– Jó napot kívánok Blackwater úr! Milyen volt az utazás, megérkeztek már Galacra?

– Igazából én most itthon maradtam. Kaptam pár szabadnapot a román bajnokság rájátszása előtt. Pihenésre van szükségem, mivel néhány kisebb sérüléssel is bajlódok, de szerencsére semmi komoly.

– Gratulálunk az Erste Liga megnyeréséhez! Rengeteg szurkolóknak okoztak örömet a szezon során. Elárulja, hogyan ünnepelték meg a sikert?

– A szurkolók nélkül nem lehetett igazi az ünneplés. A csíkszeredai rajongókról azt hallottam, hogy lenyűgözőek. Sajnos nem lehettek jelen a csarnokban, de a teljes szezon során magunk mellett éreztük őket. A közösségi médiában küldött üzenetek célba találtak, a meccsek előtt pedig szurkolói dalokat hallgattunk, ami szintén hatalmas lökést adott minden játékosnak. A járványhelyzet miatt nem rendezhettünk a szokásoknak megfelelő közös, nagy ünneplést, így mindenki a maga csoportjával ünnepelt.

 – Bátran kijelenthetjük, hogy az Erste-menetelés során a kék-fehérek egyik vezéralakja volt, nagy hatással volt a csapat játékára. Elégedett az egyéni teljesítményével?

– Hogy elégedett vagyok-e? Az igazság az, hogy mindig lehet jobban csinálni a dolgokat, de szerencsésnek érzem magam, hogy a szezon elején ilyen kiváló játékosokkal kerültem egy csapatba. Ha valaki megnézte akkor a keretünket, a nevek alapján érezhette, hogy ebből egy nagyon sikeres társaság lehet. Örülök, hogy részese vagyok egy ilyen fantasztikus együttesnek.

Kemény meccseket vívtak a sárga-kékekkel
Fotó: Veres Nándor

– Hogyan látta a Brassói Corona elleni döntőpárharcot?

– A riválisunknak nagyon masszív csapata van. Mély a keretük, remek kapusok, remek hátvédek és támadók alkotják a gárdájukat. Az alapszakaszban ugyan szenvedtünk ellenük, a rájátszásban viszont nekünk jött ki jobban a lépés. A tapasztalt játékosok is nagyon keményen dolgoztak, így végül sikerült föléjük kerekednünk a döntőben. Ahogy ezt mindenki láthatta, nem volt könnyű, a sérülésekkel és a fáradtsággal is meg kellett küzdenünk, de a kemény munka meghozta gyümölcsét: behúztuk a bajnok címet.

– Mit gondol, a legjobb csapat nyerte meg a bajnokságot?

– Teljes mértékben! Az egyesületünk mindegyik részlege, a menedzsmenttől kezdve, a stábtagokon keresztül, egészen a kapusokig és mezőnyjátékosig, mindenki nagy szerepet vállalt ebben a sikerben. Úgy gondolom, kitettük a szívünket a jégre, rendkívül eltökéltek voltunk, és megvoltak azok a vezéregyéniségek, akik a megfelelő pillanatokban villantak. Megtiszteltetés ebben a csapatban játszani. Nagyon hosszú és rögös út vezetett a trófeáig, de mindegyik csapattársamra büszke vagyok.

Bajnokcsapat
Fotó: Veres Nándor

– Sokfajta nemzetiségű és különböző játékstílusban nevelkedett hokis alkotja a Sportklubot. Hogyan találták meg az észak-amerikai, az orosz és a székely jégkorongozók egymás között az összhangot?

– Már az első perctől fantasztikus volt a hangulat az öltözőben. Azok az orosz játékosok, akiket idén ismertünk meg, nagyszerű srácok, ugyanez elmondható az észak-amerikaikról és a székely legényekről is. Nagyon hamar összerázódtunk, és ez a kapcsolat végig jól működött. Jason Morgan vezetőedzővel korábban nem dolgoztunk együtt, ez az első alkalom, de mielőtt még Csíkszeredába igazoltam volna, egy közös ismerősünk remek dolgokat mesélt róla. Mindenesetre nagyon jó döntést hoztam azzal, hogy a Sportklubhoz igazoltam.

