Még nincs vége

Ehhez még hozzájárult az is, hogy a magyar női pólóválogatott sem győzött a legfontosabb csoportmeccsén az olaszok ellen. Pedig a hangulat most is kiváló volt, rengetegen jöttek át a Duna Arénából a szurkolói zónába és főleg a Hajós Alfréd uszodába.

Ugyanaz a zászlókat és dudákat áruló személy, akivel azelőtt való nap nem tudtam magam megértetni, most elmondta, hogy a férfiak meccsén mindig jobban tud árulni. „Pedig a nők is megérdemlik a tiszteletet és a szurkolást, mert rendkívül nehéz számukra ez a sport”. A drukkolással amúgy nem is volt gond, az eredménnyel viszont annál inkább. Dehát ahogy a világversenyeken a magyar szakemberek szoktak fogalmazni: a csúcsformát nem a csoportmeccsekre kell időzíteni.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Hirdetés

És még egy kicsit hadd térjünk vissza a Duna Arénába és David Popovici aranyérméhez. Az első bravúrjánál még csak ketten voltunk Romániából újságírók, szerdára már megérkezett három forgatócsoport is Bukarestből. Ám meglepetve tapasztalták, a bejelentkezés számukra jogdíjas, így nem kaptak engedélyt, ugyanis fizetni – minő hihetetlen – nem akartak. Végül az egyiknek csak megengedték, hogy a román úszófenoménnal interjút készítsen.

Amúgy jellemző a román sportra, hogy amennyiben nem Gigi Becaliról kell írni, akkor teljesen mindegy, hogy mi történik. Legfennebb ha valami szenzáció történik, jelennek meg. Mint ahogy most is. De hát ez legyen az ő bajuk.

„Kristófot csak megnézzük”, „Milákért megyünk ki” – ezt nyilván már csütörtök reggel és délután mondogatták az emberek. A délelőtti futamokon még nem voltak sokan, estére azért már jócskán megteltek a lelátók. És hogy csak Kristóf nyert aranyérmet? Lehet, hogy ez így van, az is lehet, hogy David Popovici kettőt zsebelt be, ám Romániát két úszó képviselte a vb-n, a magyarokat több tucat. Ráadásul rengeteg számban volt döntősünk, nem egyszer két úszó is, a férfi és női váltó is pontszerző helyen végzett, mint ahogy több döntőben szereplő sportolónk. És még nincs is vége a világbajnokságnak.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

A csütörtöki nap különben parádésan zárult, hiszen a férfi vízilabda-válogatottunk – ismét teltház előtt – kiütötte a brazil csapatot. Engem mégis az a jelenet ragadott meg, amikor a Duna Arénából a 4*200-as férfi gyorsváltót követően kijövő egyik család két gyereke is elkezdte utánozni az úszókat. Kezeikkel ritmikusan kalimpáltak a levegőben, mintha vízben lennének, s közben még kiabáltak is.

„Képzeljétek el, amikor évek múlva nektek fognak így szurkolni az emberek. Csak ehhez sok munka és edzés szükséges” – mondta nekik a nagytatájuk. Elnézve a lelátókon helyet foglaló sok családot, a gyerekeket, az úszóiskolák fiatal képviselőit, a piros-fehér-zöldbe öltözött kicsi pólósokat, eszembe jutott az autókra, autóbuszokra és sok minden másra felírt jelmondat: Úszó Nemzet Program. Valószínű, az utánpótlás meg lesz oldva, s a 2027-es vizes világbajnokságon is lesz kinek szurkolni – Budapesten.