Vér, erő, küzdelem: ilyen volt az első székely bunyós gála

Hatalmas érdeklődés övezte a székelyudvarhelyi városi sportcsarnokban szombaton este megrendezett Hargita Fight Night nevet viselő eseményt. Legutóbb több évtizede volt hasonló rendezvény a városban, igenis érződött, hogy nagyon vártak már egy ilyenre az emberek. A nagyszabású gála kimerítette a telt ház fogalmát, az ülőhelyeket előzetesen mind elkapkodták, de aki nem akart lemaradni a nem mindennapi gáláról, a helyszínen még vásárolhatott állójegyet, ezzel a lehetőséggel pedig sokan éltek is, de a végén már ezt sem lehetett kapni.

Aki jelen volt, nagyon egyedi tapasztalattal lett gazdagabb, az esemény szinte minden szempontból felülmúlta az elvárásokat.

Már két órával a bunyós este kezdete előtt a kapunyitáskor érkeztek a nézők a helyszínre, a nagy többség korán elfoglalta helyét a lelátókon. Sokat elmond az érdeklődésről, hogy a kezdés után még mindig jelentős tömeg állt a létesítmény előtt, jegy nélkül, abban bízva, hogy mégis bejut majd valahogy. A szervezők nem számozták meg az ülőhelyeket, így igazából az érkezési sorrend döntötte el, hogy ki mennyire kap előnyös helyet.

Aki végig állta az eseményt, az sem maradt le semmiről, ugyanis elhelyeztek két hatalmas kijelzőt a sportcsarnokban, ahol az egyiken végig közvetítették az épp aktuális összecsapást, a másikon leginkább a támogatók és a résztvevők nevei voltak megfigyelhetők.

Külön dicséret illeti a szervezőket, ugyanis folyamatosan próbáltak kedveskedni a kilátogató nézőnek, kezdve azzal, hogy már az első harc előtt kiderült, van öt szerencsés, akinek egy nyertes cédulát rejtettek a széke alá. Ezenkívül tombolavásárlásra is volt lehetőség, ahol a három csúcskategóriás készülék volt a díj.

Ugyanakkor nem szabad szó nélkül elmenni amellett sem, hogy jótékonysági gyűjtést is szerveztek, ezzel segítve a rászoruló gyerekeken.

Maga a gála pár perces késéssel kezdődött, de ez természetesen belefért, közvetlenül előtte az utolsó útmutatásokat tartották a ketrecbe lépő sportolóknak. Nagy hangsúlyt fektettek a fény- és hangtechnikára, a harcosok bevonulásakor füstgép fokozta az élményt, az erős zenei hangzás pedig olyan érzést keltett az emberekben, mintha rájuk is várna a saját küzdelmük. Bár a látvány magáért beszélt, azért, a technológián még van, amit csiszolni, a kivetítő néha nem működött megfelelően, és a hangosítás sem volt a legoptimálisabb.

A rövid bejátszások alatt nehezen volt érthető, amit a videóban szereplő emberek mondtak, és hiába volt feliratozva, akik a sportcsarnok széleiben ültek, semmit sem tudtak leolvasni abból. Továbbá, kissé furcsa volt, hogy a menetek kezdete és vége ugyan nyilvánvaló volt, de a bunyók időtartamát sehol nem tudták követni a nézők.

Összesen tizenkét bunyót tekinthetett meg a közönség, húsz férfi és négy nő lépett ketrecbe.

Mindegyik párharc előtt bemutatták a harcosokat, akik megadták a módját a bevonulásnak. Aztán pedig kezdődhetett a küzdelem a ketrecben, kilenc MMA és három K1 összecsapás zajlott, volt amatőr és profi szint, de ez a nézőket egyáltalán nem érdekelte, mindegyiknél ugyanolyan lelkesedéssel szurkoltak és izgultak. A bunyók között nem húzták az időt, igyekeztek szórakoztatni a nézőközönséget, ennek céljából egy tánccsoportot is meghívtak Marosvásárhelyről, akik többször is elkápráztatták az embereket a színpadi teljesítményükkel.

Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy a sok részletkérdés mellett az emberek azért jöttek, hogy harcot lássanak, igazi modernkori gladiátorokat a ketrecben, akik az utolsó leheletükig küzdenek.

Ebből a szempontból sem okozott csalódást senki, mindegyik párharcnak megvolt a maga varázsa, mindegyik bunyó közben kialakult egy közönségkedvenc, aki óriási biztatást kapott. Az egyik leglátványosabb csatát a magyarországi Kochan József és König Vincent vívta, de kiemelkedett Polik Sándor és Ágoston Botond Raul párharca, valamint Szabó Franciska és Aranyi Katalin mérkőzése is.

Ahogy telt az idő, egyre hangosabbá vált a közönség is. Nyilván a székelyföldi harcosok élvezhették igazán a hazai szeretetet, a közönségkedvencek, mint a székelyudvarhelyi Yda Gabi, a sepsiszentgyörgyi Toró Ákos és a korondi Kovács Krisztián bunyói a legvégére maradtak, ők pedig ezt bravúros teljesítménnyel hálálták meg.

Voltak rendkívül látványos megmozdulások, a földre dobások, leszorítások és ütések, közben pedig tombolt a közönség.

Néhány párharc mindössze pár másodpercig tartott, valamint volt, ahol az utolsó pillanatig kérdéses volt, hogy kinek ítéli majd a bíró a győzelmet, így kiütéssel, feladással és egyhangú pontozással is eldőltek a küzdelmek.

Szombaton késő este, a közel öt órás bunyómaraton utolsó párharca után ugyan bezárult a ketrec ajtaja, de ne lepődjünk meg azon, hogy az esemény sikerességén felbuzdulva a jövőben láthatunk még hasonló gálát Székelyföldön.

Az biztos, hogy a közönség soraiból aligha távozott bárki rossz szájízzel, ugyanis a szervezők nagyon magasra tették a lécet és színvonalas eseményt tálaltak az emberek elé.