Olimpiai aranyak nyomában – példaképek a Sportteraszon

A tusványosi Buzánszky Jenő Sportteraszon pénteken tartott pódiumbeszélgetésen a magyar sport kiemelkedő alakjai – Szabó Bence kétszeres olimpiai bajnok kardvívó, Szász Emese olimpiai bajnok párbajtőröző, Szabó Gabriella háromszoros olimpiai bajnok, kilencszeres világ és európa bajnok kajakozó és Pap Bianka kétszeres paralimpiai bajnok, ötszörös világ és európa bajnok úszó – beszélgettek a olimpián elért magyar sport sikerekről, kihívásairól, a verseny élményeikről és emlékekről.

A beszélgetést Csisztu Zsuzsa, a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség alelnöke moderálta, melyet követően az olimpiai bajnokok a Székely Sportnak nyilatkoztak.

A sport mindig visszaigazol, ha méltón képviseled

Szabó Bence kétszeres olimpiai bajnok kardvívó elmondása szerint első alkalommal vett részt a tusványosi rendezvényen, de egészen biztosan nem utoljára.

„Nagyon jól érzem magam, iszonyúan jó a hangulat itt. Sok jó emberrel, baráttal találkozok, hihetetlen élmény, hogy az erdélyi embereknek mennyit jelent a sport” – mondta. Hálásan beszélt arról, milyen jólesik, hogy még mindig felismerik, odamennek hozzá autogramot kérni, és méltányolják egykori sikereit.

Az elért eredményeivel kapcsolatban úgy fogalmazott: „nagyon jó érzés, főleg az, amikor a külvilág figyelmeztet rá engem”. Emlékezetes történetet is megosztott: „amikor a siófoki hentes fölismer, és azt mondja, én magát ismerem, majd rávágja: igen, 88 Szöul, 92 Barcelona”. Úgy véli, fontos, hogy az ember adjon magára, és megőrizze példakép-voltát.

Jelenlegi munkájáról elmondta: tanácsadóként dolgozik a Magyar Olimpiai Bizottságnál, valamint sportfőtanácsadó a Külügyminisztérium sportdiplomáciai főosztályán. „Dani fiatalos lendülete jól kiegészíti az én struktúrált gondolkodásom és tapasztalatom” – utalt Gyurta Dániel olimpiai bajnok, úszóra, aki a főosztály vezetője.

A magyar vívósport helyzetét pozitívan látja: „olyan szinten támogatva vannak az olimpiai sportágak, hogy igazából minden feltétel adott.” Példaként Szilágyi Áront, a férfi párbajtőrcsapatot és Muhari Esztert említette, akik szerinte garanciát jelentenek a jelenre és a jövőre.

Az erdélyi sportélet kapcsán úgy nyilatkozott, követi az eseményeket, „tudom, hogy a hokiban is nagyon jó a Csíkszereda, és örülök, hogy a magyar nemzetrészek, ezek a városok és ezek a sportolók, sportszervezetek, is magasan képviselik a magyar élsportot és nagyon boldog vagyok amikor jó hírek érkeznek a térségből”.

A munkának akkor van értelme, ha másokat is motivál

Szász Emese olimpiai bajnok párbajtőrvívó gyerekkora óta kötődik Erdélyhez, ahol több emlékezetes nyarat is eltöltött: „voltam Zetelakán, egy gyönyörű szép helyszínen, ahol szalmában aludtunk, és a pataknál mostuk a fogunkat”. Tusványos esti hangulatát külön kiemelte: „sok a fiatal, aminek külön örülök, így hozzájuk is eljuthat, hogy milyen volt az én sportpályafutásom”.

Olimpiai aranyérméről elmondta: bár a riói siker már lassan kilenc éve volt, az ilyen alkalmak, mint Tusványos, mindig segítenek újra megélni annak jelentőségét: „olyan jó azt látni, hogy mekkora örömet tudok vele szerezni a mai napig is, ezért érte meg igazából az összes belefektetett munka, meg az ezt követő siker, hogy még ennyi évvel utána is talán tudok belőle adni az embereknek, ez egy nagyon fontos része ennek”.

