Maros KK: kontinuitás és arculatjavítás a jelszó

– Az utóbbi négy év legnehezebb és leggyengébb idényét zárták. Miként sikerül ezt feldolgozni?

– Cáfolnám, hogy a leggyengébb idény lett volna, még akkor is, ha nem sikerült a dobogón végeznünk. Ne feledjük, a 2016/17-es szezonban három fronton szerepelt a csapat. Az idén Román Kupa-döntőt játszottunk, és egy pár másodpercnyire álltunk a győzelemtől, ugyanakkor a klub történetében először jutottunk a nemzetközi porond második körébe. És azt se feledjük, hogy a bajnokságban egyedüli csapatként búcsúztunk a negyeddöntőből úgy, hogy ellenfelünknek öt mérkőzésre volt szüksége ahhoz, hogy megszerezze a három győzelmet.

– Egyesek éppen ebbe a szoros mérkőzéssorozatba kapaszkodva próbálják szépíteni a helyzetet, úgy állítva be, hogy a legjobb kiesőkként a Maros KK az 5. helyen végzett a bajnokságban.

– Van ebben logika, de a bajnokság lejárta és a végső sorrend kialakulása után nyilvánvaló, hogy a szövetség a hetedik helyre fog rangsorolni. A fő célkitűzésünket így is, úgy is elértük: ott lehettünk a rájátszásban.

– Edzőjük, Szászgáspár Barnabás a közvetlen ellenfél, a Nagyszebeni CSU a szakszövetségre, a bírókra gyakorolt nyomást kifogásolta, de a Maros KK vezetősége nem hibás azért, hogy a kölcsönös egyezség ellenére négyszer annyi szurkolót engedett be a vásárhelyi csarnokba, mint amennyi vásárhelyit fogadtak Szebenbe?

– Erre csak annyit mondhatok, hogy a velünk szerződésben álló őrző-védő céggel és a csendőrséggel egyeztetve arra a következtetésre jutottunk, hogy a biztonság fenntartása érdekében beengedjük a több száz drukkert, akit egy helyre ültetünk, és nem szórjuk szét a lelátó különböző részeiben. Valójában jó pár vásárhelyi nézőnek fel kellett állnia és odébb ülnie a bérletes helyéről, ezért mind a vezetőség, mind a magam nevében elnézést kértem. Tudom, hogy a szebeni szurkolótábor nemcsak népes és hangos, de sokszor rendkívül provokatív módon viselkedik, azonban úgy vélem, jó döntés született, amikor a biztonságot helyeztük előtérbe.

Az elnök a jelenlegi edzőpárossal és az idei játékosok többségének megtartásával képzeli el a csapat jövőjét
Fotó: Boda L. Gergely

– Nagyszebenben egy azonos terv szerint épült csarnokban sokkal kevesebb vásárhelyi válthatott jegyet…

– Valóban, a két klubvezetés között volt egy egyezség, ami a kölcsönösségről szólt. Mi ehhez tartottuk magunkat. Azt viszont már a szebeni vezetőség sem tudta kontrollálni, hányan érkeznek Marosvásárhelyre. Mint ahogyan azt sem, hogy egyeseket közülük nem a kosárlabda, hanem a feszültségszítás, a botránykeltés érdekelte.

– Az élet megy tovább, a 2017/18-as idényre hangolva a Maros KK újabb egyéves megállapodást kötött a közönségkedvenc játékirányító Goran Martiniccsel. Ki következik?

– Beállósunknak, Sánta Szabolcsnak még van egy éve a tavaly aláírt szerződésből, ugyanakkor a Temesvári Timbának kölcsönadott Engi Rosenfeld Dávid is hazatér. De én nem nevekről, hanem elvekről beszélnék: azt szeretném, ha a jelszó végre a kontinuitás lenne.

Én egy, legfeljebb két vezetőségi tagról tudok, akik meneszteni szeretnék a szakmai stábot, a többi elégedettnek mutatkozott. A csapat gerincét illetően is vannak elképzeléseink, de erről csak a későbbiekben nyilatkoznék.

– Annyit viszont elárulhat: ezt a gerincet a jelenlegi játékosokból raknák össze?

– Nagyjából igen.  

– A csapatépítéshez adottak az anyagi körülmények? Ugyanis a múlt idényben úgy tűnt, minden a pénzen állt, és főleg bukott.

– Sokan azt állítják, egy teljes nyári idény áll rendelkezésünkre, hogy megoldjunk minden gondot. Lehet, hogy mégsem olyan hosszú ez az időszak, ám én mégis úgy érzem, sikerül majd megoldást találni. Nem egyedül fogom ezeket megtalálni, hanem közösen azokkal a támogatókkal, akik eddig is a csapat körül voltak, és ígéretük szerint ott is maradnak. A jövőben is elsősorban az önkormányzatra, illetve a kosárlabdát szerető kisebb vagy nagyobb szponzorokra számítunk.

– Amikor a bajnokság végén könyvelésileg is meghúzták a vonalat, mekkora tartozása volt a klubnak?

– A fizetési elmaradásokkal két hónaposra sikerült lefaragnunk a hátrányt, ezen túl még maradt némi tartozásunk a beszállítókkal szemben, de ugyanakkor kintlevőségeink is vannak.

– Végezetül: amikor elvállalta a klubvezetést és sokan Cornel Lungu leváltásával a klub megszűntét vizionálták, tudatában volt annak, amibe belevág?

– Teljes mértékben. Nem mondom, az eltelt egy hónap alatt még értek meglepetések, de tudtam, hogy a klub milyen nehéz anyagi helyzetbe került. Viszont bíztam abban, hogy a Maros KK nem Lungu-függő. Sőt. A csapat nem szűnt meg, bejutott a play-offba, a játékosok nem szóródtak szét időnap előtt. Az eltelt időszakban egyértelművé vált, hogy a vezetőcsere után a szponzorok nem fordultak, nem fordulnak el a klubtól, mint ahogyan egyesek úton-útfélén híresztelték, hanem az eddiginél nagyobb bizalommal támogatnak. Azt is tudom, hogy nemcsak a csapatot kell újraépítenünk, hanem a megtépázott arculatunkat is.