– Valami azt súgja, különleges kapcsolat fűzi Colton Yellow Hornhoz.

– Coltont hétéves korom óta ismerem, együtt nőttünk fel, gyerekként rengeteget hokiztunk együtt. Már nagyon régóta vagyunk legjobb barátok, együtt hoztuk meg azt a döntést, hogy belevágjunk a csíkszeredai kalandba. Profiként odahaza sosem volt alkalmunk együtt játszani, de mindig is megvolt közöttünk a kémia, ami megkönnyítette a helyzetet, főleg, amikor Jack Combs is a mi sorunkban szerepelt.

– Tapasztalt játékosként számos országban és ligában megfordult. Hokizott az AHL-ben, az ECHL-ben, az osztrák bázisú EBEL-ben, vagy a szlovák extraligában. Összehasonlításként, milyennek látja az Erste Liga színvonalát?

– Nehéz megmondani, mivel amikor az említett bajnokságok némelyikében szerepeltem, jóval fiatalabb voltam. Csíkszeredában már az idősebbek közé tartozom. A liga színvonalát jól jelzi az, hogy mennyire nehezen tudtuk megnyerni az aranyérmet. Igaz, ezalatt nagyon élveztük a megmérettetést. Színvonalas bajnokságnak tartom az Erste Ligát, elég csak megnézni, hogy milyen kaliberű légiósokat tudnak felsorakoztatni a csapatok.

Az alapszakaszt 49 (16+33), a rájátszást 18 (7+11) ponttal zárta
Fotó: Veres Nándor

– Hogyan látja az erőviszonyokat a román bajnokság befejezése előtt?

– A Brassót már ismerjük, tudjuk, hogy mire képesek, megvan az esély arra, hogy újból velük kerüljünk össze a döntőben. A többi csapatot sem szabad leírni. A Gyergyón túljutottunk az Erste Liga negyeddöntőjében, de kemény csapatuk van, ráadásul sok idejük volt pihenni és a taktikán is dolgozhattak. Ők is esélyesek, és ne feledjük el a Galacot sem, szerintem azon fog múlni, hogy melyik alakulat akarja jobban a sikert. Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk.

– Az egyik rokona, Wacey Rabbit tavaly még a Brassót erősítette. Tartják a kapcsolatot?

– Az utóbbi időben keveset beszéltünk, mivel mindketten elfoglaltak vagyunk, de miután megnyertük a bajnokságot, felhívott és gratulált nekem.

Nagyon fontos számára a család és a barátok közelsége
Fotó: Halmágyi Zsolt/Sportfoto Press

– Tavaly nyáron igazolt Csíkszeredába, itt él a családjával. Vannak kedvenc helyeik a városban, esetleg a régióban?

Szeretjük a várost, az embereket, biztos vagyok benne, hogy sok látnivaló van a környéken, de a Covid miatt nem igazán volt lehetőségük kirándulni. Nagyon szeretjük Csíkszeredát, de miután lejár a szezon, szeretnénk hazautazni a családdal. Alberta állam déli részéből származom, a feketeláb őslakos nemzetséghez tartozom. Hosszú ideje távol vagyunk a szeretteinktől, akik már nagyon hiányoznak. Reméljük azonban, hogy visszatérhetünk még.

– Ha már a családnál tartunk, a tüneményes kislánya ellopta a showt a jégen az ünneplés során. Szeretné, hogy felnőttként jégkorongozó váljon belőle?

– Ezt inkább rábízzuk. Nagy boldogsággal töltene el, ha majd egyszer ütőt ragadna, a legfontosabb viszont, hogy ő és a feleségem itt vannak mellettem. Imádták az ünneplést a jégen, van egy jó kis történetünk, amit elmesélhetünk neki, amikor nagyobb lesz.

Az Erste Liga-arany számokban: minden mutatóban jobb volt a Csíkszeredai Sportklub

Így örültek bajnoki címüknek a csíki hokisok – videóval

A harmadik arany: Erste Liga-bajnok a Csíkszeredai Sportklub