– Milyen gondolatokkal tértél haza? Mikor született meg az elhatározás, hogy visszajössz Székelyudvarhelyre?

– Mindig megvolt bennem a gondolat, hogy hazatérjek. Hosszú időt voltam távol, sokat tapasztaltam, sok mindent meg- és átéltem. Egy álmom teljesült azzal, hogy játszhattam a Bajnokok Ligájában, több országban lettem aranyérmes. Azt akartam, ne csak gondolat legyen, hogy karrierem során még magamra öltöm szülővárosom csapatának mezét. A másik dolog, ami hazahívott a család: megházasodtam, gyerekem született. A székely ember itt nevelje fel gyerekét.

– Döntésedet elősegítette, hogy a székelyudvarhelyi csapat a nemzetközi kupában szerepel?

– Amikor eldöntöttem, hogy itt folytatom, még nem is volt meg az európai kupaindulás. A csapat érdeme, hogy ezt kiharcolta, nagyon örülök neki. Én játszottam az ETTU Kupában, tudom, hogy erős a mezőny, kiváló asztaliteniszezőkkel nézünk majd farkasszemet.

– A román bajnokságot jól ismered. Az ISK-FSK első szuperligás idényében hatodik lett. Hamarosan kezdődik a pontvadászat, mire számítasz?

– Elsősorban más lesz itthon játszani. Bárhol voltam, szívem-lelkem beleadtam a játékba. Itthon azért még rájön egy plusz, amit nem lehet leírni, elmondani, hogy tulajdonképpen mi is. Úgy látom, erősebb lesz a bajnokság, előrébb szeretnénk végezni, mint tavaly. Reménykedem, hogy az első négyben ott lehetünk.

György Szilárdot hazacsábították Udvarhelyre

– Udvarhely mindig kinevelt asztalitenisz-tehetségeket. Most milyen az utánpótlás, lesz aki a nyomodba lépjen?

– Többen vannak. Évek óta lejárok az edzőterembe, segítem a klub munkáját. Előkészítjük nekik az utat, aztán az már tőlük függ, hogy miként járják be. Neveket nem akarok mondani, sokan vannak, akik pár év múlva meghatározó játékosok lehetnek a román bajnokságban. Ez egy többlépcsős képzés, mi pedig azon dolgozunk, hogy az utánpótlás minél magasabb szinten legyen.

– Amikor te elkezdtél ismerkedni az asztalitenisszel, még egy másik világ volt. Most a gyerekek sokkal több sportág közül választhatnak.

– Teljesen más világot élünk. Most jó híre van az asztalitenisznek Székelyudvarhelyen. A két edző, Nagy Ferenc és György István jól dolgoztak. Amíg én külföldön játszottam, ők itthon nevelték a gyerekeket, építették a csapatot. Az ő érdemük, hogy most itt tart ez a sportág. Minden évben jönnek gyerekek, nagyobb a lemorzsolódás is.

Jó helyen áll a városban az asztalitenisz, hiszen amikor a szülők arra gondolnak, melyik sportágat válasszák gyereküknek, az elsők között van, hogy pingpongra írassák.

– Milyen életkortól érdemes edzésre járatni a gyerekeket, és milyen képességek szükségesek az asztaliteniszhez?

– A legjobb hat-hét évesen kezdeni, de a nyolc is belefér még. Az alapok elsajátításához kell egy kis idő. Be lehet hozni a lemaradást, de nagyon nehéz.

Ami a szükséges képességeket illeti, legfontosabb a labdaérzék és a mozgékonyság. A tehetség már nem annyira döntő, kitartással, akarattal, munkával nagyon sok minden elérhető.

Fotó: Veres Nándor

– Balkezes vagy. Ez előnyt jelent az ellenfelekkel szemben?

– Gyerekkorban még az volt, most viszont már nem számít. Statisztika alapján a balkezesek jobban szerválnak, de nagy előnye nincs, annyira fejlett már az asztalitenisz. Megvan a technikája, hogy miként játszol a bal- vagy a jobbkezes ellen. Inkább a játékát nézzük valakinek, mint azt, hogy milyen kezes. A párosnál számít inkább, azt úgy alakítják ki, hogy legyen benne egy jobb- és egy balkezes játékos is.

– Teher számodra, hogy a csapatnál húzóemberként számítanak rád?

– Erre készen állok. Megteszek mindent, hogy jól szerepeljek. Tudom, hogy tőlem elvárják a jó eredményt. Minden meccsen asztalhoz kell állnom, és a legjobbomat kell nyújtanom.

Fotó: Veres Nándor

– Az asztalitenisz neked sokat adott, ebből most visszaadsz a sportágnak, na meg a városnak is.

– Tervben volt, úgy mentem külföldre, hogy egyszer majd hazaköltözöm. Azt nem gondoltam volna, hogy hazatérésem után is ilyen magas szinten fogok játszani. Úgy képzeltem, ez amolyan levezetés lesz. Persze örülök, hogy az itthoni csapatot segíthetem, mind játékosként, mind pedig edzőként.

– Tehát nemcsak asztaliteniszező, hanem tréner is leszel.

– Végeztem az egyetemmel, hivatalosan is edző lettem. Egy-két csoportot edzeni fogok a klubnál, remélem, sokat átadhatok majd a fiataloknak abból, amit az évek során tanultam. Nekem nincs sok hátra, öt-hat év a Szuperligában, addig ki kell nevelnünk egy ütőképes gárdát, amely majd átveszi a helyünket.