A magyar egyetemista hokiválogatottnál a fejlődés volt a cél

Magyarország csapata volt a legfiatalabb az április 14-19. között Csíkkarcfalván megrendezett, és az Amerikai Egyesült Államok győzelmével zárult Egyetemi Jégkorong Világkupán, amelyen Románia a negyedik helyen végzett.

A végül nyolcadik helyen záró magyar együttes első meccsén 7–1-es vereséget szenvedett Szlovákiától, majd a következő négy találkozóján nagyon szoros meccseket játszott, az eredményei: 2–3 az Egyesült Államokkal, 4–3 (hosszabbítás után) Svédországgal, majd az 5-8. helyért 2–3 Lengyelországgal és 1–2 (hosszabbítás után) Svédországgal.

Magyarországot tulajdonképpen az U20-as B válogatott képviselte, a Vas Márton és Péter Róbert által irányított együttes tagjainak többsége arra pályázik, hogy bekerüljön a következő vébére utazó magyar U20-as válogatottba.

A magyar egyetemista válogatott egyik edzője a csíkszeredai Péter Róbert. A 39 éves szakember több mint tíz évet (2001-2011, majd 2016-2017) volt a Csíkszeredai Sportklub meghatározó jégkorongozója, közben három szezont a Brassónál hokizott.

Játékosi pályafutását követően 2017-2019 között a Csíkszeredai Sportklub másodedzője volt, majd felségével Magyarországra költözött, 2018-től előbb a Ferencváros U18-as csapatát irányította, majd ezt követően a Magyar Jégkorong-szövetség (MJSZ) főállású, utánpótlásért felelős edzője lett. A csíkkarcfalvi torna után őt kérdeztük.

– Mit jelentett ön számára ez a nagy hokis esemény?

– Megtiszteltetés volt számomra részt venni a magyar csapattal egy ilyen nagy hokis világeseményen. Külön öröm volt, hogy ez Karcfalván került megrendezésre. Azt gondolom, összességében egy nagyszerű tornát sikerült itt megrendezni. Gratulálok a szervezőknek, köszönjük a meghívást!

– Hogyan értékeli a magyar csapat teljesítményét?

– Fiatal csapattal érkeztünk, különböző okok miatt csak három sornyi játékossal tudtunk elutazni a tornára. A torna előtt nem igazán tudtuk, hogy mire is számítsunk, de elsősorban a saját játékunkkal szerettünk volna foglalkozni. Az első mérkőzés kivételével szoros, kompetitív mérkőzéseket játszottunk. Célunk a fejlődés volt. Azt kértük a játékosoktól, akarjanak jobbá válni, hogy mindenki tegyen meg mindent, a nap végén pedig meglátjuk mire lesz elég. A játékunk fokozatosan fejlődött, a teljesítményünk mérkőzésről mérkőzésre javult, láttunk pozitív dolgokat, volt amiből meríteni, annak ellenére, hogy ez az eredményjelzőn nem mindig látszott. Azt gondolom, hogy minden téren kihívás volt ez a torna. Nagyszerű élményekkel gazdagodhattunk.