Ma a Vasas FC vívószakosztályának társelnöke, valamint tagja a Magyar Olimpiai Bizottságnak és a Magyar Vívó Szövetségnek is. „Remélem, hogy tudom segíteni a jövő sportolóit, és a magyar sportot”.

Az erdélyi vívóéletről Szatmárnémetit emelte ki, ahol „nagyon híres az utánpótlásnevelés”, és örömmel beszélt a Pop Simonával való kapcsolatáról is, valamint arról, hogy új vívóterem épül Szatmáron, amely szerinte fontos előrelépést jelent.

Most már meg tudom élni, amit akkor talán nem tudtam

Szabó Gabriella háromszoros olimpiai bajnok kajakozó szerint Tusványos igazi kiszakadás a mindennapokból. „Gyönyörű a táj, nagyon kedvesek az emberek, sportolóként, ex-sportolóként egy gyöngyszem ide kitérni”. Úgy érzi, az erdélyi emberek szeretete különösen megható, mindig örömmel tér ide vissza.

Sportpályafutására ma már más szemmel néz: „amikor benne van az ember a taposómalomban, akkor nem is érti, hogy mi ez a felhajtás, idővel érnek ezek a dolgok”. Ma sokkal mélyebben tudja értékelni, mekkora hatással volt mások életére: „azáltal, hogy találkozom emberekkel, akik emlékeztetnek arra, hogy 10–12 évvel ezelőtt milyen boldogságot jelentettünk nekik.”

Jelenleg a Magyar Olimpiai Bizottság marketingosztályán dolgozik. „Most azon dolgozni, hogy az olimpiai csapat mellé elkötelezni szponzorokat, ez a része az egyik szerelem a munkámban”. Bár a sport utáni civil élet nehéz volt: „ahhoz képest, hogy nekem A-ból B-be kellett a leggyorsabban eljutni egy ciklikus sportágban”. Úgy érzi, megtalálta a helyét, és ugyanúgy a magyar sport sikeréért dolgozik.

Az utánpótlásról úgy vélekedik: „Magyarország nagyon elkötelezett abban, hogy sportoló nemzet is maradjunk, próbáljuk motiválni mind a családokat, mind a gyerekeket, sőt, az edzőket is”. Elismeri, hogy ez ma nem egyszerű, de szerinte minden szinten nagy erőfeszítések történnek, hogy fenntartható maradjon a sportolói utánpótlás.

A sport nekem keretet ad az élethez

Pap Bianka kétszeres paralimpiai bajnok úszó először járt Erdélyben, és lenyűgözte a táj és az emberek: „gyönyörű itt minden, visszajövök, mert fantasztikus”. A saját sikereiről nehezen beszél: „mindig van egy celom, de amikor elérem, akkor nagyon hamar elteszem őket. Egyáltalán nem hagyok időt ünnepelni”.

Aktív versenyzőként jelenleg is az élsport része. „A mindennapjaim arról szólnak, hogy úszok, ez ad egy rendszert az életemnek”. Emellett az ELTE jogi karán tanul, és próbálja összehangolni az edzéseket a tanulással és a fiatalsággal. „Szeretnék büszke lenni magamra mondjuk 20 év múlva, most van lehetőségem még egy kicsit kihozni magamból.”

A parasportban felnövekvő nemzedéknek is üzent: „mindig legyenek céljaik, sportoljanak, mozogjanak, csak önmagukkal foglalkozzanak”. Fontosnak tartja, hogy legyen előttük példa: „valakit kinézel magadnak, és hogy le akarod őt győzni”.

De hozzátette: „ha nem is versenyeznek, csak az egészség miatt is sportoljanak. A eredmény az egy bónusz, de nem kényszer”.