Ősi csíki család leszármazottja, nagyapja Antal Áron, a gimnázium egykori tanára volt, édesapja, Antal Gábor pedig Csíkszereda főgyógyszerésze.

Antal Zsombor 1943-ban született, jégkorongozói pályafutását az 1950-es években a Hargita diákcsapatánál kezdte, amely később beleolvadt a Lendület (Avântul) együttesébe – tudtuk meg Boda Jenő nyugalmazott testnevelő tanártól, a csíki jégkorongsport kiemelkedő kutatójától. Antal Zsombor érettségi után a Bukaresti Testnevelési Főiskola diákja lett, hokizott az egyetem akkori kiváló, bronzérmért küzdő csapatában, ahonnan bekerült a válogatottba is.

Antal Zsombor játékoskarrierje a válogatott egyik lengyelországi tornáján vett előre nem látott fordulatot, amikor eltörték a bokáját egy mérkőzésen. 1964-ben hazajött, 1968-ig még játszott itthon, az Avântul színeiben.

Az 1960-as évek végén nagy szerelmét, a tanítást választotta, alapító tagja volt a csíkszeredai sportiskola jégkorong szakosztályának, részt vállalt az 1970-es évek nagy hírnevű csapatának, a Lyceumnak a fejlődésében, de 1973-tól a frissen alakult csíkszeredai felnőtt csapatot, a Sportklubot is irányította három évig Szabó Gyulával közösen.

Generációk sokaságát nevelte, tanította meg jégkorongozni, tanítványai közül nagyon sokan válogatottságig vitték, többen az A csoportos vébén és az olimpián is képviselték Romániát.

Jól nevelt, csendes, jó kedélyű, kedves, művelt, kiváló szakmai tudással és pedagógiai érzékkel rendelkező sportember volt, aki közel 50 évig szolgálta a csíki hokit.

Nyugdíjazása után, az Egyesült Államokban élő gyermekeinek köszönhetően sikerült belekóstolnia, belelátnia az észak-amerikai jégkorong részleteibe, amelyekről szívesen beszélt kollégáinak ismerőseinek, nagy örömmel osztotta meg tapasztalatait.

Szívesen emlékezett a bajnoki címekre, a jó csapatokra, játékosokra, akikkel dolgozott, és örült, amikor volt tanítványai, akik közül többen külföldi csapatokban is szerepeltek, hazajöttek, meglátogatták, elbeszélgettek. „Ezek mind olyan visszajelzések, hogy értékelték azt a munkát, nevelést, amit kaptak. Volt tanítványaim elismerése, szeretete jelzi azt, hogy nem hiába dolgoztam, az ő sikereik a sportban és az életben a legnagyobb elégtételt jelentik egy pedagógus számára” – nyilatkozta 2017-ben a Székelyhonnak adott interjújában.

Csíki jégkorongozók több generációját készítette fel

Isten nyugtasson békében, tisztelt tanár úr!