, mégis pont nélkül maradt. A Nagyváradi Bihar FC 2–1-re nyert, és megelőzte a csíkiakat a Román Kupa csoportjában.
Harminc napra rács mögé került az a környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő, aki egy Maros megyei cégtől 45 ezer lejes csúszópénzt kért. Amint átvette az összeget, őrizetbe is vették.
Évtizedeken át a kalotaszegi kézművesség legismertebb központja volt Körösfő, ahol a főút mentén szinte minden ház előtt népművészeti termékeket kínáltak. A rendszerváltás után virágzásnak indult kiskereskedelem azonban napjainkra hanyatlani kezdett.
Nem vehet már részt az egyszerűsített honosításban az Eurotrans Alapítvány a Krónika értesülései szerint. Az RMDSZ szervezete a jövő évi működési költségek támogatásához szükséges kérelmet benyújtotta a magyar kormánynak, választ egyelőre nem kapott.
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!